(496.) NAGYSZOMBATI TÚRA PÁLOSSZENTKÚTRA


Idõpont: 2016. március 26. szombat
Útvonal: Kiskunfélegyháza buszállomás - Ótemplom - Kálvária - Temetõ - Parkerdõ - Vasút  melletti út - Petõfiszállás - Pálosszentkúti kegyhely
Táv: 18 km


A mai túra napja húsvét hétvégjére esett. Vasárnap ilyenkor teljesen értelmetlen túrát szervezni, hiszen az emberek templomba mennek és/vagy a családdal vannak, készülnek a locsolók fogadására, sütnek-fõznek. Persze, sokan már szombaton is ezt teszik, de azért öten mégis nekivágtunk a mai nap kihívásainak. Nem lehet kihagyni egy hetet se, mert komoly tüneteket vennénk észre magunkon...
A terv az volt, hogy Kiskunfélegyházáról, ahol még nem túráztunk, legyalogolunk Petõfiszállásra, annak is elsõ sorban országosan ismert kegyhelyére, Pálosszentkútra.
Reggel, a közeli helyszínhez képest kicsit korábban, fél hatkor indultunk Lajosmizsérõl, mert el kellett érnünk az egyetlen, 7 órás reggeli buszt Petõfiszálláson, ami visszavisz bennünket Félegyházára, hogy onnan lesétáljunk Petõfiszállásra. Kicsit nehezen követhetõ...
Félegyháza régi kiskun település, amelyik több más ilyenhez hasonlóan, a török idõkben elnéptelenedett, majd újratelepítették. Ráadásul a Jászságból, Jászfényszaruból, csaknem 250 család. Természetesen jöttek más településekrõl is, az ország több tájegységérõl. Például a város neves szülötte, Móra Ferenc író apja Jászberénybõl érkezett telepesként (eszerint pedig a lajosmizsei Móra családokkal távoli rokonságban állt). A betelepülõk között voltak nemesi eredetûek is, például a Ficsor, a Tarjányi, és a Kerekegyházáról is ismert Móczár család egy másik ága.
Túránkat tehát Kiskunfélegyházáról kezdtük, nagyjából fél nyolckor, miután leszálltunk a buszról. Elmentünk megnézni a város legrégebbi templomát a Sarlós Boldogasszonyt, másik nevén Ótemplomot. Szerencsénkre nyitva volt, így nagyon szép barokk belsejét is szemügyre vehettük.
A templomtól a Petõfi-emlékházat, majd pedig Móra Ferenc szülõházát érintettük, de a korai idõpontban természetesen, mindkettõ zárva volt. Majd egyszer úgy érünk ide egy túránkon, hogy délután legyen és meg tudjuk nézni mindkettõt...
Kis utcákban keveregtünk-kavarogtunk, mígnem elértünk a Kálváriához. Ritkaság az Alföldön, a Kiskunságban fõleg, hogy egy településnek adódik ilyen jellegû szakrális építménye. De itt van. Igaz, nem eredeti helyén áll, de így is két évszázada mai helyén. A parkszerû területre egy szép székelykapun lehet belépni, majd következnek Jézus keresztútjának stációi. A kisebb torony méretû kõfülkékben eléggé megkoptak már a képek, némelyiken csak nehezen azonosíthatók az ábrázolt jelenetek és alakjaik. A stációsor végén áll a Golgota. Egy teraszos építményen, melyre két oldalt lépcsõ vezet fel, áll Jézus keresztje, a latrokéi, alattuk a szokásos emberalakok. Szépségéhez és egyediségéhez képest talán kevéssé ismert látványossága ez Kiskunfélegyházának, több figyelmet és látogatót érdemelne.
A Kálváriától a temetõben folytattuk a túrát. Éppen csak átszaladtunk rajta, ez is megérne egy alaposabb tanulmányutat, mert sok benne a módos sír, sírbolt és vannak szép számmal kripták is, közöttük pedig szép szobrok és régi keresztek. A település prominens családjai közül is sok ismerõs nevet olvashattunk.
