(192.) HOLDFÉNYES ÉJSZAKAI TÚRA TÁPIÓSZELÉN


Idõpont: 2010. május 28. péntek
Útvonal: Tápiószele - Klára-telep - Tápiószõlõs - Tápiószentmártoni út - Tápiószele
Táv: 17 km


Ez a nap megint hozott valami újat: még nem voltunk igazi éjszakai túrán, ráadásul nem is mi szerveztük, nem is mi vezettük a menetet, mindössze vendégek voltunk. A megmozdulás apropója a szeleiek részérõl a Blaskovich Napok voltak, ennek betétrendezvénye volt a Holdfényes túra, ami a számunkra pedig azért volt fontos, mert Borika és Hria nem voltak az Aranyszarvason, így csak itt volt alkalmuk pótolni az elmaradásukat a Tápiószelei Kupa versenyében, amit Lipák István fõrendezõ nagylelkû ajánlata tett lehetõvé.
A mûvelõdési ház elõl - mint utóbb kiderült - 123 fõ vágott neki a Tápiószele külterületén vezetõ körtúrának, jóval nyolc óra után - de még világosban. A társaság egy jelentõs része helyi érdekeltségû fiatalokból állt, akik élve az ingyen túra lehetõségével, szép számban gyalogoltak közöttünk. Az elején még elég hangosak és bátrak voltak, talán mert nem volt teljesen sötét, de a táv második felére a sötétben, sok kilométer megtétele után már jóval halkabbak lettek, és kissé be is ijedtek, minden lehetõ helyen megvártak  minket, nehogy eltévedjenek, vagy éppen nehogy megijedjenek a holdfényes, de fekete éjszakában.
A túra fõszereplõje - a szeleieket és a vendégeket leszámítva -  mégiscsak a Hold volt. Nem pusztán azért, mert Õ volt a Névadó, sokkal inkább kereksége és fényessége okán; ezen az éjszakán telítõdött, volt a legkerekebb, a legfényesebb. A tisztásokat, útszéleket úgy megvilágította, hogy szabad szemmel - lámpa nélkül is - jól tájékozódhattunk. A nagy hangzavarban nyugodt, biztos pont volt a túrán Hold Õfelsége, és biztos pont volt István személye is. Nem azért, mert õ tudta egyedül, merre kell menni, nem azért, mert lelkes volt, szinte elnyûhetetlen, hanem azért is, mert egyszerre fegyelmezte a tömeget, tartotta a túrázókban a lelket.
A túra már éjfél után ért véget, a többség Tápiószelét elérve hazafelé indulva szétszéledt, csak néhányan mentek vissza a mûvelõdési házhoz, köztük mi is, mert a kocsit ott hagytuk. Háromnegyed egykor indultunk haza, némi evés-ivás után, és még a Társak hazavitele után fél háromkor feküdtünk le.
Mindent egybe véve: felejthetetlenül érdekes élmény volt a túra, és a nehézségek ellenére jól éreztük magunkat, és nem bántuk meg a részvételt. Reméljük, lesz még folytatása.
Lipák Istvánnak és a Szeleieknek köszönjük a meghívást, és további jó egészséget, szép sikereket kívánunk Nekik további természetjáró munkájukhoz!

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Gazdag Viktória, Hriazik Attila, Kanyik Imre és Varga Istvánné Borika.