(398.) HÁROMNAPOS TÚRA PÜNKÖSDI TÚRA A BÖRZSÖNYBEN 3. /  SÉTA ÉS SZALONNASÜTÉS ZEBEGÉNYBEN


Idõpont: 2013. május 20. hétfõ
Útvonal: Zebegény - Duna-part - Kálvária - Ifjúsági tábor - Zebegény
Táv: 5 km


Harmadik reggelre már mindenki eléggé megszokta, hogy keveset alszik és, hogy felébredés után nem sokkal már reggeli és menni kell. De ezúttal sajnos össze kellett csomagolni mindent és bepakolni az autókba. A nagy pakolászás és takarítás közben mindenki még jól bereggelizett, aztán átadtuk a házikót a tulajdonosának és elindultunk Zebegénybe. Az idõ borús volt és hûvös, de már szerencsére nem esett. 8:45-kor érkeztünk meg Zebegénybe és a Petõfi térnél lévõ parkolónál tettük le autóinkat. Innen, csak a mai rövid séta és a szalonnasütés kellékeit vittük magunkkal.
Mai túránkat hivatalosan 8:55-kor kezdtük meg egy kis templomnézéssel. Csak a bejáratig jutottunk, mert éppen elkezdõdött a mise, így sarkon fordultunk és elindultunk a Duna-parti sétány felé. Egy kis kikötõstégre értünk le ahol éreztük, hogy bizony megváltozott az idõ, lehûlt vagy 10 fokkal tegnaphoz képest. Talán az idõjárás is érezte, hogy ma a jó kis három napunknak vége van, ami kicsit szomorúsággal töltött el mindenkit. No de azért nem volt idõnk búslakodni, mert ahogy sétáltunk a Duna mentén többször is alkalmunk volt megcsodálni a túlpart településeit (Pilismarót, Dömös). A túloldal Pilis és Visegrádi-hegységérõl meg nem is beszélve, amelynek hegyei és völgyei, kis tisztásai remek színben és fényben pompáztak, ahogy a nap a felhõk mögül imitt-amott kibújt. De így közvetlen napfény nélkül is nagyon impozáns látványt nyújtott a túloldal. Csoportképünket egy fûzfánál készítettük el. Lassan elértük a parti sétány végét és egy hatalmas, ámde használaton kívüli épület melletti kisutcán felmentünk a Táncsis Mihály utcába, amin elgyalogoltunk a 12-es útig.
Nem sokat sétáltunk rajta, mert az elsõ adandó alkalommal átmentünk a vasúti sín alatt, és SÁRGA KERESZT jelzésen haladtunk visszafelé a központ irányába. Ahogy lekanyarodtunk a jelzésrõl a Bartóky József útra mintha egy régebbi Zebegénybe értünk volna, ugyanis sokkal több volt a régimódi, régi építésû ház. Elértük a Kálvária utat amely meredeken emelkedett fel macskaköves sikátorként a hegyoldalra. Szinte a házak ablakai alatt toltuk fel Szellikét, majd egyszer csak véget ért a kövezés és földúton egy kis vájatban, immáron már bokrok között, alatt folytattuk a kaptatóra való kapaszkodást. Elértünk egy közkútig ahol egy elágazás is volt. A kerítés kapuján jobb felé be lehetett menni a temetõbe, illetve lehetett továbbmenni egyenesen a kaptató alja óta minket kísérõ SÁRGA SÁV-KÉK NÉGYZET jelzéseken, de bal felé is vezetett egy homokos ösvény. Kicsit benéztünk a temetõbe, majd folytattuk kapaszkodásunkat a stációk mellett. Felértünk a Kálváriára (10:03) és itt megnéztük a templomot, az Országzászlót és a kilátót is. Felmenve remek kilátás nyílt a Duna kanyarulatára: el lehetett látni egészen Szobig, illetve ugyanazt láttuk, mint a Duna-parton sétálva, csak kicsit más nézõszemszögbõl. A Börzsöny vonulataiból is többet lehetett látni. Kicsit elidõztünk idefent, de mivel nem ez volt úti célunk, lesétáltunk a szerpentines macskaköves lejtõn a magaslatról.
Elhaladtunk a Mókus sörözõ mellett, majd a ZÖLD SÁV jelzésen mentünk a Malom-völgy irányába. A Monarchia rétesháznál a csapat egyik fele ivott egy kis frissítõt, míg a másik fele tovább ment a szalonnasütõ hely felé. A Fenyves útnál tértünk le a jelzésrõl. Folyamatosan eltûntek a házak és beértünk az erdõbe. Sokat nem kellet sétálni benne, mert megérkeztünk a szalonnasütés helyszínéhez, egy régi táborba.
Ahogy lepakoltunk azonnal neki láttunk tûzifát és nyársnak való fát gyûjteni és szinte fél órán belül már sütöttük is a finom ebédünket. Mindenki jót falatozott abból, amit sütött és lehetett hozzá enni hagymát, uborkát, paprikát, de akár még egy kis maradék gombócot is. A sütés és az evés jó hangulatban telt el és ahogy befejeztük még sziesztáztunk is egy kicsit. A nap amint kisütött szinte égetett, de amint egy kis felhõ eltakarta egybõl hûvös lett. Egy kis pihenést mindenki beiktatott, de azért lassan csak neki kellet indulni.
Összepakoltunk és visszaindultunk a templomhoz azon az úton amin idefelé jöttünk. A rétesháznál ezúttal megálltunk egy kis rétes fogyasztásra is. Visszaértünk a templomhoz és elköszöntünk Zsuzsától, Marcsitól, Petrától és Zsoltitól, mert õk már elindultak a hosszú útra. Akik még maradtunk egy kicsit fagyiztunk egyet és aztán mi is nekivágtunk a hosszú útnak. Az út most valahogy rövidebb volt hazafelé és már 16 óra elõtt Lajosmizsén voltunk.
Az biztos, hogy eseménydús három nap volt kevés alvással, de annál több élménnyel. Alig láttunk valamit a Börzsönybõl, de ahhoz éppen eleget, hogy visszavágyódjunk, vagy éppen nehezen hagyjuk ott. Sajnos elõbb utóbb haza kell jönni és a rossz érzés az utolsó napon mindig a felszínre jön. A túrák nem voltak nehezek és igen nagy területet jártunk be, sõt kényeztettük is magunkat egy kis vasutazással. Az energia-utánpótlásban pedig csöppet sem volt hiány, mert elég sokat fõztünk és ettünk. Hazafelé még a szép napsütésben bõven volt alkalmunk a Börzsönyben, a Pilis és Visegrádi-hegységben, a Naszály vonulatában és a Gödöllõi-dombságban gyönyörködni, így hegyvidéktõl lassacskán búcsúztunk el.

Szõke Timi és Csonka Zoli (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike (Kecskemét), Balog Szellõ, Blahut Pál, Bujdosó Petra, Csonka Zoltán (Dabas), Dömötör Zsolt (Kecskemét), Nagy Irén, Popovics Zsuzsa (Kecskemét), Szõke Tímea (Dabas), Török Mária és Varga Istvánné Borika.