(420.) TÚRA A MAGAS-BÖRZSÖNYBEN


Időpont: 2013. október 19. szombat
Útvonal: Királyháza - Rakottyás-bérc - Magosfa - Csóványos - Pogányvár - Királyháza
Táv: 15 km


"A gyülekezés helyszíne a mai napon a dabasi állomás volt. Négyen vonattal jöttek, tizenegyen pedig három autóval. Nem sokkal 7 óra előtt négy autóval robogtunk fel északra, de csak Diósjenőig. Itt sikerült találnunk egy nyitva álló kocsmát ahol kicsit felfrissítettük magunkat egy kis koffeinnel, majd elindultunk a Királyházára vezető erdei úton. Az út mentén az erdő alját csak falevél borította és a Királyházáig vezető majd 8 kilométer út rendkívül szép erdőben vezetett. Megérkezve miután mindenki összeszedte motyóját a kissé még hűvös időben elindultunk fel a Csóv
Az első métereket a Kemencére továbbvezető műúton tettük meg, majd a több jelzésből álló turistaútra térünk rá és megkezdtük emelkedésünket. Ami egyből észrevehető volt az a rengeteg falevél a lábunk alatt és szinte az egész erdő aljában. Szabad földfelületet nem is igen láttunk csak szép levélszőnyeget. A PIROS NÉGYZET jelzésre tértünk rá és kicsit erőteljesebb emelkedésbe kezdtük miközben egy kisebb mező mentén haladtunk el ahonnan remek kilátás nyílott a Lopona-főre. Utunk jobb oldalán a Bacsina-völgy húzódott látványos mélységével, baloldalon meg a Bangola-tető magasodott. Az út többnyire nyirkos földút volt, néhol kövekkel tarkítva. A Rend-kövekhez egy szűkebb ösvény vezetett fel, egy meredekebb emelkedőn. A csapat az emelkedések közben kicsit szétszóródott, de mindig bevártuk egymást, így menettempónk kicsit lassabb volt, de mindenki a maga tempójában tudott menni, illetve arra is volt idő, hogy meg is nézzük, azt ahol éppen járunk. Az erdő alján továbbra is vastag avartakaró borította, de hol sárga, hol sárgás-barna, vagy éppen barna szín volt az uralkodó. Némely fa koronáján még voltak falevelek, így nem volt még teljesen kopasz az erdő. Felkapaszkodtunk a Rakottyás-bércre és kicsit letérve a jelzésről egy kilátóponton megcsodáltuk a Sasfészek- és a Nagy-Mána-bércet és a Rakottyás-völgyet.
Utunk ezután kicsit lefelé vezetett szép bükkösben és sajnos az ég is borongósabb lett. Mivel mindent levél borított olyan volt, mintha elveszett volna az út, vagy nem is lenne kijelölve. A kis lejtőt újabb emelkedés követte, majd egy kis nyiladékon keresztül és egy erőteljesebb emelkedőt követve megérkeztünk a Viski-kövekhez. Itt több hatalmas sziklacsoport található, melyek félelmetesen magaslanak a hegyoldal, és a turistaút fölé. Ezt követően kidőlt fák között kellett lavírozni, majd elértük a PIROS SÁV jelzést. Ezen csak a ZÖLD SÁV elágazásáig mentünk, majd kitérőt tettünk a Magosfához. Innen szép időben állítólag a Tátráig is el lehet látni, nekünk most csak felhők jutottak. Visszamentünk az elágazásig és ismét több jelzéses turistaúron tettük meg az utolsó pár száz méterünket a Csóványosig. Kicsit ritkább és kopaszabb erdőben haladt utunk, de fölülről láttuk az Oltár-követ. Az idő továbbra is borús volt, és a csúcshoz közeledve kissé a szél is feltámadt. De végül is felértünk a geodéziai mérőtoronyhoz, amelyet éppen kilátóvá alakítanak át, így csak messziről tudtuk megtekinteni. Itt tartottunk ebédszünetünket.