A temetõ után a Parkerdõ bejáratát keresgéltük, illetve csak írom, hogy keresgéltük, mert Zsolti és kütyüje jelenléte ezt a manõvert feleslegessé tette; a gps-en kész útvonal volt erre, mi pedig csak mentünk utána...
A Parkerdõ kellemes meglepetés volt, mert ugyan elég kopár volt még minden, tiszta, rendezett sétautak hálózták be, több tanösvényes információs táblával, szép pihenõkkel az egyes tisztásokon, sehol egy szemét, rongálásnak pedig semmi nyoma. A nagy tisztás szélén pedig itt is egy új kilátó állt - hasonlóan másik 10 környékbeli településhez, itt se nagyon van kilátás róla, fõleg nem szép, mert akik ezt a projektet kiírták, és pénzt adtak rá, nem kérték számon(!) a kiírásban, hogy a kilátókról legyen is kilátás, és fõleg hogy szép. Minek is kérték volna? A pénz megvolt rá, el is költötték, és építettek 11, nagyrészt értelmetlen és használhatatlan fatornyot, amelyek semmilyen idegenforgalmi erõvel nem bírnak majd, mivel egyrészt nem is tud senki róluk, másrészt semmi látnivalóval nem jutalmazzák az õket megmászókat. A lényeg, hogy mindenki megnyugodhat, akinek az ügyben érdekeltsége volt...
A kilátó alatti pihenõnél tartottunk egy kis tízórai szünetet, aztán kimentünk az 5-ös úthoz, a körforgalmán áthámoztuk magunkat, majd a felüljáró mellett elhaladva, a Budapest-szegedi vasútvonal mellett folytattuk a gyaloglást, mégpedig a vasút szerviz útján. Elég köves volt a talaj a lábunk alatt, de nagyon jó tempóban haladtunk. Sütött a Nap, pedig semmi ilyesmivel nem kecsegtettek a mára, és jókedvûen beszélgettünk. Észre se vettük, hogy már lent vagyunk a selymesi hobbikertek megállójánál, majd ezt elhagyva, nemsokára a Mária-dûlõ felé kanyarodtunk, hogy Petõfiszállás szélén megkeressük a mai napra jutó másik csodálatos kilátót, a pálosszentkútit. Kilátás róla csak a kegyhely felé adódik egy kevés. De az alatta lévõ pihenõ itt is lehetõséget adott egy szusszanásnyi üldögélésre. Éppen dél volt, ebédidõ.
A pihenõ után már nem sok volt hátra, szûk háromnegyed óra alatt beérkeztünk a pálos kegyhelyre. Az itteni Mária-jelenéssel és a forrással kapcsolatos történetet bárki elolvashatja a neten, vagy a helyszín ismertetõ tábláján.
A templomból, kápolnából és a szokásos egyéb építményekbõl álló szent hely a legjelentõsebb Mária-kegyhely a Kiskunságban. A kápolna falának tégláira az elmúlt évszázadban, rengeteg nevet és évszámot írtak, véstek a Szûz Máriának hálát adó, vagy tõle segítséget kérõ emberek. Nézelõdtünk még egy kicsit, fényképeztünk, és persze a lelkünkkel is foglalkoztunk. Mert ezért is jöttünk ma ide.
Borult volt az ég, mikor ideértünk, de távozásunkra ismét ragyogóan sütött a Nap. Így kell befejezni egy ilyen napot, letudni az elmúlt évet, két feltámadás között, mely bõven tartogatott sok felhõs és még több verõfényes idõszakot; a lényeg, hogy innentõl testileg-lelkileg megújulva menjünk tovább az utunkon, együtt is, külön-külön is, és a feltámadás után, új erõre kapva még szebb évet tudhassunk magunk mögött, a jövõ év húsvétjára - és folytatódjon ez még nagyon sokáig, az élet nagy körforgásában, hol nem létezik sem kezdet, sem vég...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bogdánné Ubornyák Bori, Dömötör Zsolt (Kecskemét), Felker Joe és Szabó Zsuzsa (Kecskemét).