(494.) CSERHÁTI VÁRTÚRA CSŐVÁRON


Időpont: 2016. március 12. szombat
Útvonal: Csővár - Nógrádsáp - Mária-forrás - Nézsa - Vas-hegy - Csővári vár - Csővár
Táv: 17 km


Újabb túrahétvége érkezett el. A mai napra egy általában is ritkán látogatott, de még általunk se látott részt választottunk a Cserhátból, vagyis a Palócföld szép tartományából. Csővár és környéke. Akinek ismeretlen ez a településnév, ne essen kétségbe...
A szokásos szervezési körök és akadályugrások után, végül tizenkét fő gondolta úgy, hogy ma együtt túrázik. Különböző helyekről és irányokból végül négy autó adott találkozót egymásnak Csőváron, a Vár(r)om presszónál. A találkozás és a várható élmények örömére, duruzsoló beszélgetésbe kezdtünk, némi kávézás kíséretében. Aztán 8 óra után kicsivel, elindultunk fel, a falu evangélikus temploma felé, hogy azt mellőzve átgyalogoljunk egy másik faluba, Nógrádsápra.
A csővári templom, a falut a török idők után újratelepítő, elsősorban szlovák lakosság okán evangélikus. Körülötte a temető terül el. Belépve a sírkert kapuján még kissé álmosan nézelődtünk, megnéztük kívülről a szentegyházat, lefényképeztük a külső falán elhelyezett világháborús hősök névsorát megörökítő emléktáblát, majd a szentély rész mögé kerülve, a horhosban vezető szekérútra tértünk. Az elején még nem is volt gond, de ahogy emelkedtünk a dombhátra, úgy lett az út egyre elhanyagoltabb, és lett benne több és sűrűbb a szederinda. Annyira, hogy a felső részen már a továbbhaladást is lehetetlenné tette. Kimászva belőle, hamarosan egy járható úton találtuk magunkat, és a mászásban, dzsungelharcban kiszuszogósodva, kissé megpihentünk. Aztán csakhamar folytattuk utunkat a szomszédba. A folytatási szándékkal nem is volt probléma, hiszen nagyon az elején tartottunk még a túrának, sokkal inkább gondot jelentett - volna! - az, hogy különböző kerítések, lezárások miatt a térképeken létező út a valóságban nem volt már meg, így szántásban, bokrosban, régi patakmederben kutyagoltunk egy darabig, míg végül járható lett a talaj a lábunk alatt, szép vonalvezetésű, dombra fel, dombról le szekérút formájában.
Másfél órával a csővári indulás után értük el az egykor Alsó- és Felsősápból álló, mára egy faluvá olvadt, de így is csak kilencszáz lakosú Nógrádsápot. Aki még nem járt itt, feltétlenül pótolja!
A takaros kis faluban szép számmal állnak még régi parasztházak, az alsósápi harangtoronynál ezek szinte mediterrán hatású kis teret alkotnak, egy halott fiát sirató Mária-szoborral. A harangtoronytól néhány száz méterre, a temető mellett pedig egy országos hírű műemlék, egy XIV. századi gótikus templom várja, kerítőfallal védett udvarán, régi sírok koszorújában az érdeklődőket.
A túra előtti héten telefonon sikerült megszervezni, hogy az éppen rá nem érő, de nagyon segítőkész harangozó, maga helyett valakit a templomhoz küldött, hogy le ne maradjunk a megtekintés lehetőségéről. A személy, aki várt ránk Sztankó Józsi bácsi volt, aki nemcsak kinyitotta nekünk az értékes műemléket, hanem saját életéből vett történetekkel is elszórakoztatott minket. Annyira, hogy szinte elfelejtettük, hogy menni kellene tovább. Aztán csaknem háromnegyed óra sztorizás után, élményekkel gazdagodva készítettünk Józsi bácsival közös csoportképet, majd folytattuk utunkat Nézsa felé.
Az erdőben mindenhol tölgy, ameddig a szem ellátott. És rengeteg vadnyom, paták lenyomata, nem is kevés és nem is kis méretű, itt élő-rejtőzködő állatot sejtetve.
