(201.) JUBILEUMI HÁROMNAPOS BÜKK 3. / TÚRA A BÜKK-FENNSÍKON


Idõpont: 2010. július 24. szombat
Útvonal: Bánkút - Faktor-rét - Tar-kõ - Három-kõ - Zsidó-rét - Olasz-kapu - Faktor-rét - Bánkút
Táv: 15 km


A második nap. Hajnalban háromnegyed órás zivatar ébresztett, öt elõtt elállt, de visszaaludni nem tudtam. A társaság hatkor kelt, és hét elõtt már készen álltunk az indulásra. Kajavásárlás után irány: Mályinka. A kocsma udvarán, csobogó patak mellett alapos kávézás, szalonnázás, hogy legyen energiánk is az elszántság és várakozás mellé, mert az már megvolt.
A Bánkútra vezetõ - tegnap már megtapasztalt - lukas úton valahogy átvergõdtünk, és a hajnali esõnek köszönhetõ párában kiszálltunk a hegyi kirándulóközpont egyik félreesõ helyén. A táj sejtelmes, kissé talán hátborzongató volt: a hatalmas bükkfák és fenyõk között gomolygott a köd (vagy maga a felhõ?), talpunk alatt sár és csúszós fehér kövek. Akik ott voltak õsszel a Hernád-áttörésben, egyöntetûen állították: "tiszta Szlovákia!"
A tájból kezdetben semmit sem láttunk. A Faktor-rét kegyhelyét is csak alig vettük észre, de ahogy haladtunk elõre, az idõ ugyanúgy, tisztult ki egyre jobban a kép. És fázni sem fáztunk már, inkább az erõsödõ napsütésben egyre melegebb lett a gyaloglás.
Pihenõk beiktatásával haladtunk, nem siettünk, és két óra gyaloglás után - a végén kissé emelkedõsre sikerült szakasz leküzdésével - 11-kor értünk a Tar-kõre. A kilátás elmondhatatlan; talán az eddigi legszebb, amit Magyarországon láttunk. Gyakorlatilag 270°-os panoráma, és a tizenegynéhány kilométerre elõttünk elterülõ Déli-Bükk mögött még az Alföld is látszott.
Jó félórás pihenő után átmentünk a Három-kőre. Azt hittem, kicsit feleslegesen tesszük meg ezt az utat, mert biztos ugyanaz lesz a látvány, mint a Tar-kőről, de tévedtem. A Három-kõ tetejérõl talán még szebb volt a kilátás, minden esetre a kilátópont valahogy barátságosabbnak bizonyult. Itt is maradtunk majdnem negyven percet.
És ugyan innen még hátra volt hét kilométer, továbbmenni csak néhányunknak volt kedev, ereje. De a Bükk-fennsík nem az a terület, ahol bármi trükközés belefér, itt csak saját erõbõl mehet végig valaki, így nekünk sem maradt más választásunk, mint visszaindultunk a Zsidó-rét és az Olasz-kapu érintésével a kocsikhoz. Három után legurultunk Mályinkára, hogy a reggeli kocsmában újra felfrissüljünk. Fel is frissültünk.
És a nap még nem ért véget, mert a Gyári-tó partján meg kellett fõznünk a vacsorát. Estébe hajló, beszélgetõs, közös program lett a fõzésbõl, és nagy nevetések közepette ettük meg a csirkepörköltet is, sokat emlegetve a benne nagy számban résztvevõ csirkenyakakat.
Este, a szálláson némi tisztálkodás, Gabiék még elmentek innivalóért - nekünk is -, mivel mér nem volt erõnk a közösen kocsmázni menni, és tíz óra után nyugovóra tértünk..

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Blahut Pál, Hriazik Attila, Kovács Edit, Nagy Irén, Szörényi Gabi, Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, Török Mária és Varga Istvánné Borika.