FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(167.)
LAJOSMIZSEI HATÁRJÁRÁS 2.: PUSZTAVACSI HATÁR


Idõpont: 2010. január 31. vasárnap
Útvonal: Ceglédi úti megyehatár - Pusztavacsi hármashatás - Fehér-tó - Háromhatár - Alsó-Kõhalom - Táborfalva vá.
Táv: 17 km



A mai nap éppen megfelelõ lett volna a határjárási akciósorozatunk folytatására, ha nem lett volna hideg, havas esõ és jó húsz centis hó. De mivel ezek megvoltak, nem voltak ideálisak a körülmények. Ennek ellenére, hét ember és két kutya (utóbbinak még lesz jelentõsége) nekivágott kilenc óra elõtt a megye- és településhatárnak, a pusztavacsi oldalon.
A határdûlõn akkor sem sok határhalmot vehettünk volna ki a környezetbõl, ha nem borít mindent hó, így meg különösen nem sok esélyünk volt. Mentünk azért elõre, rendíthetetlenül.
A csemõi határrészen haladva, a bal oldalon, vagyis a mizsein, Ferinek régi, gyermekkori emlékei elevenedtek fel, amikor is itt töltötte fiatalságának egy jelentõs részét. Az Orlik-sornak nevezett tanyasor mindegyik egységében valamikor Feri rokonai laktak, ma már inkább hollandok...
Szûk óra alatt értünk Lajosmizse legészakibb pontjára, ahol az évszázados határhalmok egykor Nagykõrös, Lajosmizse, Pusztavacs találkozási pontját jelölték, mára Nagykõrös ezen részébõl Csemõ lett. Itt tízórai szünetet szándékoztunk tartani, evés-ivással (a pálinka és a bor is elõkerült), de egy óra totyorgás lett belõle, mert Afi kutya eltûnt. Hiába kiabáltunk, semmi. Aztán Feri, lánya, Niki miatti becsületbõl, elindult megkeresni. Egy havas erdõben jó félóra után megtalálni egy eredetileg lakótelepi kutyát, nulla esélye volt. De csoda történt, mert jó idõ elteltével Feri telefonált, hogy mindjárt jön, megvan a kutya. Igen ám, de ezalatt meg a másik kutya, Mufurc tûnt el. Utána nem indultunk, csak kiabáltunk. Sokáig nem történt semmi, és már kezdtünk volna errõl az ebrõl is lemondani, amikor megint csoda történt: jó negyed óra szólingatás után Mufurc visszajött.
Átfagyva, elázva, de folytatni kellett az utat, mert még a harmadánál sem tartottunk. El is értük hamar a hajdani Fehér-tó kiszáradt medrét, áthasítottunk a havas medren, és Táborfalva felé mentünk tovább. Itt már végre két szép, régi, csaknem 180 éves határkövet is szemügyre tudtunk venni, de örülni senki sem igazán örült nekik, mert szerettünk volna fedett, fûtött helyen lenni.
Átérve a táborfalvi felüljárón, folytattuk a megyehatáron, és az Alsó-Kõhalomig jutottunk. Itt beadtuk a kulcsot, és csak azért mentünk még egy másfelest, mert senki sem volt, aki a vasúthoz vitt volna minket, kénytelenek voltunk hát gyalogolni. Aztán csak végére értünk az útnak, nem így a szenvedéseknek: a kocsmában még csak-csak volt egy kis langy, de az állomáson a hidegben jó negyed órát vártunk a késõ vonatra. Ezalatt a cipõnkbe szivárgó víz megfagyott, vizes fejünk megfázott, vizes kabátunk pedig elkezdte kiszívni maradék testmelegünket. Senkinek se kívánom!
Aztán "azért vannak a jó barátok...", mert mindig készek segíteni, így Borikát riasztottuk, hogy várna bennünket Lajosmizsén, és vinne be a központba, Marcsit és Lajost pedig haza, mert õk is átfagytak rendesen.
Szóval: nem normális, aki ilyenkor kimozdul a fûtött szobából, aki ilyen idõben egész nap gyalogol, ahelyett, hogy feküdne, agyonfagyasztja magát, ahelyett, hogy rádõlne a meleg radiátorra, kínokat keres magának. Pedig az élmények ilyen nehéz szülések alkalmával jönnek a világra..

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Afi kutya, Balog Csaba, Mufurc kutya, Németh Lajos, Szõrös András, Szõrös Eszter, Török Mária, Úri-Kovács Ferenc és Úri-Kovács Nikolett.

 

 

Orlik tanya

 

Első megállónk

 

Hát, tél van...

 

Puccosabb tanya

 

Rom

 

Szakad

 

Párbaj Lajossal

 

Hóval borítva

 

Mufurc szomjas

 

Isten háta mögött

 

Eszter és Nikosz

 

Még jobban esik

 

Fehér galagonya

 

Határon

 

Régi jászberényi határkő a vacsi részen

 

Táborfalván

 

Átáztunk, átfáztunk

 

Útravaló a falvai kocsmából
 

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz