Emléktábla és Petőfi-szobor. A hortobágyi csárdában járt a költő  1842-ben, s itt írta a "Hortobágyi kocsmárosné angyalom" című versét. A Petőfi Sándor Általános Iskola előtt állították fel 1973-ban, a költő 150. születésnapján Petőfi  mellszobrát, hortobágyi látogatása előtt tisztelegve.

"Hortobágy, dicső rónaság, te vagy az isten homloka. Megállok közepeden s körültekintek oly elragadtatással, milyet nem érez a svájci az Alpeseken, milyet csak a beduin érez Arábia sivatagjaiban. Milyen szabadon lélekzem, mint tágul keblem! Mennyivel hosszabb utat tesz itt a nap, mint máshol! Megmérhetetlen a láthatár, s olyan, mint egy kerek asztal, leborítva az ég világoskék üvegharangjával, melyet egy felhőcske sem homályosít. Gyönyörű tavaszi nap van. Az útfélen itt-ott egy-egy pacsirta emelkedik fölfelé dalán, mint fonalán a pók. Néhány lépésnyire az uttól csillog egy kis tó, szélén sötétzöld káka és világoszöld sás; mellette bíbicek nyargalásznak búbos fejeikkel, s a tó közepén nagyokat lép hosszú, piros lábaival a melankolikus gólya. Egy dűlőföldnyire legel a gulya; hosszú botjára támaszkodva áll mögötte a gulyás és meg­emeli előttünk kalapját, nem szolgaiságból, mint a felföldi német és tót, hanem emberségből, mint magyarhoz illik." (Úti levelek - 1847)

Cím: Hortobágy, Nagycsárda és József Attila utca 1.