| 
									
						
									(183.)
						
						
									PÉLIFÖLDSZENTKERESZTI TÚRA A GERECSÉBEN
 
 
 Idõpont: 
									2010. április 24. szombat
 Útvonal: Péliföldszentkereszt - 
									Jankovich-barlang - Bajót - Mogyorósbánya - 
									Péliföldszentkereszt
 Táv: 13 km
 
 
 Ez a nap végre olyan szép és kerek volt, 
									amilyennek már régóta vártuk...
 
 A túra helyszínéül ezúttal az általunk 
									ritkán látogatott Gerecsét választottuk. 
									Péliföldszentkereszt környéke látnivalókban 
									gazdagnak ígérkezett, így nagy izgalommal 
									indultunk 6 óra után neki az autóútnak, négy 
									teltházas járgánnyal. Budapesten keresztül, 
									a 10-es úton haladtunk Nyergesújfaluig, 
									aztán Bajóton át, 9 órakor érkeztünk meg a 
									péliföldszentkereszti egyházi birtok 
									parkolójába. Az autókat itt hagytuk aztán a 
									templom és környéke feltérképezésére 
									indultunk.
 A kegytemplom kertje a "Nyerges" 
									teljesítménytúra egyik ellenõrzõpontja volt, 
									így rögtön nagyszámú túrázó között találtuk 
									magunkat. A kolostor egykori épülete mellett 
									idõs atya fogadott minket, és kedvesen 
									mesélt egy fiatal fiúról, akinek a szobra 
									elõtt álltunk, aki Don Bosco egyik 
									gyermekeként már ifjan Jézus tanításait 
									hirdette társai között, ezért a 15 évet élt 
									fiút szentté is avatták. Ezt követõen 
									megmásztuk a kálváriát, végignézve a 
									stációkat, és a Golgotánál megpihenve 
									csoportképet is készítettünk.
 A kék jelzésen folytatva az utat, a bajóti 
									Öreg-kõ felé gyalogoltunk. Egyre erõsödõ 
									napsütésben szuszogtunk egy daabig, aztán 
									belejöttünk. A "Nyerges" miatt kiszalagozott 
									úton eltévedni sem lehetett volna. A hegy 
									alatti szép pihenõhelynél, amely egyúttal 
									ep. is volt, furcsán néztek minket, hogy nem 
									akarunk pecsételtetni, mert ezen a 
									délelõttön aki erre járt, jószerivel 
									mindenki ezért jött ide. Mi nem, csak 
									pihentünk, ettünk, ittunk, majd 
									felkapaszkodtunk a Jankovich-barlanghoz.
 A hely "szent", mert a Másfélmillió 
									lépés-ben itt is megálltak és filmeztek, még 
									a sziklamászók bemutatót is tartottak 
									Rokiéknak, furcsa érzéssel léptünk hát be az 
									üregbe, és a látvány lenyûgözõ volt (és 
									persze teljesen más, mint filmen).
 A barlang fölött az Öreg-kõ sziklapárkányára 
									kapaszkodtunk fel,  szó szerint, ugyanis 
									olyan meredek volt, hogy a betonlépcsõk 
									ellenére, helyenként tényleg kapaszkodnunk 
									kellett. De megérte: a kilátás jó fél órára 
									a sziklákra szögezett minket. A Dunától 
									kezdve, Esztergom és Párkány látképén át, a 
									Gete kúpjáig elõttünk hevert az egész világ 
									- egy csodálatos része.
 A hegy másik oldalán, jelzetlen sétaúton 
									mentünk le Bajótra, tulajdonképpen csak 
									azért, hogy kocsmázzunk egyet. Csaknem dél 
									volt, mikor a falu fõutcáján betértünk a 
									hûvösbe, és háromnegyed óráig 
									szöszmötöltünk, kielégítve minden testi és 
									lelki szükségletünket, ami egy túrán 
									adódhat.
 Innen egy darabig ismételve a falu fölötti, 
									elõbb bejárt szakaszt, Mogyorósbánya 
									irányába folytattuk a menetet. Elõbb 
									felkapaszkodtunk a barlang alatti nyeregbe, 
									ahol bõ két órája már jártunk, majd a kék 
									jelzésen, beiktatva egy kis kalóz utat is, 
									Mogyorósbánya északnyugati végén találtuk 
									magunkat. Kocsma sehol, de annyi virág 
									virított a házak elõtt, az udvarokon, hogy a 
									pihenõhely hiánya mit sem számított, és 
									kénytelenek voltunk meg-megállni. Aztán 
									egyik háznál is kaptunk egy kis virágot, 
									másik háznál is beszélgettünk egy idõs 
									nénivel, szóval csodás falusi élményben volt 
									részünk.
 A hátra lévõ jó két kilométer meg már szinte 
									fájt. Nem azért, mert fáradtak voltunk, 
									hanem mert sajnáltuk, hogy mindjárt ennek a 
									túrának is vége lesz.
 Mert nagyon jól éreztük magunkat, sokat 
									pihenve keveset gyalogoltunk, beszélgettünk, 
									nevettünk, Icukával még pertut is ittunk 
									(igaz baracklével), és minden olyan igazi 
									volt. Mert a Járóföld Csapat nagy része 
									jelenvolt ezen a programon, és ez már nagyon 
									régen történt így. Mindenkire ráfért a 
									kikapcsolódás, a beszélgetés és a bamba 
									bámészkodás.
 
 
 
						
						Minden rokonom!
 
						
						Sántaőz 
						  
						
						
									Ezen a napon együtt túrázott: 
									
						
						Balog 
						Csaba, Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri Kati, 
						Blahut Pál, Hornacsekné Kucsera Ilona, Kanyik Barbara, 
						Kanyik Imre, Kovács Edit, Nagy Irén, Szörényi Anna, 
						Szörényi Gabi, Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, 
						Török Mária, Varga Istvánné Borika, Varga János, Varga 
						Lehel, Varga Zsombor és Vargáné Rátz Veronika.
 
							
							
							  
						
						Péliföldszentkereszt 
						  
						
						A kert  
						  
						
						Ircsike 
						  
						
						Stáció 
						  
						
						Anna 
						  
						
						Kertben 
						  
						
						Kálvária tetején 
						  
						
						Rendház 
						  
						
						Útban az Öreg-kõ felé 
						  
						
						Hérics 
						  
						
						Virágzó április 
						  
						
						Kint, az erdõben 
						  
						
						Mászás elõtti pihenõ 
						  
						
						Jankovich-barlang 
						  
						
						Tábla 
						  
						
						Öreg-kõ  
						  
						
						Bajót 
						  
						
						Mogyorósbánya fölött 
							  
							  
							  
							  
							  
							
							Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak 
							írásbeli engedélyünkkel lehetséges.   |