(393.) TÚRA A SÓHORDÓ ÚTON 2.: MÉNTELEK - KEREKEGYHÁZA


Idõpont: 2013. április 27. szombat
Útvonal: Sóhordó úti iskola (Ménteleki út) - Sóhordó út - Horgásztó - Nagynyír - Hetényegyháza - Régi vasút töltése - Arany Ló pihenõpark - Hármashatár - Csordajárás - Kerekegyháza
Táv: 15 km


A mai napon kicsit korábban kellett kelni köszönhetõen a szinte szomszédos települések tömegközlekedéssel való átjárhatatlanságának. Fél7-re mentünk Lajosmizsére és itt felvettük Csabát, Borikát és Anti bát és robogtunk a kecskeméti busz állomáshoz. Itt még csatlakozott Gábor, Zoli és Zsolti is és a 7 után jó tíz perces késéssel indult el a buszunk Ladánybene felé. Mi csak a Sóhordó úti iskola megállóig utaztunk, így a Kunság Volán vendégszeretetét nem sokáig élvezhettük. Leszállva mindannyian elcsodálkoztunk a szinte fedett „autós” pihenõként kialakított megállók láttán. Az idõ kissé hûvös volt a széltõl, de azért senki sem jött beöltözve, sõt többen már rövidnadrágot vettek fel és pulóvert sem nagyon hoztunk.
Elindultunk Ladánybene felé és - ahogyan a szép tábla is mutatja az utat - balra fordulva rátértünk a Sóhordó útra. Az út Talfájától eddig tartó szakaszát kihagytuk, mivel pár száz méteren lehetne a régi nyomvonalán járni, mivel a többi részét beszántották. Illetve egy autópálya is keresztülvágja, így nyomvonalát gyalogosan nem lehet bejárni. Az út murvás volt és árnyékos az út menti fáktól. Baloldalon hosszan kísért minket egy elkerített fenyves terület, míg jobb oldalon nagyobbrészt mezõs területek és a széleiken húzódó fás területek váltották egymást. Elhaladtunk egy horgásztó mellett és szinte elég hamar elérkeztünk a Lajosmizse-Kecskemét vonal sínpárjához. Itt találunk egy „HÉV” feliratú követ, mely a magas fûben, eldõlve hevert egy kerítés mentén. Pár métert tettünk meg a sínen, majd megnéztük a Nyíri út 10-es számú kilométer kövét is. Itt van, illetve volt hajdanán a Nagynyír vasúti megállóhely és innen indul el a jelzés.
Mi erre a jelzésre tértünk rá (8:33), és ekkora már a szél kicsit elcsendesedett és egyre melegebb lett az idõ. Az út mellett jobb oldalon a kerítés mögött csodáltuk a kisebb-nagyobb, de többnyire öreg fákat. Egy-kettõ a magasságával és méretével igencsak tekintélyt parancsoló volt. Mindenesetre a természet még nem nyerte el nyári öltözetét, de a zöld igen sok árnyalatát meg lehetett figyelni, illetve a fák alatt is, lévén eddig több volt a fény is gazdagabb volt az aljnövényzet. Hetényegyháza felé haladtunk és egy nagyobb, iskolásokból álló csoport jött velünk szembe, akik biztos örültek annak, hogy ilyen sokat kell gyalogolniuk a Potyka pihenõparkhoz, vagy a Nyíri erdõbe. Elértük a régi Hetényegyháza alsó megállót és a régen megszüntetett Kecskemét - Kerekegyháza vasútvonal töltését. Az állomás épülete remek állapotban van, jobbra és balra elnézve pedig jól beazonosítható a töltés is. Mi jobbra fordultunk és balról házak és egy focipálya, jobbról pedig erdõs terület kísér minket, ahogy folyamatosan kiértünk a napsütésbe a fák alól, a középen füves földúton.
Kiértünk a Kerekegyháza felõl jövõ mûút kanyarulatához és itt jobbra fordultunk, mivel nem akartunk mûúton menni. Eddig a homok nem volt sûrû és nem is fogott meg minket annyira, de innentõl szabályosan marasztaló volt minden egyes lépésnél. Jól mutatta a helyzetet a velünk szemben gyalogosan közlekedõ biciklisek is. Több jó állapotban lévõ és rendezett tanya mellett haladtunk el, majd egy keresztezõdésben, ahol balra vettük az irányt a sarki telken egy rádiótoronyra lettünk figyelmesek. Beszélgetésbe elegyedtünk a tulajdonossal és megtudtuk, hogy egy rádióamatõrrel van dolgunk, aki már gyerek kora óta vágyott egy ilyen nagy toronyra. Tõle tudtuk meg, hogy a szemközti telken lévõ nagy hársfát állítólag tájékozódási pontnak is használják az „égen közlekedõk”. Hosszas beszélgetés után folytattuk utunkat a sûrû homokban, majd jobbra vettük az irányt. Rengeteg virágzó orgonabokrot láttunk errefelé, illetve találtunk egy már kivirágzott gyöngyvirágot is. A kanyar elõtt kicsit szilárdabb lett a földút és itt ismét remek kis tanyákat láttunk jobb oldalon. Az út kanyarulata után egy nagy fenyvest láttunk elkerítve, amelybe több szép kapun lehetett bejutni. A telek eladó volt. Pár méterre az Arany ló fogadótól tartottunk egy kis pihenõt egy szép tanya elõtt az orgonabokor és a ház árnyékában.
Továbbhaladva a következõ keresztezõdésben egy keresztnél elkészítettük hagyományos csoportképünket. A homok ezen a részen sem eresztett szorításából, sõt a következõ jobb forduló után is igencsak süppedõsek voltak lépteink. A nap zavartalanul sütötte hátunkat, de szerencsére fák közé értünk, legalább is pár száz méter erejéig. A táj azért változatos volt, mert hol nagy szántókat hol nagyobb mezõket, fás területeket láttunk, de ami állandó volt az a lábmasszírozó homok. Az Alföldön végül is sûrûben fordul elõ, de nem gondoltam volna, hogy errefelé is ilyen sok lesz belõle. Igencsak kivette a túrázók erejét a nap és a homok is, de egyikünk sem csüggedt. Balra fordultunk és egy kis emelkedõ következett, majd kiértünk egy régi jelzésre, aminek jelzését nem igen lehetett látni. Ez egy szélesebb földút volt, a Határ dûlõ a fák alatt, amíg ki nem ért a nagy pusztaságba. Már jól lehetett látni bal felé Kerekegyháza szélsõ házait és templomtornyát, amikor elérkeztünk a Hetényegyháza-Kerekegyháza-Lajosmizse hármas határhalmához (11:34), de sajnos nagyon elburjánzott rajta a növényzet és a bokorvilág, így nem igazán lehet felismerni.
Innen egy hosszú egyenes és széles földút vezetett be minket Kerekegyházára, a Jókai utca végéhez. A szembe fújó szél enyhített a nap erején. Innen az utcákon ballagva értünk el a központba, az autóbusz váróteremhez, ahonnan az 1 órás busszal mentünk vissza Kecskemétre, Zoli barátunktól elbúcsúzva.
A mai szakasz lehet nem hozott annyi látványosságot, mint általában a túráink, de azért unalmasnak sem lehet nevezni. A táj még mindig tavaszias volt, bár az idõ már nyárias. A történelemben, eleink nyomán sétálhattunk, ugyanis egy megszûnt vasútvonalon és a Sóhordó úton lépkedhettünk.

Szõke Timi és Csonka Zoli (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Csonka Zoltán (Dabas), Dömötör Zsolt (Kecskemét), Mátyás Gábor (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kerekegyháza), Szõke Tímea (Dabas) és Varga Istvánné Borika.