FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(174.) ÜNNEPI PETŐFI-EMLÉKTÚRA MEZŐBERÉNYBEN


Idõpont: 2010. március 15. hétfõ
Útvonal: Mezőberény - Bódishát - Petőfi-emlékmű - Laposi kertek - Mezőberény
Táv: 18 km


 Hagyományainkhoz híven ezúttal is 1848-as vonatkozású túrát terveztünk erre a napra, amelyik nemcsak a forradalom napja, hanem csapatunk 3. születésnapja is volt egyben.
Tizenhárman indultunk reggel fél hétkor a Kollégium elõl, három autóval. A Kossuth Rádióban éppen ment a velem készített interjú, de csak az egyik kocsiban volt fogható ez az adó, így csak Veráék hallhatták.
Pista bácsiék vezetésével két és fél óra alatt értünk a tiszántúli kisvárosba, és csak Öcsödön álltunk meg egy rövid kávé, satöbbi szünetre.
Mezõberényben Csabáékhoz tértünk be, egy kis szíverõsítésre, süteményre, majd a felesége által készített ünnepi koszorú magunkhoz vétele után a találkozó helyéül meghirdetett Kossuth térre igyekeztünk.
Itt már jelentõs, száznál is több ember társaságában vártuk a 10 órás indulást. A két szervezõ-túravezetõ, Hoffmann Ádám és Váradi Laci szeretettel fogadtak, újságolták, hogy hallottak reggel a rádióban beszélni, és köszönték, hogy Õket is említettem, és ezt a Petõfi emléktúrát is ajánlottam.
10-kor elindult a tömeg. Mindenkin kokárda, néhány ember kezében nemzeti színû zászló, jókedvûen baktattunk kifelé a település szélére, ahol az igazi terep várt ránk (mindenhol a belvíz nem is túl régi nyomaival, helyenként cuppogós fekete földdel). Az idõ erõsen szeles, de szép, napsütéses volt, régen látott felhõtánccal az égen.
A túra elsõ felét, nyolc kilométert hamar letudtuk és jóval dél elõtt kiértünk a Kettõs-Körös gátjánál - az egykori rév helyén - álló Petõfi-emlékmûhöz. Itt hagyta el 1849. július 17-én végleg a költõ Magyarországot, és indult el utolsó útjára, hogy Erdélyben csatlakozzék Bem tábornok seregéhez.
Kihasználva a rövid szünetet, ettünk-ittunk, pihentünk. Vásároltunk emlékjelvényeket, és kaptunk emléklapokat. Az ünnepség dél elmúltával és a Himnusz eléneklésével kezdõdött. Köszöntõ beszéd, koszorúzás következett, mely során mi is elhelyeztük megemlékezésünk tárgyát (Anna, Marcsi és Bálint voltak az elkövetõk) az emlékmû talapzatán.
Csaknem 1 óra volt már, amikor folytattuk a túrát. A többség a rövidebb betonúton levágta Mezõberény felé, a kisebb, de elszántabb keménymag pedig az eredeti útvonalat követve, néha küzdve a sárral, kisebb-nagyobb kanyarokkal, de a Laposi kertek érintésével mentünk vissza kiindulási helyünkre, a Kossuth térre.
Útközben végig nagyon kedvesek, barátságosak voltak velünk Ádámék, szinte az egész második felét az útnak sikerült végigbeszélni. Szó került természetjárásról, teljesítménytúrázásról, és természetesen nagy elõdünkrõl, Petõfirõl is. Ádám mesélt egy-két huncutabb helybéli anekdotát a költõrõl, mely szerint gyakran keveredett kisebb lopásokba, volt, hogy ablakon keresztül kellett menekülnie, más nadrágját magára kapva, és hogy a falu nem különösebben szívlelte.
Minden esetre, ehhez képest nagy szeretettel és alapossággal ápolják Petõfi emlékét Mezõberényben, ahová mindenképpen visszatérünk majd - és nemcsak a költõ miatt, hanem Ádám és Laci, és a többi "alföldes" barátságos és kedves személye miatt is...

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Hriazik Attila, Kanyik Imre, Kovács Edit, Kovács Rebeka, Szõrös Anna, Török Mária, Vámos Csaba (Mezõberény), Vargáné Rátz Veronika és Varga Istvánné Borika.
 

 

Megérkeztünk, megkaptuk az előre rendelt koszorút

 

Nyitó csoportképünk Berényben

 

A szobor közkeletű helyi neve: "a dög"

 

Gyûlik a tömeg

 

Ádám és Laci, mai házigazdáink és kísérőink

 

Indulunk

 

Zászlós felvonulás

 

Víg kedély

 

Bódishát

 

Körös-gáton

 

Petőfi emlékébe botlunk

 

Az emlékmû felirata

 

Nemzeti érzések

 

Borika és Csaba

 

Jimike a jelvényekkel

 

Heverészés

 

Több egyesületbõl vagyunk

 

Készen állunk a koszorúzásra

 

Ezek vagyunk mi

 

Árvíz nyomai

 

A táj kémlelése

 

Egy csatorna vízzel

 

Utolsó erőgyűjtés

 

Petőfi-szobornál

 

 

 

 

Az oldalon szereplő írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 
"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz