(516.) TÚRA ÜRBŐPUSZTÁN, SZÚNYOGON ÉS APAJON


Idõpont: 2016. augusztus 27. szombat
Útvonal: Czanikürbõ - Szúnyogpuszta - Külsõ-Szúnyog-major - Dömsödi-árapasztó - Apaji-halastavak - Czanikürbõ
Táv: 16 km


Ürbõpusztán sokszor áthaladtunk már autóval, pontosabban többön is, mert egymás után következnek, nagyjából észak-déli irányban, Bugyi és Kunpeszér között. Ürbõpuszta pontosabban csak egy volt/van, de az egyes birtokrészeket, a két háború közötti idõben birtokos személyérõl - a téeszidõkben is, és egészen a mai napig - különböztetik meg. Ezek az objektumok tulajdonképpen egy-egy majorság hodályaiból, istállóiból és egyéb gazdasági épületeibõl állnak, körülöttük néhány, legfeljebb egy-két tucat ház, az egykori cselédek, téeszdolgozók hajlékai.
A régi birtokosok, akikrõl az egyes részek a nevüket mai napig is õrzik: pl. Czanik Pál és Pálné - 502 hold (Czanikürbõ), Lánczy Leó - 697 hold (Lánczyürbõ), Baghy Gyula - 1335 hold (Baghyürbõ), de voltak itt komolyabb birtokai budapesti nagytõkéseknek, és még Jászberény városának is!
A mai túrát Czanikürbõn és környékén terveztük. Nagy nehézséget okozott, hogy az interneten semmilyen anyag nincs errõl a környékrõl, néhány szép természetfotót leszámítva. Így négy különbozõ térképbõl és egy mûholdfelvételbõl kellett összeállítani a túraútvonalat, kikeresni a látnivalókat, ami a szokásosnál is több idõt vett igánybe. Ráadásul egy mûholdképen nem látszik minden - például a villanypásztorok...
Reggel, nyolc elõtt értünk Ürbõre, egy rövidebb kunpeszéri kocsmázást követõen. Itt ugyanis bizonytalan volt, lesz-e nyitva ilyesmi. Nem is volt. A helyiek szerint egyszer kinyit, máskor nem.
Leparkoltunk hát, és elindultunk a "faluból", nagyjából északi irányba. A régi téeszidõk lakásai, példásan rendben tartva sorakoztak, már-már utcát alkotva. Az egyik elõtt szóba elegyedtünk a helyiekkel. Nagyon csodálkoztak, hogy mit keresünk itt. Mondtuk, hogy mit. Még jobban csodálkoztak, és felajánlották, egy darabon elvisznek autóval... Persze, nem vállaltuk. Inkább kérdezõsködtünk egy kicsit a helyrõl. Nincs nagy élet, inkább a csönd és nyugalom. Az itt élõ 50-100 ember javarészt Bugyiba jár dolgozni, vagy itthon gazdálkodik. Egy épp ott lévõ juhász érdekes dolgokat mesélt a pusztában élés magányáról, mely néha rossz, legtöbbször jó. Minden esetre, elmondása szerint van ideje az embernek átgondolni az életét...
A beszélgetés végén arról érdeklõdtünk, merre lehetne eljutni Szúnyogmajorba. A földre rajzolva igyekeztek ezt elmagyarázni. Meg is értettük, amit mondtak, és szinte sikerült is teljesen végigmenni az útvonalon, mindössze annyi szépséghibával, hogy ahol õk azt mondták, út lesz és semmi gond, ott nem volt út és elég érdekes volt a haladás...
A falut elhagyva, régi tanyák mellett gyalogoltunk, egy akácalléban. Kiérve a kopaszabb részre, nagyon szép, szinte végtelen rétek és mezõk látszottak mindenfelé. Ez a terület a Kiskunság leglaposabb és legegybefüggõbben sík területe. Gyakorlatilag Apaj és Ürbõ egy végtelen lapály. Nem is csoda, ha a túra során végig láttuk északi irányban, a Budai-hegyeket, nyugat felé pedig Kunszentmiklós tornyait, és még Dunaújváros szörnyének kéményei-oszlopai is felismerhetõk voltak, a Duna túlpartján.
