(200.) JUBILEUMI HÁROMNAPOS BÜKK 3. / ÓMASSA - LILLAFÜRED TÚRA


Idõpont: 2010. július 23. péntek
Útvonal: Ómassa - Szentlélek - Látó-kövek - Örvény-kõ - Válint-kereszt - Hámori-tó - Lillafüred
Táv: 15 km


A nyári többnapos túránk két év után ismét a Bükkben volt, illetve most tényleg a Bükkben volt, annak is észak-keleti részén és a "tetején". Mert a Bükk igazi arca, amely más hegységgel nem összehasonlítható, az a 900 méter körüli csúcsokkal tûzdelt fennsík. Elsõ napunk az utazás miatt nagyon hosszúra sikerült, de olyan szép volt minden, hogy nagyobb volt az öröm, amit éreztünk, mint a fáradtság...
A nap a szokásos korai keléssel és indulással indult, és két megállóval, nagyon rossz minõségû úton szerpentinezéssel, fél tízkor kezdtük meg a túrát a Miskolchoz tartozó egykori hegyi telepen, Ómassán. A Szentlélekre vezetõ völgy kaptatója egy patak mellett vezetett, nem túl meredeken felfelé, de a nagy meleg miatt negyed óra múlva csurom vizesek lettünk. Mára 37 fokot jósoltak, és ha a hegyek miatt itt néhány fokkal kevesebb volt is, embert próbálóra sikerült a túra.
A kolostorrom alatt a bõvizû Jubileumi-forrásból ömlött a friss, hideg víz, ezért tartottunk egy rövid pihenõt, ittunk, ettünk. Innen már csak néhány száz méter volt Szentlélek, ahol az egykori pálos kolostorromok még tekintélyes magasságban állnak, igaz, elég rossz állapotban - nyilván ezért újítják éppen.
A romoktól a kék jelzésen folytattuk tovább, s kis kitérõt tettünk a sokat sejtetõ nevû Látó-kövekhez. A sziklacsoport alatt mindenhol gyökerestõl kifordult vagy derékba tört hatalmas bükkfák hevertek, szomorú látványt nyújtva. A kilátás viszont a kövekrõl pazar: Dédestapolcsány és mögötte az Upponyi-szoros a Lázbérci-víztározóval. Bármilyen szép is volt, és jól esett bámészkodni, tovább kellett indulnunk.
Az aszfalt úton mentünk egy darabig, majd balra kitértünk az ugyancsak kilátópontnak számító Örvény-kõre. Innen a felnövõ fák miatt már csökkentet mértékben lehetett csak gyönyörködni a panorámában (ami az elõzõvel csaknem megegyezõ volt), de a csúcson emelet Jókai-emlékmûvet mindenképen érdemes volt felkeresni. Az író a szabadságharc után a Bükk alatt megbúvó Tardonán bujdosott, és gyakran túrázott a hegyen, ezen a helyen is többször megfordult, ennek állít emléket a hely.
A piros jelzésen folytattuk tovább, hatalmas bükkök között, hol fel, hol le, érintettük a Válint-keresztet, majd kisvártatva a Lencsés-nyeregben elértük a zöld sávot, és ezen ereszkedtünk le Lillafüredre, a Hámori-tó érintésével. Lillafüredrõl aztán visszabuszoztunk (350 Ft/fõ díjért) Ómassára, az ott hagyott autókhoz. Mivel a hõség mindenkinek kivette az erejét, úgy gondoltuk, kiérdemeltünk egy háromnegyed órás kocsmázást, ami csak üdítõbõl, jégkrémezésbõl és kávézásból állt.
Négy óra elõtt valamivel indultunk vissza a gödrökkel gazdagított útnak Szentléleken keresztül Bélapátfalva irányába, ahol az iskola tornatermében már várt a 480 Ft/fõs szállásunk. Elõtte azonban még lementünk a Gyári-tóhoz, hogy megfõzzük szerény vacsoránkat, egy bográcsos, cukkinis lecsót, és meg is együk, az utolsó falatig.
Fél nyolckor aztán a szállásra mentünk, lefürödtünk, majd levezetésképpen - és a 200. túránk ürügyén is - a kocsmában egy kis sör és Egri bikavér mellett késõ estébe nyúlóan beszélgettünk. Tizenegykor pedig végre nyugovóra tértünk, mert másnap ugyancsak nehéz és hosszú nap várt ránk...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Blahut Pál, Hriazik Attila, Kovács Edit, Nagy Irén, Szörényi Gabi, Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, Török Mária és Varga Istvánné Borika.