FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(171.) Ii. MIZSE TELJESÍTMÉNYTÚRA


Idõpont: 2010. március 6. szombat
Útvonal 1.: Lajosmizse - Tanyamúzeum - Lajos-hegy - Kulapitye - Gerébi-kúria - Gerébi-kereszt - Petõdûlõ - Pusztatemplom - Felsõlajos - Közös - Lajosmizse
Táv: 40 km
Útvonal 2.: Felsõlajos - Pusztatemplom - Petõdûlõ - Kulapitye - Gerébi-kúria - Gerébi-kereszt - Lajosmizse
Táv: 20 km


 Beszámolót kellene írni errõl a napról, vagyis vállalkozni a lehetetlenre. Mert bármit írok meg és hagyok ki, teljesen nem tudom visszaadni a túra hangulatát.
Két hét elõkészület után felvirradt a Nagy Nap. Pontosabban még fel sem virradt, mert negyed háromkor kipattant szemembõl az álom, és sorban jutottak eszembe azok a dolgok, amiket nem csináltunk meg elõre. De nem idegesítettem magam, valahogy majdcsak lesz - gondoltam.
Indulás után a Pékségnél felvettük a támogatásként kapott 20 kg kenyeret és 130 db csokit, majd a Kollégiumhoz mentünk. Fél hét elõtt, félig sötétben még senki sem várt az épület elõtt, kis is használtuk a nyugalmat, és becuccoltunk. Gyors kávé, aztán jött Pista bácsi, hozta az üstházat a kondérral, és a gyerekek is elkezdtek szállingózni. Ekkor még minden rendben volt.
Aztán kezdett szorulni a hurok: elkezdõdtek a nevezések, és fel kellett volna rakni a gulyást. Ám ekkor olyan arcok érkeztek sorozatban, akikre nem készültünk: teljesítménytúrázók, bringások az ország minden részérõl. Ennek akár még örülni is tudtunk volna, ha lett volna elég kitûzõnk, oklevelünk, kajánk - de nem volt. Így szegény vidékieknek még nem tudtuk, mit adunk a túra végén. És hogy még bonyolódjon a dolog, eszembe jutott, hogy otthon hagytam a nevezési lapokat, így az adatokat sem tudtuk rendesen felvenni. A rajtban rajtpálinkát kínáltunk, olyan sikerrel, hogy az egész napra tervezett másfél liter negyed óra alatt elfogyott.
Elindult a mezõny nagy része, de nekem már a Tanyamúzeumhoz kellett rohannom, hogy a polgárõröket eligazítsam. Ez meg is lett, majd pedig a vasútállomásra mentem Sz. Istvánért, aki késve vágott neki a gyalogos nagy távnak, és nem akartam, hogy feleslegesen menjen még két kilométert.
A pontõröket felpakoltuk, és kiküldtük a helyükre (nem én, mert éppen terepen voltam, Felsõlajosra szállítottam át 4 késõbb érkezõ 20-ast), de néhány idõpontot rosszul saccoltam meg, vagy lehet, hogy a bringások voltak túl gyorsak, szóval a leggyorsabbak nem találkoztak sem frissítéssel, sem pecséttel Kulapityén, a Gerébi-keresztnél és a Pusztatemplomnál. Aztán korrigáltunk, és a többség már mindent rendben találhatott.
Elindultunk Borikával még pálinkát szerezni, Ménteleken találtunk is. Egyik felét kivittük Felsõlajosra, ahol már nagyon várták volna, de hiába, hiszen a reggelre szánt adag elfogyott. Sebaj, majd kapnak a napközben érkezõk. A másik adagot a Pusztatemplomnál adtam le, ahol ugyancsak nagyon várták már az "átfagyott" túrázók.
Ott, a romnál kiderült, hogy két gyerek elszökött a többitõl, és elindult valamerre a Szobrosi iskola - Szarkás irányába. Mi utánuk Borikával. Egy órát kóvályogtunk a földutakon, sehol senki. Visszamentünk a Kollégiumba, hogy tegyük tovább a dolgainkat, és értesítsünk valami hivatalos szervet, de megcsörrent a telefon, hogy megvannak a szökevények (nem is engedtük õket tovább, hanem a pontõrök hozták be mindkettõjüket kocsival, délután).
