(224.) KOLLÉGIUMI TÚRA A VÉRTESBEN


Idõpont: 2010. november 13. szombat
Útvonal: Csákányospuszta - Mária-szakadék - Körtvélyespuszta - Szép Ilonka-forrás - Vitány-vár - Csákányospuszta
Táv: 15 km


A szezonzáró kollégiumi túra szebb helyen és idõben nem is kerülhetett volna megrendezésre, mint a Vértesben, egy közel húsz fokos, verõfényes novemberi napon. A hegység és a látnivalók egyöntetû sikert arattak, a Nagy Szellem idõjáráson keresztül juttatott támogatása a nap sikeréhez pedig ismét megható figyelmesség volt mindannyiunk közös õsétõl...
A részletek. Szép számú és igen lelkes gyermek sereglett össze ezen a napon a Kollégium elõtt. A kaját egyenlõen elosztva a résztvevõk között, hét órakor indultunk Szárligetre. Az út csendben, nyugodtan zajlott, és kicsivel több mint másfél óra múlva máris a Birka-csárda parkolójában kiszállva nyújtóztattuk végtagjainkat.
Annyira jó idõ volt, hogy a kabátokat azonnal le a buszban is hagytuk, és mint késõbb kiderült, a pulóvereket sem kellett volna magunkkal cipelnünk. Az út elején, az erdõszélen még tartottunk némi egészségügyi szünetet, majd a Csákányospusztai turistaház felé vettük az irányt. A csapat eleje nagyon ment, alig gyõztük tartani velük a lépést, míg a vége jobban igényelte volna alassabb tempót és a nézelõdõsebb jelleget.
A Mária-szakadékban már szuszogtunk is egy kicsit, és a gyerekek mászhattak is végre. A fotósok pedig nem gyõztek kattogtatni, csakúgy, mint a túra során végig. Körtvélyespuszta régi temetõje ugyan mindenkit egy kicsit lecsendesített, de aztán gyõzött a fiatalos hév: a kápolna felé már megint minden ünnepélyességet nélkülözõ, kölkeinktõl megszokott hangzavarral mentünk tovább. Itt elkészítettük a szokásos csoportképet, majd a gyermektábor kerítése mentén egy nagyot kerülve, a szép Ilonka-forrás felé vettük az irányt. Útközben, kis magasságban telepített, ezért (is) haldokló lucfenyvest találtunk, a gyerekek belevetették magukat a sötét rengetegbe, de szerencsére mindenki ki is talált belõl, így folytattuk az utat. A Szép Ilonka feletti völgyfõbõl ereszkedõ ösvény olyan elmondhatatlanul szép volt - fénykép sem adja vissza -, hogy aki látni akarja, feltétlen nézze meg élõben.
A forrásnál kisebb tömörülésbe keveredtünk a tavaszias idõ sok embert túrázásra csábított, és az innen bõ fél órára lévõ Vitány-várnál pedig valóságos sokadalomban találtuk magunkat (aminek a zömét azért mi adtuk). Az út során minket többször utolérõ, néha tõlünk lemaradó felnõtt csoport rendelkezett néhány magorva arccal. Egyik kisfiunk a vár falán ülve egy kisebb követ szedett le a falból, és azt dobta le a mélybe - ahol egyébként senki sem volt. Erre egy drabálisabb tag olyat kiabált rá, hogy mindenki azonnal csendben maradt. Természetesen nem szabad semmilyen követ sem leszedni a falról, és ledobálni sem illendõ, de ilyen stílusban és hangnemben közölni ezt egy 8 éves gyermekkel, elég balta. Szólhatott volna nekünk, hogy beszéljünk a gyerekkel, oda mehetett volna hozz, hogy szépen elmagyarázza neki, vagy ilyesmi, de így! Nyilván vagy nincs gyereke, ezért tapasztalata sem ilyen helyzetek kezelésére, vagy õ nem volt gyerek soha.
A várban történt még, hogy Imike nekiszaladt az egyik fal kövének, és az arcán felrepedt a bõr. Szerencsére nagyobb volt az ijedtség, mint a baj, hamar elállt a vérzés, és ugyan a folt a duzzanattal még egy ideig emlékeztetni fogja õt az ilyen helyeken való helyes viselkedésre, de hasonló akár otthon is megtörténhetett volna vele.
A vártól a temetõhöz mentünk, melyet már reggel is érintettünk, aztán az aszfaltúton leszerpentineztünk a csárdához. Háromnegyed háromkor indultunk haza, és negyed ötkor szálltunk ki a Kollégium elõtt.
Már nem is merem leírni - aki gyakran olvas minket, nézi a képeinket, az talán unja is -, de ami tény, az tény: ismét egy feledhetetlenül szép napot töltöttünk együtt, jó társaságban. Kiengedtük a gõzt - fõleg a gyerekek -, kellemesen elfáradtunk és feltöltõdött, megtisztult lélekkel tértünk meg otthonainkba.
És ezek a dolgok megfizethetetlenek. Bár kétségtelen, hogy elsõsorban nem anyagi kérdés az, hogy valakiben meglegyen az igény az ilyen jellegû kikapcsolódásra, némelyik gyereknél ezek is beleszólnak. Sok családnak még 500 forintja sincs egy túrára, nem hogy 1500. Ezért jó dolog, hogy nyert egy ilyen pályázat, hogy olyanok is eljöhettek már három alkalommal velünk, akik egyébként sehogy sem jutottak volna el ilyen helyekre, és így lemaradtak volna életre szóló szép élményekrõl...
Mindenkinek köszönjük a részvételt, a támogatást!

A túráról fotókat készített még Szekeres Zoli Kecskemétrõl, és meg is tekinthetõk ITT.
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balogh Arnold, Blahut Pál, Bokor Adrienn, Bujdosó Bettina, Gazdag Barbara, Gazdag Viktória, Góbi Jennyfer, Hasan Florin, Hegyes Mercédesz, Hornacsekné Kucsera Ilona, Hriazik Vivien, Kaszab Csaba, Kovács Adrienn, Kovács Imre, Kovács József, Kovács Zsolt, Kun Vivien, Polefkó Dáriusz, Polyák Nikolett (Kerekegyháza), Rucz Dia, Spiegelberger Tamás, Szabó Attila 1 (Kerekegyháza), Szabó Attila 2 (Kerekegyháza), Szabó Attiláné (Kerekegyháza), Szabó Tünde (Kerekegyháza), Szekeres Zoltán (Kerekegyháza), Szemán Rózsa, Szikora Dávid, Szikora Marcell, Szikora Nimród, Szórád Alex, Szórád Benjámin, Szórád Mónika, Szórád Ninetta, Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, Tóth Rozália, Tóth Tímea, Török Mária, Treiber Emil, Varga Istvánné Borika, Zsikla László, Zsikla Roland és Zsíros Richárd.