A rengeteg mélyén, egy völgyteknőben értük el a kőfoglalásos Mária-forrást. A felirata és régebbi térképek szerint is Kilián a névadó (egykori hősi halált haló partizánvezér), de ma már új szelek fújnak. Remélhetőleg valaki egyszer átvezeti a forrás foglalaton is a névcserét, amelyhez kellett egy legalább 180 fokos fordulat, eszmetörténetileg. Vagy legalább egy kvázi-rendszerváltás.
A mélyedésből ismét kaptatós ösvény vitt ki, szabadabb kilátást adó tájra. Itt már nem voltunk messzire a harmadik, mai nap folyamán gyalogosan érintendő kis cserháti településtől, Nézsától. Azt már itt tudtuk, hogy nem indulunk majd falunéző sétára, és a szélső házsorig is már csak kisebb pszichikai ráhatásra mentünk el. Reménykedtünk benne, hogy találunk itt egy kocsmaszerűséget, ahol frissíthetnénk magunkon, de semmi... Csak a templom után, a kastély előtt lett volna ilyesmi, odáig nem mentünk be. Nézsa, sok szép látnivalójával ma kimaradt, de pótoljuk a bejárását, mert megérdemli. E helyen elbúcsúztunk Zsuzsától, aki úgy döntött, elég volt a gyaloglásból!... :)
Miután a csapat tudta, hogy még vár ránk a Vas-hegyre tartó erősebb kaptató, de már nyomokban a fáradtság is felütötte a fejét, így a horgásztónál csak pihentünk egy rövidet, és még egy kis kávét is sikerült kiénekelni a tulajék automatájából. Innen, egy utolsó nagy nekiindulás, és irány a Vas-hegy és a Csővári-várhegy.
Utólag belegondolva, semmi rendkívüli megerőltetés nem volt, kényelmesen és rövid idő alatt felértünk. Az utolsó 150 méter kemény volt, de a fentről elénk táruló kilátás az egész Cserhátra, sőt! a Mátra nyugati gerincére is, mindenért kárpótolt. Itt a bénák és a kimerültek is ellazultak, új erőre kaptak. Lehevertünk a "hegyen" és eljátszottuk, hogy napozunk, jóllehet egész nap semmi napsütést nem láttunk. De kit zavart ez az apró hiányosság?
A várrom innen már csak néhány percre és pár száz méterre volt. Elérve pedig elámultunk. Gyönyörű, zöld gyepes dombtetőn, magas, fehér várfalmaradványok világítottak. A hatalmas vársánc és a várárok is jól mutatta magát. Csak nézelődtünk és fényképeztünk, megállás nélkül. Mint nagyon sok szép és ismeretlen helyre, ide is mindenkinek el kéne egyszer jönni, és nekünk meg még sokszor vissza. Elmondhatatlanul szép ez is.
A várromtól fél óra kényelmes sétával visszagyalogoltunk Csővárra, a reggeli indulási helyünkre, a Vár(r)om presszó elé. Persze most még inkább szükséges volt egy finom ital, egy meleg kávé bevitele, mint megérdemelt jutalom egy fárasztó túra végén. Kihasználva a túratársak ellazult állapotát, monológot rögtönöztem a túrázás különböző minőségű válfajairól, röviden még a kocsmárosnak is elmeséltük, mit láttunk, tapasztaltunk, ő csak mosolygott, majd a kis hűtő teljes süteménykészletének - pedig több tálcára rúgott - felvásárlása után, elbúcsúztunk mai vendéglátónktól, a Cserháttól, mely minden igényt kielégítően jó házigazda volt, és legmesszebb menő várakozásainkat is felülmúlva, egyszerre szinte feldolgozhatatlan mennyiségű élménnyel, látnivalóval tett minket - mintha eddig nem lettünk volna! - rajongójává, el- és lekötelezettjévé. És ígérhetjük, még számtalanszor meglátogatjuk, hogy ismét büszkélkedhessen valakinek kincseivel.
Mindenkinek köszönöm a mai napot, amelyik ugyan kicsit "b.megesre" sikerült, de ennyi szépséget és élményt, máshogy véleményezni, nem is nagyon lehetett volna..

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bogdánné Ubornyák Bori, Csonka Villő (Dabas), Csonka Zoltán (Dabas), Felker Joe, Kameniczkyné Gremsperger Zsuzsa (Őrbottyán), Kárpáti János (Kecskemét), Kovács Mária (Kecskemét), Lőrikné Irénke (Hetényegyháza), Polyák Imre (Kecskemét), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza) és Szőke Tímea (Dabas).