(728.) ÜNNEPI PETŐFI EMLÉKTÚRA A GÖDÖLLŐI-DOMBSÁGBAN


Időpont: 2022. március 15. kedd
Útvonal: Maglód - Isaszeg - Szentgyörgypuszta - Domony - Aszód
Táv: 4 km


Idén 200 éve, 1822-ben született meg Petőfi Sándor, majd rövid életével olyat mutatott a világnak, amit előtte és azóta se senki. Egy egyszerű, de jó módú családba került, ahol nagyon szerették, és a lehető legjobb iskolákat, nevelést próbálták neki megadni. Annak, akit valójában se nevelni, se tanítani nem lehetett, mert őt a sorsa és a küldetése formálta és tette olyan emberré, amilyennek lennie kellett.
A Petőfi Túrakör, mely névadójául egykor a Költőt választotta, nem történelmi társaság, nem politikai közösség, csak egy egyszerű túracsoport, melynek fontosak azok az értékek, példának számítanak azok a tettek, melyek Petőfi Sándorhoz köthetők, és ezeket kötelességének tart megismerni és másokkal megismertetni. Ezek  túlmutatnak egy rendkívüli tehetségű ember élettörténetén, mert egyetemes, nemzetek felett álló értékeket képviselnek. Szerény eszközeinkkel kötelességünknek tartjuk képviselni Petőfi világát és értékeit a nagyobb közönség felé a XXI. század elején is, mert mintha a nemzet fejében lévő káosz Őt is halványabbá tette volna - holott Petőfinek égnie és világítania kellene az emberek  szívében és fejében.
Kötelességünk tehát, hogy a jubileumi Petőfi-években (2022-2023) fokozottan tegyünk Petőfi szülőföldje, a Kiskunság megismertetéséért, és ápoljuk azt a mérhetetlenül gazdag hagyományt, ami hozzá kapcsolódik a Kárpát-medencében. S talán egyszer mi magunk is, a Túrakörrel, ennek a végtelen nagyságú és szépségű hagyománynak részévé válhatunk majd.
A következő bő másfél évben Petőfi-túrák és -programok sorozatát tervezzük, melynek első alkalma volt a mai kirándulás a Gödöllői-dombságban.
Ez a vidék is tele van Petőfi és családja emlékeivel. Szinte minden településen vagy Ő járt, vagy valamelyik rokona élt, dolgozott. Ráadásul az 1848-as szabadságharc - ami szintén köthető némileg hozzá - is rendelkezik itt emlékhelyekkel. Így nemhogy egy napot, de sokat is ki lehetett volna tölteni a felkeresésükkel. Nekünk ma csak néhány óránk volt, és csak ezek töredékére.
Reggel már szép napsütéses idő volt, amikor elindultunk két helyről két autóval, hogy Ócsán találkozzunk, majd rögtön továbbmenve folytassuk az utat Maglód felé. Itt, a vasútállomáson még csatlakozott hozzánk Timi, vele lett teljes a csapatunk.
Maglódon élt fiatal korában Petrovics István és Hrúz Mária is. Előbbi apjánál, Petrovics Tamásnál a mészárszékben inaskodott, utóbbi kántor nagybátyjánál szolgált. A fiatalok megismerkedtek és egymásba szerettek, majd 1821-ben az ugyancsak nem távoli Aszódon összeházasodtak. A helyiek szeretettel őrzik a Költő szüleinek emlékét. Emléktábla és egy szép páros szobor emlékeztet rájuk. A település közepén, patakparton kialakított kis sétány nemcsak nekik, de a falu más régijeinek is emléket állít, érdemes a szép környezetben sétálni.
Maglódról több irányban is folytathattuk volna a menetet - akár Kerepes, Cinkota felé is -, de mi Pécelen át Isaszegre autóztunk. Ebben a kisvárosban nagyon sok érték van. A középkori katolikus templomtól kezdve, a szép természeti környezeten át, sokáig lehetne sorolni őket, de mi most csak a szabadságharc és Petőfi bűvöletében kutakodtunk kicsit.
1849. április 6-án a tavaszi hadjárat egyik legfontosabb csatája zajlott a településen és környékén. Többször fordult a hadiszerencse, de végül a magyarok győztek. Sok áldozata volt az egész napos öldöklésnek, akik közül itt is, ott is temettek el a csata után. Ilyen helyek a városka fölötti hegyen a Honvédsírok nevű erdős rész, illetve a közeli Szentgyörgypuszta majorsága melletti földdarab, ahol az eltűnt sírhantok helyén, a helyiek egy hatalmas keresztet emeltek, kőbe vésve az áldozatok emlékét. Mindkét helyet felkerestük, előbbit rövid túrával. Az erdő még erősen téli üzemmódban, de már meleggel és napsütéssel fogadott minket.
