(309.) VERESEGYHÁZA - GÖDÖLLŐ TÚRA


Idõpont: 2011. november 19. szombat
Útvonal: Veresegyháza - Tavak - Margita - Babatpuszta - Gödöllõ
Táv: 20 km


A mai nap elég kaotikusan szervezõdött és úgy is zajlott le. Jó néhány hete terveztük erre a napra a Gödöllõi-dombság felkeresését. Aztán ennek nem volt jó, annak nem volt jó, kocsik se akartak lenni, hogy elmehessünk. Aztán lettek kocsik, de emberek már sorra visszaléptek. Így aztán két autóval, mindössze kilenc fõvel vágtunk neki a Kollégium elõl, hat órakor a túrának. Egy óra tíz perc elteltével Gödöllõre értünk. Így hamarabbi buszt is elértünk, mint amit terveztünk. Nyolckor szálltunk le Veresegyházon a vasútállomásnál, és hamar kocsmát kerestünk szokásos szükségleteink kielégítése céljából.
Sikerült találnunk egy elég mi imalista kocsmát, ahol egy korsó sör árát, az akcióban 220(!) Ft-ról 170(!) Ft-ra "mérsékelték". Szerencséjük, hogy nem volt sörözõs kedvünk, különben hamar kiittuk volna õket a készleteikbõl.
A kocsma elõtt csoportkép, majd indulás a tórendszerhez. A négy tó összefüggõ láncolata nagyon szépen parkosított környezetben található, és szemet gyönyörködtetõ látvány, még így, egy párás, hûvös novemberi napon is.
A tóparti séta után a Petõfi tér felé vettük az irányt, hogy közös képet készítsünk névadónk itteni szobrával, melyet annak tiszteletére emeltek nem rég, hogy a Költõ kétszer is átutazott a településen.  Sikerült is a dolog. De még a szobor feltalálása elõtt belekeveredtünk a piac forgatagába. Hatalmas választék mindenbõl: zöldség, gyümölcs, füstölt házi húsfélék (ezek alaposan próbára tették akaraterõnket), ruhák, bútorok, minden. És az egész elhelyezkedése is rendhagyó volt. A sétálóutcán végig, a fõút mellett kétoldalt a járdákon, a kisutcákban, amerre néztünk,mindenhol árusok és vásárlók látszódtak. Ide egyszer vissza kell jönnünk!
szóval sikeresen kikeveredtünk a faluból, aztán végre erdõs környezetben, csendes õszi idõben gyalogltunk a Margita nem túl magas csúcsa felé. Fel is értünk hamarosan, de Borikára és Adélra nem figyeltünk eléggé, így õk túlmentek egy elágazásnál, és tucatnyi hívásba, és majdnem egy órába telt, mire ismét egyesült a csapat két fele. Mindenki megkönnyebbült, így folytttuk tovább az utat Babatpuszta felé.
Az erdõ még szinte csupaszon is nagyon szép látványt nyújtott, csak néhány kvados barom állat randalírozása verte fel a sûrûség nyugalmát. Szegények...
A babati völgyben eléggé elnyúlt az idõ, mire elértük a néhány házból álló egykori uradalmi központot, a nevezetes, de kissé elhanyagolt állapotú istállókastéllyal. Innen már csak annyi volt hátra, hogy egy kisebb hát megmászása, illetve az autópálya fölött való átkelés után beérjünk Gödöllõre. De valahogy ez a szakasz is nehezen akart elfogyni, mint késõbb kiderült, azért, mert a kb. 15 kilométerre tervezett út végül kereken 20 kilométeres lett. Néha pontatlan a tervezés...
Gödöllõ nagyon szép kertváros, domboldali része arra emlékeztetett, amikor a Pálvölgyi-barlang környékén túráztunk, vagyis olyan volt, mintha Budán járnánk.
A hév feléé haladtunk, ahol a kocsikat is hagytuk, de meg kellett még találnunk a Petõfi teret, egy Petõfi-szoborral, természetesen, és egy emléktáblával egy ház falán, amely ház helyén álló épületben fordította le a Költõ a Robin Hood címû regényt 1843-ban. A városháza és az elõtte húzódó tér nagyon szépen rendben van tartva, megszemléltük alaposan minden épületét, még a Világbéke-gongra is maradt idõnk.
Negyed négykor indultunk haza, és egy dabasi megállót közbeiktatva, öt elõtt valamivel, már sötétben értünk haza Lajosmizsére.
Köszönjük mindenkinek a részvételt, a segítséget a sofőröknek is, és reméljük, a következõ ilyen programunk könnyebben jut el a sikeres megvalósulás állapotába.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Berente Adél (Hetényegyháza), Kelemen Éva (Tiszakécske)Kelemenné Barta Ágnes (Városföld), Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szõrös Anna és Varga Istvánné Borika.