A városban még volt egy-két megoldatlan probléma. A jelentkezõk váratlanul és elõzetes jelentkezés nélküli nagy száma miatt egy másik gulyáságyú felfegyverzését is meg kellett oldanunk; ehhez plusz hús, zöldség, és még tíz kiló kenyér kellett. Emil, Jutka és Pista bácsi segítségével megszereztük. És nem volt elég oklevelünk se, úgyhogy gyors papír-írószer, tervezés nyomtatás - ez is megoldódott. Kitöltöttük a dokumentumokat, és azt hittük szusszanhatunk egyet. Tévedtünk.
Megérkeztek az elsõ biciklisek, akik emberfeletti küzdelmet vívtak a homokkal, és már dél elõtt nem sokkal beértek a célba. Bence Tiszakécskérõl, és a Nap pillanata: N. Elek bácsi, aki 68 évesen, munkásruhában, utcai biciklivel picit több, mint 4 óra alatt körbetekerte Lajosmizsét - 90%-ban talaj utakon. Annyira meghatódtunk, hogy kis híján elsírtuk magunkat.
Aztán jöttek és jöttek az emberek, ki-ki, fáradtan, vagy éppen frissnek tûnve, mosolyogva. Gyors díjazási procedúrán mindenkinek át kellett esni, de aztán lehetett menni a wellness-részlegbe: pálinka, kávé, forralt bor, gulyásleves, fánk, lekvár. Az udvaron napsütés, Kata néni termében langy meleg és punnyadás. A túrázók nagyon élvezték a kényeztetésnek ezt a formáját.
Az indulók nagy része, majdnem száz ember a 40 km gyalogos távon indult, az õ beérkezésük erõsen szórtan, elhúzódva zajlott. Legelõször, 6.55 perc menetidõvel Veszelszki Dani és Veszelszki Gergõ érkeztek meg, utána lajosmizsei gyerekek és vidéki Vendégek folyamatosan, egymásnak adva a kilincset, legvégül a Pékség csapatának életben maradt tagjai - mármint akik nem adták fel -, erõsen sötétedés elõtt.
A célban hatalmas nyüzsgés, evés, ivás, nevetés. Az egész napos munka után, ahogy intézkedtünk, dokumentáltunk, díjaztunk, egyszerre arra lettem figyelmes, hogy a gyerekek szép lassan kezdték átvenni az irányítást. Betti pecsételt, Melinda és Marcsi az okleveleket adta át, a a teljesítõk mellére tûzte a jelvényeket.
És egyszer csak este lett, és a vidéki Vendégek mind hazamentek, de a gyerekek a Kollégium folyosóján feküdtek, beszélgettek vagy csak egyszerûen hallgattak, alig láttak ki a fejükbõl. Mi, néhányan, maradék felnõttek, összepakoltunk, Marika még fel is mosott, és szerintem tisztábban adtuk át a terepet, mint ahogy átvettük.
Hosszú nap volt. A kölköket kénytelenek voltunk hazazavarni, hogy végre mi is hazamehessünk. Mindenkinek megköszöntük a segítségét, elsõsorban Jutkának és Marikának, Borikának, a pontõröknek: Andinak, Eszternek, Emilnek, Marikának, Hriának, Pista bácsinak, Zsoltinak, Gábornak - nélkülük nem ment volna, nagy terhet vettek le a vállunkról.
Hazaérve olyan fáradtak voltunk, hogy alig bírtunk elaludni. És ez a fáradt bágyadtság maradt még a következõ hétre is, és csak öt nap elteltével kezdtük azt érezni, hogy kezdjük megemészteni az eseményeket. Most kezdjük - ahogy ezt a beszámolót írni - mekkora dolgot vittünk véghez, KÖZÖSEN! Hogy ilyen még Lajosmizsén nem volt, és ennyi szeretetet egyszerre egy térben és idõben ritkán élhet meg az ember. Ráadásul még a túra utáni napokban is özönlöttek a levelek, gratulációk, köszönetnyilvánítások.

