(406.) ALSÓLAJOSI KIRÁNDULÁS


Idõpont: 2013. július 6. szombat
Útvonal: Alsólajosi-erdõ és Mizsey-kúria
Táv: 3 km


Ma Lajosmizse közelében lévõ Alsólajos területére tettünk egy kis kirándulást. Két autóval egészen az erdõ mélyéig hatoltunk, majd egy magasles közelében leparkoltunk. A nap még így délután négy óra tájban is erõsen sütött, de ez nem szegte kedvünket. A hûs fenyves erdõben elindultunk elsõ célpontunk felé. Egy kis dombhoz értünk, amelyen felkapaszkodva máris is egy magaslaton, a Lajos-hegyen voltunk. A kilátás, már amennyire a körülötte lévõ erdõ engedte még így is szép volt. Legalább ad egy kis munkát a fantáziának is, hogy mi lehet a fák mögött. Talán ha itt állna egy kilátó! Leballagtunk a kiszáradt fûben a földútig, majd egy újabb dombra kúsztunk fel, amely alacsonyabb volt, mint az elõzõ, de remek példa volt arra, hogy milyen dombos ez a vidék is csak mivel sûrû a növényzet így nem igen látszik. Egyik domb követte a másikat, mint egy hullámvasút. Elindultunk visszafelé, majd lefordultunk a földútról, amely a szárazságtól nagyon sûrû homokjával nehezítette lépteinket. Átvágtunk a réten, be a fák közé, majd egy kis vadtúrázás után kiértünk arra a földútra, amelyen bejöttünk az erdõbe.
Elhaladtunk egy erdõirtás mentén ahol fenyõfacsemeték sarjadtak a természet gondviselésére bízva. Egy-két kisebb bucka után egy majd nyílegyenes út vezetett át a fenyves erdõben, így a délután melegbõl nem sokat éreztünk itt. Elértük a csatornát, amely mentén terveztük a visszagyalogolást, de Szellikének ennyi elég volt mára és visszafordulást követelt. Így visszamentünk az autókhoz, ahol a magaslest még megtekintettük.
Ahogy elértük a mûutat balra fordultunk és meg sem álltunk egy romos épületegyüttesig. A Mizsey-kúriánál voltunk, amely a maga idejében egy remekül mûködõ gazdaság volt, de ebbõl már semmi sem látszik itt. Megnéztük a fõépületet és a melléképületeit! A nem is olyan rég múltban jártunk és szomorú volt látni, hogy egy ilyen gazdaság az elenyészet részévé válik. Még abban az állapotban van, hogy meg lehetne menteni, igaz nem kis anyagi ráfordítással, de pár év múlva már menthetetlen lesz. A fõépültben rengeteg szoba van, az állattartó épületekben is megvannak még az itatóvályúk, és remek pince is van az egyik épület alatt. De sajnos jelen pillanatban nem többek, mint piros tetõvel rendelkezõ sárga vagy fehérszínû falak! Hátha egyszer valaki lát benne fantáziát, csak ne legyen késõ.
Kis túránkat befejezve Csabéáknál még sokáig együtt maradt a csapat, hogy finom étkek és jóízû italok mellett jókat csevegjünk.

Szõke Timi és Csonka Zoli (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike (Kecskemét), Balog Szellõ, Csonka Zoltán (Dabas), Nagy Irén, Szõke Tímea (Dabas) és Varga Istvánné.