Utunkat a PIROS HÁROMSZÖG jelzéseken folytattuk és gyorsan veszítettünk abból a magasságból, amiért az elmúlt órákban küzdöttünk. Egy hosszú egyenes szakaszon ereszkedtünk le, majd a ZÖLD SÁV elágazása után egy kis fenyves következett. Itt még egész jó hőmérsékletek uralkodtak, de ahogy a bükkösbe értünk hideg, csontig hatoló szél fújt át a gerincen. Egészen a Pogányvár aljáig tartott. Egy meredekebb emelkedőn értünk fel a csúcspontra és jól láthatóvá vált a földsánc is. Ahogy átértünk a túloldalra a szél elcsendesedett és már kicsit jobb lett a közérzetünk. Folyamatosan a hegyvonulat gerincén mentünk és ismét egy meredekebb lejtő következett, amelynek alján a Pogányvári kaszáló várt minket rengeteg őszi kikericcsel. A kaszáló után továbbereszkedtünk az egyre sziklásabb ösvényen és szinte leestünk a Bodosházi-kúthoz. Itt folyik, ér össze a Rózsás-patak és a Pogányvári-patak. Az utóbbiban szinte alig volt víz, de így is festői volt a látvány. Ahogy szembe álltunk a Pogányvári-bérccel két völgy indult el jobbra és balra, mindeközben az erdő sárga, sárgás-zöld színben pompázott fent és lent is. Itt is szusszantunk egy kicsit a Rózsás-patak mentén és igyekeztünk minél jobban az emlékezetbe vésni eme helyet és annak látványát. Ugyanis masináinkkal közel sem tudtuk visszaadni azt amit a szemünk látott. Felettünk a fák valósággal fénylettek a kicsit sötétebb völgyekhez és erdő aljához képest.
A kút után a Rózsás-patak mentén vitt utunk egyszer-kétszer keresztezve azt. Közben baloldalon a Nagy-Mána-bérc, jobb oldalon meg a Dobogó-bérc kísért minket. A patak medrében, illetve annak mentén nagyobb követ bizonygatták, hogy ha sok eső esik akkor a kis patak igencsak „félelmetes” folyammá tud duzzadni. Utunk vélhetően a régi vasút nyomvonalán vezetett és egy-két régebbi kőhidat is láttunk. A Tűzköves-forrásnál lévő padokon tartottunk egy utolsó pihenőt. Itt egy sziklahasadék és több pihenőpad is várja az erre járót, illetve nekünk ez alkalommal aranyesőben is részünk volt. Az erdő alja itt tele volt sárga falevelekkel és a kis szellőnek köszönhetően a fákról is hullottak ránk fák aranyszínű levelei. A nap pár másodperc erejéig megmutatkozott, ahogy a felhők mögül a Tűzköves-bérc felett kisütött. Ekkor is ragyogott a fényben az erdő, de ahogy nap elbújt továbbra is „megmaradt a csillogás az aranyszőnyegnek” köszönhetően. A pihenő után hamarosan elértük a PIROS NÉGYZET elágazást és már csak vissza kellet sétálni az autókhoz.
Kissé elfáradva ültünk be az autókba, hogy a reggeli útvonalon visszafelé menve egészen a reggeli gyülekezés helyszínéig hajtsunk. A nap kicsit bosszantásképpen kisütögetett a fátyolfelhők mögül. A dabasi állomásnál elbúcsúztak a túratársak és ezúttal mindenki autóval ment haza.
A kissé szeles és borongós idő ellenére a mai napon megérte az több száz kilométer utazás és a korán kelés. A Börzsöny szívében jártunk nagyobb szép és látványos bérceken, amihez még a levélszőnyeggel borított őszi erdő képe is nagyon sokat hozzáadott. Annak ellenére, hogy 700 métert emelkedtünk ma inkább csak az utazás és korán kelés fáradalmai látszott rajtunk."

Szőke Timi és Csonka Zoli (Dabas)

A képeket szintén Timi és Zoli készítette.

Ezen a napon együtt túrázott: Benedek Zsuzsanna, Blahut Pál, Búzás Margit (Kecskemét), Cseh Katinka, Csonka Zoltán (Dabas), Ferkó Péter (Kecskemét), Guba Magdolna (Méntelek), Hasan Florin, Kovács Ágnes (Kecskemét), Kövér Kinga, Kürti Boldizsár, Miskolczy Mariska, Radics Roland (Kecskemét), Sándor Endre, Szilvási Szilvia (Kecskemét), Szőke Tímea (Dabas) és Vásáreczki Szandi.