FANTASZTIKUS DOLOG ENNYI EMBERREL ÖSSZEFOGVA, ENNYI EMBERNEK ÖRÖMET SZEREZNI. HÍRVERÉS VOLT EZ A NAP  A TERMÉSZETJÁRÁSNAK, BIZONYÍTÉKA ANNAK, HOGY SOK NAGYSZERÛ, SEGÍTÕKÉSZ EMBER ÉL  LAJOSMIZSÉN, ÉS AKADNAK ITT IS MEGTEKINTÉSRE ÉRDEMES LÁTNIVALÓK. ÉS FÉNYES-ÉKES BIZONYÍTÉKA VOLT EZ A NAP A NAGY SZELLEM LÉTÉNEK!  

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Ács Béla (Felsőlajos), Ács Béláné (Felsőlajos), Ács Hajnalka (Felsőlajos), Aranyos Bianka (Lajosmizse), Árva Bettina (Lajosmizse), Árva Magdolna (Lajosmizse), Árva-Tóth Zsolt (Lajosmizse), Bacsuri Renáta, Bagosi Orsolya, Bálint Edit (Cegléd), Barabás Zoltán, Baranyi André (Lajosmizse), Baranyi József (Lajosmizse), Bartucz Alexandra (Lajosmizse), Berkesi Istvánné, Berta Bálint (Lajosmizse), Berta János (Lajosmizse), Berta Zsuzsanna (Lajosmizse), Blahut Pál (Lajosmizse), Bodnár Zoltán (Tatabánya), Bogács Viktor, Bokor Adrienn (Lajosmizse), Boros Csaba (Lajosmizse), Boros Csanád (Méntelek), Budai Sándor, Bujdosó Bettina  (Lajosmizse), Bujdosó László (Lajosmizse), Bús László, Corpus Árpád (Budapest), Corpus Attila (Budapest), Czékmán Balázs (Budapest), Csányi Tamás (Budapest), Csete Sándor, Darabos Zoltán (Tatabánya), Domszky Zoltán (Budapest), Drabant Csilla (Lajosmizse), Dumbaridisz Imre (Székesfehérvár), Duzmath Csaba (Kerekegyháza), Ecsedi Péter, Fábián Domokos (Dömsöd), Fábián Ilona (Dömsöd), Fábiánné Vass Ilona (Dömsöd), Fajka István (Budapest), Fajkáné Huszár Erika (Budapest), Faragó Csilla, Farkas Zsuzsanna, Fehér Ferenc (Lajosmizse), Fehér István (Lajosmizse), Fehér Mihály (Hernád), Földszin Attila, Gajdicza László (Kunszentmiklós), Galgóczi László (Lajosmizse), Gáspár Géza (Lajosmizse), Gazdag Erika Barbara (Lajosmizse), Gazdag Viktória (Lajosmizse), Grényi Imre (Budapest), Hartmann Mihály (Budapest), Hevér Gábor (Budapest), Hornacsekné Kucsera Ilona (Lajosmizse), Hriazik Evelin (Lajosmizse), Iklódy Piroska, Járosi László (Erdőkertes), Juhász Szilvia (Lajosmizse), Kanyik Barbara (Lajosmizse), Kanyik Imre (Lajosmizse), Kármán Zsolt, Kaszab Csaba (Lajosmizse), Kelemenné Barta Ágnes (Városföld), Kenderes Ferenc (Lajosmizse), Kenderes Mariann (Lajosmizse), Kertész Zoltán, Kerti Éva Zsófia (Dabas), Kisjuhász Jenõ Vilmos, Kiss Daniella, Kocsis Gabriella,  Kocsis János (Hódmezőváráhely), Kollár Benjámin (Lajosmizse), Kollár Mária (Lajosmizse), Kondorosi Cintia (Lajosmizse), Kósa Tünde (Lajosmizse), Kosztka Gabriella (szomor), Kosztka Péter (Szomor), Kóti Kitti, Kovács Dániel Márton, Kovács Gábor (Dabas), Kovács László (Budapest), Kovács Zsolt, Kucsera Gábor (Lajosmizse), Kun Ádám (Lajosmizse), Kurecskó Júlia (Budapest), Kuru Mihály (Lajosmizse), Kuru Tamás (Lajosmizse), L. Kovács Melinda (Lajosmizse), Mákné Dobos Erzsébet (Lajosmizse), Marton Nikoletta (Lajosmizse), Mészáros László Tamás, Mikus László (Kunszentmiklós), Molnár Lajos (Lajosmizse), Nagy Elek (Lajosmizse), Nagy Lajos, Névtelen, Névtelen, Névtelen, Névtelen, Névtelen, Pető Norbert (Lajosmizse), Pető Roland (Lajosmizse), Petró Károly, Pinkert László (Budapest), Pipicz-Bús Dorottya (Cegléd), Plechl Erzsébet (Budapest), Plechl Sándor (Budapest), Polefkó Dáriusz (Lajosmizse), Rehor Mihály, Rubos Béláné (Lajosmizse), Rubos Henrietta (Lajosmizse), Sárközi Ervin (Lajosmizse), Schmalhorst Bence (Tiszakécske), Seres Nándor (Lajosmizse), Seres Roland (Lajosmizse), Sváb László (Budapest), Szabó István Vilmos (Tatabánya), Szabó Katalin (Budapest), Szabó Mária (Budapest), Száraz Kornélia (Lajosmizse), Szemkeő Ferenc (Székesfehérvár), Szikora Dávid (Kecskemét), Szikora Marcell (Kecskemét), Szilágyi Szabolcs, Szilágyiné Lengyel Zsuzsa, Szili Mariann, Szórád Benjámin (Lajosmizse), Szórád Mónika (Lajosmizse), Szőrös Anna (Lajosmizse), Szőrös Dániel (Lajosmizse), Szőrösné Székely Cecília (Lajosmizse), Tajti Szidónia (Méntelek), Tarnai Máté (Budapest), Tobisch Márta (Budapest), Tóth Tímea (Lajosmizse), Török Mária (Lajosmizse), Treiber Emil (Lajosmizse), Treiber Gergõ (Lajosmizse), Varga Brigitta, Varga Zsuzsanna (Lajosmizse), Vass-Eysen Álmos (Méntelek), Veres Erzsébet, Veszelszki Dániel (Felsőlajos), Veszelszki Gergõ (Felsőlajos), Veszelszki Márk (Lajosmizse), Veszelszki Sándor (Lajosmizse), Virágh Józsefné, Virágh Sándor (Lajosmizse), Wittmann Jenifer (Felsőlajos), Wittmann Tamás (Felsőlajos), Zics Ildikó (Budapest), Zsikla László (Lajosmizse), Zsikla Roland (Lajosmizse) és Zsikla Zseráld (Lajosmizse).
 