A "kis csatornáig" elértünk, majd átkelve rajta már gyakorlatilag Szúnyogpusztán voltunk. A rétek túlsó végén látszódtak a külsõ major épületei. Célba vettük õket. Az ide ígért szekérút hiányában, a villanypásztor melletti szikes kopasz részen mentünk, vagyis óvatosan lépkedtünk. Nem messze tõlünk egy több száz egyedet számláló szürkemarha csorda figyelt minket, egyre komolyabban. Ha elindultak volna felénk, nem sok esélyünk lett volna ellenük, szerencsére másik irányt választottak, és hatalmas súlyukhoz képest, jelentõs könnyedséggel, dübörögtek tova, míg el nem tûntek a horizonton.
A réten sok szép virág nyílt még, pedig már majdnem õsz van. Mind között legszebb a sóvirág volt.
Szúnyogmajor elõtt kisebb tó - idõszakos vizes llapos - állta utunkat; feltûrtük hát a nadrágunk szárát, levettük a cipõket és átgázoltunk rajta. Gyakorlatilag úgy volt, hogy eltévedtünk.
Elénk jött a major juhásza, és készségesen kivezetett minket a helyrõl, közben mesélt a juhászok életérõl, bivalyos és marhás történeteket is mondott. Vékony, keverék kutyái, szemre nem sokat ígértek volna, de minden nemesebb jószágnál okosabbak és munkásabbak voltak, ezt is tõle tudtuk.
A majorság után a Dömsödi-árapasztó-csatorna következett. Ennek partján sok kilométert mentünk, és itt is, mint a nap legnagyobb részében, árnyék nélkül, a tûzõ Napon. A víz mellett végig horgászok, minden beállásban, szinte. Õk sem fáztak...
Egy szép nyárfacsoport alatt aztán hosszab pihenõt tartottunk, és megebédeltünk. A mellettünk mókoló horgász nem bánta már, hogy végre odébb álltunk, elég sokat beszéltünk, nevetgéltünk.
Nemsokára az Apaji-halastavakhoz értünk. Pontos készítési idejét nem ismerjük, de nem volt kis munka, a helyik szerint 700 ha-os tórendszer földmunkáinak kivitelezése. A tavak merõleges gátakkal vannak, hálószerûen felszabdalva, a két középsõ töltés metszéspontjában, áll egy megfigyelõtorony. Ami persze nem csak madarak kémlelésére alkalmas, hanem nyilván a tulajdonosok és halászati szakemberek által az egész vízrendszer szemmeltartásában is segít. A toronyból gyönyörû kép tárul a túrázó szeme elé. Ameddig ellátni, mindenhol csak víz és víz. Ki gondolná, hogy ekkora tórendszer van itt, a semmi közepén?...
A toronytól már csak háromnegyed óra volt hátra mai gyaloglásból, és a "körülmények miatt", egyesek számára a szenvedésbõl. Ürbõre égetõ napsütésben értünk vissza, a nyári forróságban semmire se vágytunk jobban, mint hogy a reggel zárt kocsma nyitva legyen. És kis várakozás után, idõs gazdája elõcsoszogott és kinyitotta. Beestünk a hûvösbe és hideg italokkal jutalmaztuk magunkat a túranap végén...
Ürbõpuszta és környéke elõzetesen is szép dolgokat ígért, de a valóságban minden képzeletet felülmúlt. Érdekes, eseménydús, néha bizsergetõ és hátborzongató érzéseket adó nap volt, kedves emberekkel összetalákozva, akik - XXI. század ide vagy oda - ugyanazt az életet élik, nagy vonalakban, mint évszázadokkal korábban õseik. Így ma tulajdonképpen nemcsak térben, de idõben is jókorát utaztunk.
Aki nem hiszi, járjon utána...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Besenyi Erzsébet (Felsõlajos), Durucz Mária (Fülöpháza), Felker Joe, Gulyás György (Fülöpháza), Kárpáti János (Kecskemét), Lõrik Lászlóné Irénke (Hetényegyháza), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Varga Istvánné Borika és Vas Lajosné Ica.