(404.) TÚRA BEREGDARÓC KÖRNYÉKÉN


Idõpont: 2013. június 30. vasárnap
Útvonal: Beregdaróc környékén
Táv: 11 km


Már annyiszor mentünk keresztül autóval Gelénes és Beregdaróc, illetve a 41-es útról jövõ bekötõ út menti erdõn, hogy most már ideje volt egy kicsit közelebbrõl is megismerni. Elhatározásunkat tett követte és bõ egy hónappal az esküvõnk elõtt elindultunk Timi nagymamájától, a Márokpapi felé vezetõ hátsó bekötõ úton, amin kocsival szoktunk jönni. Napos idõnk volt és meleg. Nem sokkal az után, hogy elhagytuk a települést kicsit jobbra kiágazó földútra tértünk le. Egy nagyobb tisztás mentén mentünk az igencsak kemény-agyagos földúton. Jobbra áthatolhatatlannak tûnõ erdõ húzódott, bal felé meg egy hosszan elnyúló mezõ, visszatekintve meg a Kárpátok egy-két csúcsát lehetett látni. Elértük a Surányi-csatornát, amelyben a száraz idõ ellenére volt még egy kevéske víz. Továbbhaladva dél felé vettük az irányt, de kiderült vissza kell mennünk és az erdõbe bevezetõ utat kell választanunk. Kis kitérõnket több birka és pásztoruk kísérte figyelemmel. Átvágtunk a sáson a földúthoz és végre árnyékos részre értünk, mert elértünk a Kisasszony-erdõbe. Pár méter megtétele után az út kettéágazott, de egy figyelmeztetõ tábla jelezte, hogy fokozottan védett területre érünk.
Mi a jobbra vezetõ utat választottuk és magas fûben tettük meg az elsõ lépéseket, majd járhatóbb agyagos-sáros földút következett. menet közben furcsa bogarak szálldostak ránk, amelyek olyanok voltak mint a kullancs és a szárnyas hangya keveréke. Szerencsére nem csíptek, de alig tudtuk lesöpreni õket magunkról. Olyan részen jártunk amerre vélhetõen csak az erdészek, vagy a favágók járnak, mert egy idõ után ismét sûrûbb lett a növényzet körülöttünk, mondhatni alig járt részre értünk. Elértünk egy igencsak szép erdõs területre. A GPS itt egy négyzet alakú járható utat mutatott, de mi nem jártuk körbe, hanem a rövidebb ágon balra mentünk. Kiértünk egy GPS-en nem jelzett, bár kicsit ritkábban járt erdei útra, ahol egy vízmû is volt, meg TT tábla is. Itt szemben megpillantottunk egy kerítést és mögötte egy érdekes építményt. A kerítés nyitva volt, így közelebbrõl is szemügyre tudtuk venni a tárgyat, amely rozsdás-barna volt, volt két tányérja egy csõre erõsítve és a csõ teteje lyukas volt. Azt megállapítottuk, hogy a vizet ezen keresztül folyatják ki, amely a tányérokra és környékére hullik vissza, csak azt nem tudtuk, hogy miért. A tárgytól kicsit messzebb nagy területen víz terült el, de mivel sûrû volt a növényzet csak a szélén tudtunk megtenni pár métert. Csak a túra vége felé derült ki, hogy ez volt a Nyíres-tó.
