(401.) TÚRA A KÉKESTETÕRE


Idõpont: 2013. június 8. szombat
Útvonal: Mátrafüred - Csepegő-forrás - Peres-bérc - Kis-kõ - Négyeshatár - Hidas-bérc - Disznós-kút - Kékestetõ
Táv: 10 km


A nap krónikája röviden: korai indulás Lajosmizséről. Az odaút rendben telt. Megérkezvén, Mátrafüreden parkoltunk le. A meteorológia nagyon nagy meleget jósolt, már egy ideje amúgy is az volt; de más egy forróság az Alföld délebbi részein és más a Mátrában, 700-1000 méter magasságban. Legalább is azt hittük.
Amikor elindultunk felfelé az üdülőterületről a Csurgó-kútig, még árnyas, hűs erdőben haladtunk. Innen kikapaszkodtunk a Peres-bércre, ami egyértelmű emelkedő, amiből ugyan létezik enyhébb és durvább - ez enyhébb volt -, de mindenképp felfelé kell menni. A bércen egyre lankásabbá vált az ösvény, ezzel együtt viszont egyre többet töltöttünk napsütésben. A kilátás pazar volt dél felé, de a bőrünk egyre jobban sercegett.
Elértünk egy erdészeti utat, ami szinte vízszintes volt, az eddigiekhez képest. Itt egy vadfakadásban, kőtörmelék között szivárgott a víz, kis tócsát alkotva. Természetesen időszakosan, nem jelentve állandó vízfeltörést, de mi nagy lelkesen elneveztük Lajosmizse-forrásnak, és egy ott talált rozsdás vaslemezre rákarcolva, megörökítettük az új nevet.
Az erdészeti szintúton keleti irányban, hamarosan elértük a Négyeshatár nevű pontot. Itt terveztünk egy szalonnasütést. De előtte még kis kitérőt tettünk a Kis-kőhöz.
Visszatérve, a pihenőnél, a 34 fokos déli melegben tüzet raktunk, ami nem egy kellemes elfoglaltság ilyen paraméterekkel, majd szalonnát sütöttünk. Finom volt, jól is esett.
Innen egy komolyabb emelkedő várt még ránk a Kékesig, a Hidas-bércen.
Az árnyas bükkösben, hatalmas köveken bukdácsolva már csaknem 900 méteres magasságig küzdöttük magunkat, amikor egy pillanat alatt beborult, szinte befeketedett az ég, dörögni-villámlani kezdett, majd elkezdett ömleni az eső. Heves zivatar támadt, ködbe burkolva a csúcs alját és az eső hatalmas jégdarabokat is szórt a fejünkre.
A Disznós-kúthoz még azért kitértünk, de már áztunk.
A kúttól a Kékesig az út egyik oldalán megáradt patakként ömlött lefelé az eső; rajtunk lévő ruháink, esőkabát hiányában, alsóneműig áztak, tíz perc után már cipőinkből is folyt a víz. A levegő mindeközben 18 fokosra hűlt, kb. 15 perc alatt.
Az orvos-nővérszállók elhagyatott épületeinek egyikébe húzódtunk, de akkor már mindegy volt. Az eső pedig amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen el is állt. Nagyon szép volt a párába burkolózó hegytető.
Mátrafüredre, az eredeti tervek szerint, busszal mentünk vissza a Szanatórium megállótól. A felső ruházatomtól megszabadulva ültem be idős asszonyok, nők közé, akik annyira meglepődtek meztelen felsőtestem látványától, hogy nem tudtak merre félretekinteni.
Leérve Füredre, autóba vágtuk magunkat és elindultunk haza. Gyöngyösre leérve már sütött a Nap, ott egy csepp sem esett...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Blahut Pál és Bódiné Tormási Gizella (Kecskemét).