 

Kezdés előtt

 

Az első nevezők a helyi erők

 

Erzsike a Tanya múzeum felé

 

Felsőlajosi rajthelyen

 

Az első indulók

 

Andi és Eszter a pont gazdái

 

Albertirsai bringások

 

Gyerekkupac a határban

 

Pusztatemplom ellenőrzőpont

 

Az első beérkező: Schmallhorst Bence Tiszakécskéről

 

Újabb bringás célbaérők (balról Czékmán Balázs)

 

Ebédre gulyáslevest szolgáltunk fel

 

Ők is beértek!

 

És sorban jönnek a 20 km-esek, mindenki mosolyog

 

Az első 40-es beérkezők a Veszelszki fivérek, kevesebb mint 7 óra alatt teljesítették a távot

 

Korelnöknõ

 

Julia és Imre

 

Nagyon elfáradtunk...

 

A keménylegények is megérkeztek

 

A Szikora testvéreknek gratulálok

 

Egy nagy név a szakmából: Hartmann Misi

 

És egy másik legenda: Sváb László kapja éppen a gulyását

 

Büszkén

 

Gajdicza Laci Kunszentmiklósról

 

Grényi Imréék ebédelnek, ami már inkább vacsora

 

A végére a gyerekek átvették az érkeztetést

 

Újabb nagyágyúk: Vass-Eysen Álmos, Boros Csanád és Dömötör Zsolti

 

Kocsis Gabika

 

Megy a papírozás ezerrel

 

Mindenki testvér

 

A lányok telejsen elkészültek az erejükkel

 

Fánkozás

 

Lajos és Sziszi a célban

 

Szabó Istvánnak is jár az elismerés

 

Erzsike a 40-et is kibírta

 

Beni, a hős...

 

Büszkék vagyunk minden beérkezőre!

 

Na, ki a kemények?...

 

Két kamasz a pultnál: Melinda adja át a díjat Alexandrának

 

A szervező szárnyai alatt

 

Munkatérképem

 

Vége...

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 
"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz