(213.) LAJOSMIZSEI KERESZTÚT 1. - MIZSEI KERESZTEK


Idõpont: 2010. szeptember 26. vasárnap
Útvonal: Jámbor-tanya am. - Ceglédi út - Nyíri-dûlõ - Petõ-dûlõ - Pusztatemplom - Szarkás - Táborfalva vá.
Táv: 22 km


Ez a nap volt az egyik legszebb eddigi túranapunk. Egész napos esõben mentünk 22 kilométert, végigjártunk tizennyolc keresztet, mindössze talán fél óra telt "szárazon", mégis: minden körülmény ellenére, hangulatos, szeretetteljes, élményekben és látnivalókban bõvelkedõ túrát tudhatunk magunk mögött. Sok víz, kevés sár, rengeteg gomba. Normális ember ilyenkor  neki sem indulna.
A részletek. Reggel 8 elõtt értünk a Kollégium elé, valaki már állt az eresz alatt: Edit Ceglédrõl, aki elõzetes jelzés nélkül, így váratlanul tisztelt meg bennünket. A csapat 8 fõsre sikerült. Néhányan - nyilván az idõjárás miatt - el sem jöttek. Mindegy, nekiindultunk. A Kollégium mellett és a templom elõtt megnéztük a kereszteket és a Szent Vendel-szobrot, majd pedig felszálltunk a ceglédi buszra, és a Jámbor tanya megállóig utaztunk. Itt kávéztunk egyet az útszéli büfében, aztán szemerkélõ esõben betértünk a Ricsováry-dûlõbe, ahol újabb keresztre leltünk.
Innen a Ceglédi út szélén, forgalommal szemben gyalogoltunk, és jobbra vagy balra, betértünk egy-két kereszt kedvéért. Az erdõszéleken rengeteg gombát láttunk, bõszen magyaráztam a Társaknak, melyik milyen, mirõl lehet felismerni, hogyan lehet jól elkészíteni, õk érdeklõdve hallgatták - egyszóval sikerült velük elhitetni, hogy értek a gombákhoz.
Elérve a Csikó bolt sarkát, elõbb a Péli-keresztet, majd ellenkezõ irányban, a Bokroskúti-dûlõben a Kocsis-keresztet kerestük meg. Innen a Pintér-dûlõ sarkán álló feszület mellett jobbra kanyarodva ráértünk a homokútra. Hamarosan a Petõ-dûlõ két keresztje következett, aztán a Pap bolt mellett a tavasszal állított, rovásírásos kettõs kereszt, majd soha nem látott, csodálatosan zöld színével hívó a Pusztatemplom-domb felé vettük az irányt. Itt újabb két keresztet fényképezhettünk le, és már csak három lett volna hátra. Azért csak feltételes módban, mert a Besenyi-keresztet még kipipáltuk, de a kissé kiesõ Majercsik-félét az esõ, az átázás és az idõ erõs elõre haladta miatt sajnos ki kellett hagynunk (egyszer még eljövünk, és megnézzük!).
Mivel pedig így döntöttünk, a Szarkási-felüljárón átkelve az utolsó, Mizsében található, a Rubos család által 1929-ben állított  kereszt érintésével a megyehatárra értünk. Itt az Alsó-Kõ-halom nevû régi határjelet balról mellõzve, húsz perc alatt beértünk Táborfalva vasútállomására. Itt a vonatot éppen elcsíptük, és a meleg kocsiban gyorsan Lajosmizsére értünk.
A többieket a faluba vittem autóval, Editet a buszmegállóban tettem ki, aztán irány haza, mert elég hosszú volt mér ez a nap. Ennyit a túráról.
Ami ezen túl még a nap beszámolójához tartozik: köszönet azoknak az embereknek, akik ilyen idõben is úgy gondolták, kíváncsiak a mozgalomra. Köszönjük Editnek, hogy a Vendégünk volt, és zokszó nélkül tûrte a megpróbáltatásokat. Mint ahogy dicséret illet mindenki mást is, aki velünk tartott, mert senki egy rossz szót nem ejtett, senki sem nyavalygott, mindenki úgy állt hozzá a Keresztúthoz, ahogy kellett: sok szeretettel és kellõ ünnepélyességgel. És ez a nap megint példa volt arra, amit már sokszor leírtam hasonló krónikákban, miszerint aki eljött nem bánta meg, aki otthon maradt, fogalma sincs, mirõl maradt le. Gondolhatja azt, hogy normális ember ilyenkor  neki sem indulna! - szegény... De mi nem vagyunk normálisak. És nem is éreznénk jól  magunkat, ha azok lennénk..

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Bálint Edit (Cegléd), Balog Csaba, Hornacsekné Kucsera Ilona, Nagy Irén, Szikora Dávid, Szikora Marcell, Török Mária és Varga Istvánné Borika.