(198.) KECSKEMÉTI TÚRA A KISVONAT ÚJRAINDÍTÁSA ALKALMÁBÓL


Idõpont: 2010. július 4. vasárnap
Útvonal: Nagynyír vm. - Móricz-fa - Arborétum - Miklóstelep vm.
Táv: 12 km


A mai napon újraindított kecskeméti kisvonat elsõ lajosmizsei útján utaztunk Nagynyír megállóhely felé. A vasútállomáson nagy nyüzsgés, sok fotós, újságíró, érdeklõdõ, mégis csak nagy esemény ez - legalább is bulvárban. Hogy tényleg az legyen, ahhoz kellene egy kis fejlesztés, infrastrukturálisan, menetrendben, és kellenének szép számmal utasok is, akik fenntartják a szárnyvonalat.
Nagynyírig vidáman telt az út, a gyerekekkel interjút készítettek, fényképezték õket. Leszálltunk Hetény szélén, sehol senki. A rozsdás állomástáblánál csoportképet készítettünk, majd indultunk a Móricz-fa felé. Az utat két oldalt tarka rétek kísérték, a harmatos fûszálakon csillogott a Nap, édes illatok csavargatták az orrunkat.
Móricz Zsigmond egykor kisebb vityillót vásárolt Hetényegyházán, és a település szélén elterülõ tölgyesbe gyakran kirándult. Ennek a tölgyesnek utolsó hírmondója volt néhány évvel ezelõttig az öreg tölgy, amikor is villámcsapás következtében kidõlt. De még így is impozáns látvány, mellette kialakított pihenõhely, emléktábla - a Kiskunsági Nemzeti Park munkáját dicséri. Mi ismét csoportképet készítettünk, ettünk néhány falatot, majd továbbindultunk.
A túra következõ részén akadtak nehézségeink a jelzéssel (ezek a Kecskeméti ÉDOSZ Kinizsi Természetbarát Egyesület munkájaképpen vannak kihelyezve), mert az asztalosüzem mellett, majd attól balra elkanyarodva csaknem egy kilométeren keresztül nem találtunk zöld sávot, de szagra megtaláltuk a helyes utat.
Átkeltünk az M5-ös autópálya hídján, és az Arborétum felé vettük az irányt. Itt nem a jelzések miatt, hanem saját hülyeségünk okán, nem kanyarodtunk a csatorna hídja után jobbra, a földútra, hanem a Nyíri út folytatásában, az aszfalt utat kínlódtuk végig, mígnem elértünk az Arborétum hátsó bejáratához (10 órakor) Sebaj, így legalább a védett terület szép fái, bokrai között sétáltunk végig a kápolnáig, és még a játszótéren is maradt idõ játékra, alaposabb pihenésre.
Dél múltával továbbindultunk Miklóstelep felé. Kilépve az Arborétum kapuján, jobbra fordulva a vasúttal párhuzamosan haladtunk, majd a Hobbi presszóhoz kanyarodtunk, a fõút mellé. Itt is pihentünk; nem mintha annyira fáradtak lettünk volna, de volt még idõ bõven a vonat indulásáig, amivel a Lajosmizsére való visszatérést terveztük. Háromnegyed három után aztán felszálltunk, és hazazötyögtünk (Ménteleken felszállt B. Csanád teljesítménytúrázó is, aki ugyancsak a kisvonatot szerette volna megünnepelni egy kis utazással).
Mindent egybe véve, jól sikerült napot tudhatunk magunk mögött, örülünk a kisvonatnak, még jobban az együtt töltött napnak, és köszönjük a kecskemétieknek a turistaút létesítést, mert e nélkül nem lett volna mit végigjárnunk.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Gazdag Barbara, Gazdag Viktória, Hriazik Attila, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Nagy Irén és Török Mária.