Jobbra folytattuk utunkat és hamarosan ismét a sûrûbb és magasabb aljnövényzet között kacskaringóztunk. Elértünk egy érdekes és szép részhez: fûcsomókhoz hasonló kis bokrokon kellet lépkedni és ami közép-zöld színével remek fotó témát szolgáltatott. Ez a terület lehetett a Ducskós. Ezen átvágva fák közé értünk, melyek sûrûbben nõttek és emiatt aljnövényzet sem igen volt. Így értünk el egy újabb vizes részt. Errõl megint nem tudtuk megállapítani, hogy egy tó lehet-e, vagy csak felgyülemlett víz, mert a part mentén sûrûn nõttek a fák és bokrok. A vizes terület mentén délfelé vettük az irányt, szorosan a víz és a száraz terület határán, aztán egy bokor tövében egy betondarabra lettünk figyelmesek. Egy x volt a tetején, de nem tudtuk róla megállapítani egyértelmûen, hogy HP pont lehet-e. Ezen bokrok mentén a vizes résztõl egy kis árok vezetett ki a fákon túlra ahol hallottuk az emberek hangját is. De mi nem arra mentünk, hanem nyugat felé az erdõ szélében egy másik árkot követve. Fürkésztük az erdõ alját, hátha találunk valami érdekeset, esetleg újabb HP-pontot. Egy szakaszon kimentünk az erdõ szélére és tûzõ napon mentünk, lenyírt füves területen. Amikor szemben ismét fák tûntek fel jobbra visszatértünk az erdõbe és ismét vizes területhez értünk, elértünk egy régi holtágat. Itt már nádak is megjelentek, illetve a Kolon-tavi kiszáradt fákhoz hasonló fákat is láttunk elég sokat. Mivel mostanra sem tettünk szert gumicsizmára, ismét a vizes terület melletti gyaloglást választottuk, nagyobbrészt ismét a vízi határvonalon.
Ismét találtunk egy víz melletti szerkezetet, olyat mint korábban, de emellett egy még érdekesebb dolgot is egy a nádas között vezetõ régi fahidat. Már régen álhatott itt, mert a korlátja kicsit korhadt és mohás volt, de mégis olyan volt, mintha öt éve építették volna. Remek képeket készítettünk a hídról majd elindultunk rajta. Jobbra és balra letekintve vizet láttunk, majd egy kis tisztáshoz hasonló rész, ahol már csak az egyik oldalon volt korlát, majd egyszer csak véget ért a híd, kb. 600 méter után. Mivel nem szoktunk csak úgy leugrálni a hidakról, illetve vizenyõs területen jártunk, így egy bottal vizsgáltuk meg a híd körüli sûrûn benõtt földet. A föld mozgott, sõt a botot át lehetett rajta szúrni és olyan volt mintha a réteg alatt víz lenne, egyértelmû volt számunkra, hogy megtaláltuk a tõzeglápos részt. Mivel elég vastagnak bizonyult az „úszó” rész így rá mertünk állni és ahogy mozogtunk körülöttünk lévõ kb. 5 m2-es terület is mozgott. Annyira érdekes volt, hogy itt sokat idõztünk, mivel eddig ilyen érdekes természeti képzõdményt nem láttunk. Ekkor vált világossá, hogy az iménti kis tisztás is tõzeg láp lehet. Visszafelé a hídon még megcsodáltuk a nádast és a holtágat, de nagyobb vízfelületet nem láttunk. Elérve a híd másik végét balra fordultunk és egy ösvényen mentünk a holtág mentén. Hamarosan egy információs táblához értünk, amelynél kiderült, hogy a Bába-tavánál járunk. Itt is állott egy vízkilövõ szerkezet és megpróbáltunk annak mentén behatolni a tóhoz, mert a bokrok és nádas felett láttuk, hogy van egy nagyobb tiszta terület. De sajnos bármerre próbálkoztunk a tó nagyon is elfedi a kis vízfelületét, mert ágvágók és gumicsizma nélkül nem lehet megközelíteni. Szinte amerre elláttunk nagyon sûrû bokros részek voltak. Sajnos egy magaslat sem volt itt, hogy arra felállva láthassunk valamit. Mindenesetre már azt kijelenthettük, hogy sok mindent láttunk eddig a nap folyamán és minden képzeletünket felülmúlta.
A tótól egy jobban kijárt ösvény vezetett el és a tábla körüli kis rétrõl, a tûzõ napról ismét fák közé értünk. Az ösvény kivezetett egy sásos részhez ahol ismét magas fûben haladtunk és itt már lehetett hallani a gázközpont gépeinek hangját. Kereszteztük a gázvezetéket, majd fák közé érve egy újabb holtágat értünk el, legalább is a GPS szerint. Sajnos most is csak annak mentén volt alkalmunk gyalogolni, sõt kb. 200 méter után az út is kivezetett a fák közül és napon voltunk kénytelenek kullogni a majd mellig érõ fûben. Néhány helyen be lehetett menni a bokrok közé, de vízfelületet nem lehetett látni csak sûrû növényzete, meg nádast. Ívesen kanyarodtunk, majd néhány felhõnek köszönhetõen a nap elbújt. Egy kis erdõsávon átvágva egy fából készült kilátóra lettünk figyelmesek. Felmásztunk rá és mivel már éhesek voltunk megettük a kis ennivalónkat és pihentünk egyet. Elég jó kilátás nyílik a környékre, de mivel olyan magasra nem emelkedik a környezetébõl, messze nem lehet ellátni.
Miután jól laktunk nekivágtunk az utolsó kilométereknek. Ismét elhaladtunk egy vízmû mellett majd egy erdõ sarkánál megláttunk egy információs táblát. Itt derült ki, hogy a Nyíres-tónál jártunk pár órával ezelõtt, illetve az iménti holtág pedig a Zsid-tó. A tábla egyik oldalán térkép mutatja be a területet és tavait, illetve a Beregi-síkon történõ gazdálkodást. Itt tudtuk meg azt is, hogy a korábban látott szerkezetekkel a vizet átlevegõztetik és közben az oldott vastartalmat csapatják ki. Innen már csak pár méter volt a Gelénes-Beregdaróc mûút amit elérve jobbra fordultunk. Természetesen ahogy Darócról jöttük kifelé, itt az út mentén is amit érdemes volt felvettem a GPS-be. A szakasz nagy részén felhõs ég alatt mentünk, de azért pár száz méter erejéig a napból is kaptunk ízelítõt. Egy ponton letértünk az út menti erdõbe egy magassági pontot megkeresni, hátha ott HP-pont van, de sajnos csak egy betonoszlopot találtunk. Visszamenve az útra folytattuk utunkat a település felé. Útközben elhagyatott gyárterületeket is láttunk. Majd végül beértünk Darócra és már csak egy éles jobb kanyar volt hátra, amikor is vámosok jöttek kis zöld autójukkal és rám szóltak, hogy miért nem a járdán megyek. Ahhoz képest, hogy ma az erdõben senkivel sem találkoztunk, nem ért minket semmi baj és atrocitás a rend õreinek az volt a legfõbb baja, hogy az amúgy is nem éppen sûrû forgalmú út széle helyett miért nem a járdán megyek. Mindenesetre ez vicces volt és legalább az utolsó métereken is volt valami történés. Nagymama házához 13:41-kor értünk vissza.
Elsõ ismerkedõ, felfedezõ túrázásunk sokkal jobban sikerült, mint azt reméltük. Térképek nincsenek errõl a tereltrõl csak leírások, így ez alapján határoltuk be nagyjából, hogy merre érdemes elindulni és lám sikerrel jártunk. Megtaláltuk a Kisasszony-erdõt, a Nyíres-tó és a Báb-tavat, no meg a tõzeglápot is. Az erdõben vezetõ utak nagyobbrészt alig jártak voltak, és sokszor mentünk kitaposatlan utakon is, így egy kicsit vadtúra jellege is volt a túrának. Az erdõ maga nagyobb szép és nagyon változatos. Nagyszerû természeti kincseket rejt az erdõ és környéke, pedig alig kell kimozdulni Beregdarócról, vagy éppen Gelénesrõl. Mi az erdõnek nagyjából a középsõ és nyugati felét érintettük, így még egy túrát biztos tartogat számunkra, arról nem is beszélve, hogy azért a két település és a 41-es út közötti terület még mennyi felfedezni valót tartogat. Igaz ennek több mint 50%-a rét, mezõ, nyílt terület, de alföldi túráinkon megtapasztalhattuk, hogy ott is lehet találni szépséget. Eme kis háromszög mellet még rengeteg ilyen kis részek vannak a környezõ települések között és mellett, amely felfedezésre vár és rengeteg idõre van ehhez szükség. De legalább tudjuk, hogy érdemes nekivágni, bármerre is induljunk el biztos nem lesz csalódás.

Szõke Timi és Csonka Zoli - Petõfi Túrakör

Ezen a napon együtt túrázott: Csonka Zoltán (Dabas) és Szõke Tímea (Dabas).