(225.) LAJOSMIZSEI KERESZTÚT 2. - ALSÓLAJOSI KERESZTEK


Idõpont: 2010. november 14. vasárnap
Útvonal: Lajosmizse - Csordás-bolt - Zsikla dûlõ - Hármashatári dûlõ - Lajos-hegy - Kulapitye - Dörney-dûlõ - Lajosmizse
Táv: 21 km


Vasárnap - a szombati vértesi túra okán - kissé másnapos izomzattal keltünk ki az ágyból néhányan, akik mindkét nap a túrát választottuk az otthoni tespedés helyett. Nyolc órakor tízen indultunk neki Alsólajosnak, hosszú idõ után velünk tartottak Andrásék, de eljöttek Ciliék, sõt még Edit is Ceglédrõl.
A túra elsõ szakasza nem volt nagyon szerencsés, a négy kilométer bicikliúton gyaloglás miatt, de ha egyszer a kereszteket az 5-ös út mellé állították, akkor nekünk ott kellett menni. Elõbb a Vásártér utcájánál álló Sápi-kereszt, majd a Lajosmizse táblánál a Muhari-kereszt voltak a megállóhelyek. Innen jó darabon aszfaltvándorlás, aztán a Tanya csárdánál egy kis kitérõ fotózás.
A Csordás-boltnál két kereszt is van: a Czigány-kereszt és a Sápi Antal-féle kereszt, mindkettõt felkerestük. Ezzel a betonút nem ért még véget, mert a Zsikla-felüljáró utáni Csillik-keresztig még azon mentünk tovább.
Aztán, kis pihenõt tartva, végre földútra tértünk a Hármashatári dûlõ felé. Régi tóállások, romos tanyák, végtelen panoráma; ezek voltak kísérõink. Andrásból közben ömlött a szó, egymás után húzta elõ emlékezetébõl az alsólajosi vonatkozású történeteket. Ezek mellé Borika is mondott néhány személyes jellegû, elsõsorban gyermekkorával kapcsolatos dolgot.
A Hármashatári dûlõn elõbb a Palócz-Terenyi-fakeresztet, majd a Palócz-kõkeresztet vettük szemügyre, mindkettõnél szusszanva néhány percet. A túra több mint fele ekkor még hátra volt. Mentünk is tovább.
A kereszt mögötti földterületen, egy szabad szemmel is jól érzékelhetõ magaslaton (még mindig) áll a két kereszt állíttatójának, a Palócz családnak régi tanyája (ld. fénykép). Ettõl nem messze máris visszaértünk a betonútra, nevezetesen az éppen felújítás alatt álló Mizsey-keresztnél értük el a Koli-tó kerítését. Kihasználva a büfé és vécéhasználat lehetõségét, tartottunk egy majd félórás pihenõt. A meleg napsütésben kissé rosszul esett a folytatás, de Bujdiék már vártak Kulapityénél.
De addig még útba ejtettük Lajosmizse legmagasabb pontját, a Lajos-hegyet, majd az irgalmatlan homokon nagy nehezen átkelve, hamarosan megérkeztünk a Bujdosó-kereszthez. Kis ácsorgás után Lacika vágtatott be a képbe, egy Bolygó nevû csodaparipa hátán, és Bettike is elõkerült a tanyából. A hátra lévõ néhány kilométernek ezután a két gyermekkel kiegészülve, és újult erõvel vágtunk neki. A Dörney-dûlõ felüljáróján átkelve a Németh-keresztnél még készítettünk egy búcsú-csoportképet, aztán a vásártér felé vettük az irányt. Itt megint ismerõsökkel találkoztunk - nem elõször a nap folyamán -, beszélgettünk, és fél óra múlva az utolsó, Csorba-keresztet is érintve a Mizsei útra kanyarodtunk.
Innen a csapat szétszéledt, ki-ki ment a maga útján. Borika, Edit és én még elmentünk a Koleszig, aztán Edit a buszmegállóba, mi Borikával a kocsiba vágtuk magunkat.
Összegezve: ez a Keresztút teljesen más volt, mint az elsõ. Nem jobb vagy rosszabb, csak más. Élményekben, szeretetben és látnivalóban legalább is nem kevesebb, idõjárásban viszont jóval erõsebb az elõzõnél. Jövõ héten folytatjuk.

Ui: Egy-egy ilyen, helyi túra, ha úgy tetszik határjárás, bizonyos embereket talán megmosolyogtat, mások lenézõen legyintenek. Pedig nem gyõzöm hangsúlyozni, hogy szépségekért és élményekért nem kell száz kilométereket utazni, csodák nemcsak máshol az országban vannak, hanem lakóhelyünkön is, nem beszélve arról, hogy ez utóbbit mindenkinek kötelessége lenne ismerni. A megismerésnek a legjobb módja pedig: a gyaloglás, hiszen ebben az esetben nem szennyezzük a környezetet, és nagy valószínûséggel nem suhanunk el semmilyen fontosabb látnivaló mellett sem. És egy gyalogtúrázó nem lusta saját erejét felhasználva felfedezõutakra menni...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Bálint Edit (Cegléd), Balog Csaba, Hornacsekné Kucsera Ilona, Szõrös Ádám, Szõrös András, Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Roland.