A csata emlékműve is egy magaslaton van, egy kis teraszon. Természetesen itt is megfordultunk, még éppen a hivatalos rendezvény előtt.
A negyedik hely Isaszegen a református templom kertje, a templom falai, ahol két fontos emléktábla is őrzi a kor szellemiségét, a csata dicsőségét. Az egyiken Wisocky József, lengyel légió-vezér neve - ő védte a tüzérségi erőket a csata alatt, nélkülük valószínűleg az események más véget érnek -, a másik táblán pedig egyszerre szerepel az április 6-án ugyancsak itt tartózkodó Kossuth Lajos, illetve a településen többször vendégeskedő Petőfi neve. Utóbbi azért is érdekes, mert ők ketten a való életben nem különösebben szívlelték egymást - ám itt békében megférnek...
Emléktáblájuknál koszorúztunk és elénekeltük a Kossuth nóta első két strófáját. Hagyományainkhoz híven, a koszorút a legfiatalabbak helyezték el a templom falán.
Isaszegről folytattuk a kirándulást. Átmentünk Gödöllőn, majd Máriabesnyőn álltunk meg rövid sétára és töltődésre. A hely kivétel abból a szempontból, hogy nem kapcsolódik a szabadságharchoz, de egy ilyen fontos kegyhelyen muszáj megállni, hacsak egy rövid időre is a vándornak. A hely végtelen békét sugároz, és az itt kapott szellemi-lelki táplálék fel is tölti az embert. Ez most is megtörtént, hálásan köszönjük!
Bag előtt van a Petőfi-forrás, ahol a Költő - Gödöllőről Aszódra gyalogolván - mindig a szomját oltotta.
Ezeken kívül még voltak tervbe véve megállók, de az idő előre haladtával egyszerűsítettünk kicsit, és például Kartalt, Petrovics István szülőfaluját kihagytuk. Helyette Domonyt ejtettük még útba, és az emléktemetőben szalagot kötöttünk Petrovics Tamás jelképes sírkövére (ugyanis a pontos sírhelye nem ismert, ezért csak annyi biztos, hogy ebben a  temetőben alussza örök álmát).
Annyira elfáradtunk már, hogy csak Aszódig akartunk kitartani, s ide megérkezve se rögtön Petőfi nyomait kerestük a szép, teraszos fekvésű kisvárosban - amely rengeteg régi épülettel rendelkezik -, hanem előbb egy cukrászdában pihentük ki magunkat, töltöttük fel vércukorkészleteinket, doppingoltunk kávéval, és oltottuk szomjunkat finom italokkal. Muszáj volt ennyi kényeztetést belecsempészni a napba, mert hiába a kevés gyaloglás, így is fárasztó fizikailag is, lelkileg is egy ilyen emléktúra.
A cukrászda után kicsit könnyedebben vetettük bele magunkat a városnézésbe. Régi kastély, elhagyottan; sok szép, de vakolatát vesztő régi ház; kis utcák, szép részletek itt is, ott is. És Petőfi jól érezhető szellemisége. A régi gimnázium épülete, ami ma a róla elnevezett múzeum. Évtizede már ilyen állapotban - alul leverve a vakolat - , mintha felújítani kezdték volna, csak még nem fejezték be. Mindez persze nem von le semmit a hely szentségéből, a Költő legkedveltebb iskolavárosának vonzerejéből és értékéből. Csak jó lenne, ha méltóképpen fogadhatná az öreg iskolaépület a tisztelgő vándorokat, akik Petőfi nyomában járnak errefelé...
Aszódon véget ért a mai élménysorozat. Búcsúzkodás, elköszönés, már nem a szép része a napnak. Egyrészt persze sajnáltuk, hogy egyelőre ennyi, másrészt viszont senki se bánta, hogy hazaindulhatunk. Másnap munka, egyéb kötelességek, a hétköznapok visszafogadása az életünkbe. Bár ilyen szép ünnepnapok után ez se okozhat gondot...
Áprilisban, majd májusban, aztán majd tovább, folytatjuk országjárásunkat Petőfi Sándor emlékhelyein. A szemeink alatt a fáradtság karikái szürkültek, a szívünkben azonban jó időre kitartó töltés maradt a következő túranapok kivárására, a hétköznapok elviselésére...

Mindenkinek köszönjük a mai napot, fent és lent. És mindörökké Petőfi!
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellő (Lajosmizse), Nagy Irén (Lajosmizse), Pócs Áron (Szabadszállás), Pócs Balázs (Szabadszállás), Pócs Blanka (Szabadszállás), Pócsné Fodor Anita (Szabadszállás), Sikár Józsefné (Lajosmizse) és Viczián Tímea (Budapest).