(352.) TÚRA A MIZSEI ÓRIÁSNÁL


Idõpont: 2012. május 24. csütörtök
Útvonal: Mizsei Óriás - Fehér-tó - Vacsi országút - Régi Mizsei csárda - Mizsei Óriás
Táv: 6 km


"Ha belegondolok, hogy tegnap, sõt tegnapelõtt is igencsak alaposan megszórtak bennünket az eleinte csak méltóságteljes lassúsággal, majd hirtelen viharossá gyorsult szél kíséretében közlekedõ felhõk, akkor azt kell mondanom, ezen a napon mi kiváltságosak voltunk. Egy kis félsz mindannyiunkban jelen volt, hiszen fenyegetõ fekete viharfellegek is mutogatták jelenlétüket, de mégis valahogyan eltávolodtak tõlünk, mintha tudták volna, hogy most nekünk, kirándulóknak az esõ az bizony nem tartozott bele kívánságaink listájába.
A Pedagógus Nyugdíjas Olvasó Kör tagjai Szabóné Mizsei Júlia vezetésével ellátogatott (2012. május 24.) Lajosmizse legöregebb fájához, a méltóságot, tiszteletet sugárzó matuzsálemi kort elérõ tölgyhöz.
Balog Csaba olyan szeretettel beszélt egész túránk alatt az általunk körbejárt területekrõl, azok régebbi korokban tó, mocsár állapotukról, a lábainknál fekvõ növények, állatok sokszínûségérõl, megmutatta, sõt átvezette a társaságot azon az útszakaszon, amelyen valaha a török megszállásunk ideje alatt hivatalosan is (térképen megjelölt) útként szelte át a határt, hogy lelki szemeink elõtt szinte megjelentek a török harcosok, amint szekereikkel vonultak itt keresztül, sok lovas és gyalogos katona, rövid tömzsi ágyúk garmada, amelyeket lovak húztak.
Meglátogattuk a régi csárdát is, amely bizony ma már olyan romos állapotban árválkodik, szinte szégyenkezve, megalázva, hogy amint a fényképek is bizonyítják, utolsó idejét tölti a határban. Az épület, amely alápincézett, valaha sok szomjas utazónak oltotta szomját, éhes vándornak adott finom ételt, lovaiknak szénát, abrakot, tiszta friss vizet, éjjeli fedett színt a pihenéshez. A pincéjében valószínûleg a környékbõl származó borok töltötték meg a hordókat, amelyek ezen a tájon (Duna–Tisza köze) a legnépszerûbb italnak számítottak.
Rövid, kb. 5 kilométeres túránk alatt hol festõi szépségû erdei úton, ligetes réten, hol pedig sûrû, termetesre nõtt virágzó bodzás, akácos, fenyves között, mellett haladtunk el.
Szerencsénk volt abban is, hogy az egyik nagy réten legelészett néhány szamár, amelyek minket látva minden félelem nélkül jött hozzánk egészen közel és természetesnek tartották, hogy megsimogattuk, megszeretgettük õket. Átmentünk egy birkanyájon keresztül is, amely minden felügyelet nélkül legelészett egy tanya közelében.
Amint visszaérkeztünk az öreg tölgyhöz, addigra Miska bácsi végzett is az ebéd fõzésével. Rögtön neki is állhattunk, ülhettünk a paprikás krumpli fogyasztásához. Hamar kiderült : Miska bácsi nemcsak mûvészi kerámiákat tud készíteni, hanem fõzni is jól tud! A paprikás krumpliba olyan finom hosszú pár virslit adott egy-egy adaghoz, hogy a legkellemesebben fûszerezett debreceni páros sem jobb ízû annál!
A kellemesen eltöltött ebéd elõtt, közben és utána is kedvesen kínálták egymást, szinte mindenki mindenkit, fõképpen saját készítésû süteménnyel, kávéval, sós stanglival, különféle üdítõkkel.
Mindezekhez ráadásként kaptuk meg a 25 C fok körüli, lágy szellõs, napos idõt, amely ezért is számított különösen jónak, mert az elõtte lévõ napokban a jelentõs mennyiségben leesett esõ miatt nagyon tiszta levegõt szívhattunk be.
Egy szép emlékû, kellemes nappal, sok élménnyel lettünk gazdagabbak. Egy kicsit jobban fogjuk szeretni ezután a természetet, többre fogjuk értékelni a Lajosmizsét jelentõ határainkat is!
Köszönet jár ezért a szervezõknek!"

Sólyom János (Nyugdíjas Olvasókör)

A napot együtt töltötte: Balog Csaba, Bódiné Tormási Gizella, Bokor Pálné Irénke néni, Donáth ....., Donáthné Margitka, Halasi Mihály, Hornacsekné Kucsera Ilona, Káposztás Henrikné Klári néni, Keléné Editke, Konyor József, Konyor Józsefné Zsóka néni, Kovácsné Terenyi Éva, Nagy Irén, Sípos Ottó, Sípos Ottóné Piroska néni, Sólyom János, Szabó Mihály, Szabóné Mizsei Júlia, Szeleczki László, Szeleczki Lászlóné Marika és ......... Szidike.