(204.) ORGOVÁNYI KÖR TELJESÍTMÉNYTÚRA - MUNKATÚRA


Idõpont: 2010. július 31. szombat
Útvonal: Orgovány - Csíra-szék - Borókás - Orgoványi-rétek - Kolon-tói-övcsatorna - Orgovány
Táv: 15 km


Az augusztusi Orgoványi Kör teljesítménytúra rövidebb távjának bejárása jutott erre a napra. Egész éjszaka szakadt az esõ, és még reggel is szemerkélt, amikor elindultunk. De mire Orgoványra értünk, és megittuk a szokásos reggeli kávénkat, már a Nap is kisütött. A túra végig gyönyörû helyeken haladt, a 15 km alatt legalább tízszer változott a táj képe, egyik ámulatból a másikba estünk, pedig jártunk már itt. Sajnálhatja, aki kihagyta...
A részletek. Reggel hétkor, indultunk Orgoványra, még esõben. Odaérve, a mûvelõdési ház kávézójában lezavartuk a szokásos reggeli, túra elõtti köröket, majd a település szélérõl indulva letértünk az aszfalt útról, és a szõlõk és tanyák között haladtunk. Egy jobbra térõ füves úton, két villanypásztor között, legelõ tehenek szomszédságában és érdeklõdõ tekintetével kísérve a Kolon-tói-övcsatorna rozsdás hídján keltünk át. Ami ezután következett, jó kilométernyi sár, vizes nád. A máskor autóval is könnyen járható út most térdig gödrös, a gödrökben víz, az ugyancsak máskor száraz nádas most víz alatt, mint régen! Jó volt látni, végig az út során, hogy több négyzetkilométernyi területen a sok esõzésnek köszönhetõen, mindent víz borított.
A sárból kikeveredve, a Csíra-szék nevû nádas tóállás - most szintén nedves - medréhez értünk, és a mellette kialakított pihenõhelyet rendeltetésének megfelelõen használtuk; reggeliztünk, beszélgettünk. Innen vezetett tovább az út, egy jobb kanyarral, a borókás felé. Mindenhol nemzeti parkos táblák, rajta tiltó jelek, amelyek inkább szóltak a motorosoknak, mint a gyalogos turistáknak. A Nap egyre melegebben égetett, árnyék pedig egyre kevesebb volt. Romos tanyákat, hodályokat elhagyva, egyszer csak kiértünk egy nyílt terepre, ahol az út T alakban ketté ágazott. Eddig a PIROS NÉGYZET jelzésen haladtunk, ez itt balra tért, de nekünk jobbra kellett mennünk, jelzetlen úton, egy térkép által ajánlott, bizonytalan kimenetelû gyaloglás várt ránk.
Füves, alig járt szekérúton, kilométereken keresztül árnyék nélkül, vizeink felmelegedve. Nem ideális körülmények, viszont a táj lenyûgözõ volt. Nádas, kaszáló, majd ismét elértük az övcsatornát, amely peremig volt vízzel, aztán megint vizes rét, legelõ tehéncsorda, megint híd, szõlõk, vad szilva- és almafák gyümölcsei. Hat kilométer tikkadás után aztán végre elértük ismét a lakott területet, ami hûst és hideg innivalót jelentett - ennél jobban e pillanatban semmire sem vágytunk.
A reggeli mûvelõdési házban megint kocsmáztunk. Érdeklõdtem, hogy lehet bejutni az iskola udvarára. Elõször azt mondták, minden ajtó zára, de aztán egy kis kapu itt is akadt, amin besurranva megkerestem és lefényképeztem a helyi hagyomány szerint Petőfi Sándor szülőházának tartott, és emléktáblával megjelölt egykori csárdaépületet, ami ma az iskola konyhája. Gyors fényképek és máris mentem vissza a többiekhez, akik a kávézóban tartották nélkülem a frontot.
Sok helyen túráztunk már az Alföldön, de kb. 15 kilométernyi távon ennyire változatos, szemet gyönyörködtetõ, vadregényes, mégsem elhagyatott tájat nem láttunk. Állítom, hogy az egész magyar Alföld legszebb helye az Orgoványi- és Ágasegyházi-rétek. Szép tavasszal, nyáron, õsszel - biztos télen is, de akkor még nem láttuk -, szebb, mint Ócsa, Bugac vagy Lakitelek környéke, pedig azok is rendkívüli helyek.
Ha valakit érdekel ez a hely, mi szívesen végigvezetjük rajta! Augusztus 29-én, vasárnap például jelvényért ismegteheti.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Hriazik Attila, Nagy Irén, Török Mária és Varga Istvánné Borika.