(422.) TÚRA SARLÓSÁRPUSZTÁN


Idõpont: 2013. október 26. szombat
Útvonal: Sarlósárpuszta - Erdõ-hegy - Buckás - Sarlósárpuszta
Táv: 14 km


A vénasszonyok nyara még október utolsó hétvégéjére is kitartott, így ismét ki kellett mozdulnunk a friss levegõre. Tatárszentgyörgyön volt a mai találkozó, ahonnan két autóval, összesen kilencen mentünk ki Sarlósárpusztára. Korábban is itt parkoltunk le egyik túránk alkalmával, de most beengedtek minket a belsõ parkolóba.
Az idõ még kissé hûvös volt reggel, de már a nap egy ideje felkelt. Nyolc óra elõtt indultunk el eleinte a mûúton, amely megkerüli a bekerített részt és vezet tovább Kunbaracs felé. Földútra érve elég sokáig „árnyékban” mentünk mivel a nap még a fák mögött járt. Ennek ellenére a fák ágai között beszûrõdõ napfény, a reggeli harmat a füvön és a különös fény-árny játékok sokunkat fényképeink gyarapítására sarkalt. A dûlõút amin lépdeltünk kivezetett egészen a Tatárszentgyörgy-Ladánybene közötti mûútra. Ezt az utat méltán lehetne bogyós útnak is nevezni, mivel rengeteg kökény és galagonya bokor volt az út mentén és csak úgy vöröslöttek és kékelltek a többi fás növény között. Az erdõben senkivel nem találkoztunk ámde egy pillanatban egy kis puli termett elénk, aki folyamatosan ugatott, de csak tisztes távolságból. Egy tanyához értünk, amelynek gazdája felfigyelt az ugatásra, de hamar meggyõzõdött róla, hogy mi békés emberek vagyunk. Be is hívott minket a kis tanyájára hol megnéztük szép lovait és közben elcsevegtünk.
Folytatva utunkat egy erdõirtás mellett haladtunk el, s közben egy magaslesre is felmentünk. A földút mellett egy sorban továbbra is bokrok sorakoztak, naná, hogy többségében galagonya vagy kökény. Az egyik bokor már annyira terebélyes volt és vastag törzsû, hogy méltán lehetne öreg galagonyának nevezni. Az erdõirtás ahogy véget ért egy kis erdei alagútban haladtunk át, majd hatalmas nyárfák következtek. Az idõ egyre melegebb lett és folyamatosan vetettük le magunkról a rétegeket. Ahogy a fenyõfák megjelentek mi jobbra fordultunk és nemsokára egy nagyobb mezõ szélére értünk, ahonnan már látható volt az Erdõ-hegyi geotorony. Egy kicsit sûrûbb homokos földúton értük el a tornyot, amely belül teljesen üres volt, megakadályozva, hogy felmenjenek az erre járók. Pedig igencsak szép kilátás lenne a környékre.
A toronynál tartottunk egy kis energia utánpótlást, majd folytattuk utunkat. Ismét egy nagyobb mezõre értünk ahol több boróka bokor volt a maga kis apró termésével. Újabb földútra fordultunk és több homoki szömörcsög gombát is találtunk, amelyeket alaposan megvizsgáltunk. Elérkeztünk a Templom dûlõ végére, a PIROS és ZÖLD SÁV jelzéshez. Újabb hosszú egyenes következett, de ez sem volt unalmas. Ugyanis folyamatosan mintha hullámvasúton lennénk, úgy következtek a kisebb emelkedõk, lejtõk egymás után, s közben ismét több galagonya és kökény színesítette a tájat. A fákról a levelek nagyja már lehullott, de némelyik még aranypompában tündökölt. Ezen a szakaszon egy meredekebb dombocska is áll, amely egyébként egy határhalom. A földút pedig Bács-Kiskun és Pest megye határán húzódik, így határdûlõ is. A túra eddigi kilométerei alatt is bõven akadt látnivaló, de megérkeztünk a buckás-borókás vidékre, ott ahol a PIROS SÁV jelzés balra elágazott, és csak lestük a természet csodáját. A látóhatár jobb oldalán hosszan elnyúló szántóföld, bal oldalán a buckák, közöttük pedig egy földút jelenti az éles határt.
Buckáról buckára mentünk és mindegyikrõl körbenéztünk. Némelyik bucka kopasz volt, valamelyik pedig boróka bokrokkal, valamelyik nyárfákkal volt tarkítva. A buckák között sokszor kis gödrök vannak, így itt valóban hullámvasutazni lehet és szinte lehetetlen egyikrõl a másikra úgy átmenni, hogy a „megszerzett” szintbõl ne veszítsünk. Igyekeztünk a nagyobb buckákat felkeresni, így „elbuckáztunk” az egyikhez, ahol rövid pihenõt tartottunk. Mivel éppen délidõben jártunk a buckák között a nap igencsak melegen sütött és nekünk már melegünk is volt, már senki nem volt pulóverben, kabátban. Akár rövid nadrágban is lehettünk volna, pedig csak 20 fok lehetett. Errõl a magaslatról már láttuk mai napunk utolsó látnivalóját a Rákóczi-hegyet, ahol nagy fejedelmünk is sokat idõzött.
A hegy méltó a nevére, mert ez a legmagasabb bucka és remekül belátni az a területet, amelyen keresztül jöttünk, valamint azt az erdei részt is, amelyben reggel sétáltunk. Mai záró csoportképünket is itt készítettük el, az elsõt pedig még reggel Tatárszentgyörgyön a templomnál, a Rákóczi-emlékmûnél amely sokáig ezen a hegyen állt. Még várt ránk egy kis homoki és mûúti séta mire visszaértünk Sarlósárpusztára.
Ma ismét megérte ezt a pár órát a természetben tölteni, mivel megízlelhettünk rengeteg erdei gyümölcsöt és láthattunk egy festménybe illõ buckás vidéket is. Aki nem tartott velünk, az bánhatja, mivel errõl a területrõl sokan nem is tudnak, pedig csak pár perc sétára van Sarlósárpusztától.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bodorné Fülöp Mária (Kecskemét), Búzás Margit (Kecskemét), Csonka Zoltán (Dabas), Iván Sára (Kecskemét), Kiszel Julianna (Kecskemét), Molnár Ildikó (Kecskemét), Rubos Bence (Kecskemét), Szõke Tímea (Dabas).