|
(035.)
KISINÓC - NAGYMAROS KÉKTÚRA
Idõpont:
2008. január 19. szombat
Útvonal: Kisinóci turistaház -
Kóspallag - Törökmezõ - Köves-mezõ -
Nagymaros
Táv: 16 km
Az elsõ, nagy
tömegben végrehajtott kéktúrázásra
készültünk. Huszonöt ember rendelt pecsételõ
füzetet, és voltunk öten, akiknek már elõzõ
évbõl volt megkezdett, így harmincan
indultunk neki a nagy menetelésnek,
nevezetes elõdök nyomán.
Az idõjárás megint borzalmas volt, egész nap
esett, a jégen csúszkáltunk és nyakig
sárosak lettünk, ezen felül a ködtõl még
száz méterre sem lehetett ellátni. Szóval a
sors nem köszöntötte újdonsült
kezdeményezésünket sem tûzoltózenekarral,
sem virágkoszorúval. Azért nekünk ünnepélyes
volt az alkalom, és összességében az egész
nap is feledhetetlen marad. Pláne, hogy
túléltük.
Az oda úton a hernádi elágazásban
háromnegyed órát vártunk a Fehér
testvérekre, aztán alig vánszorogtunk át
Pesten és csak lépésben haladtunk a
Dunakanyarban. Ezen túl még a busz sem
tudott bekanyarodni a kóspallagi bekötõútra,
mert nem fért volna át a vasúti híd alatt.
Jó félórás újabb csúszás és ötven
kilométeres kerülõ, mert Márianosztrán át
értünk csak föl Kisinócra. A lényeg, hogy
majdnem tizenegykor, de végre
pecsételhettünk a turistaházban, és csakúgy,
mint egy évvel korábban, ezek voltak legelsõ
kéktúrás pecsétjeink. Innen a szakadó esõben
legurultunk a falu alsó végére. Kocsmai
melegedés után végre nekivágtunk a jegesre
fagyott, de az esõtõl valódi
korcsolyapályává vált erdei szekérútnak.
Szinte megállás nélkül, a fedett helyen való
melegedés reményében vágtattunk Törökmezõre.
Ott is maradt az esõben iszogatás-didergés,
mert a házban négyen éppen tápoltak, és
ötven ember állt ezért az esõben.
Aztán tovább az emelkedõn, vadkerítésen át
Köves-mezõ irányába. Ekkor már három óra
felé közeledett az idõ. A Julianus-kilátóba
nem volt értelme felmenni, mert egyrészt
semmit sem láttunk volna, másrészt, mire
onnan lemászunk, már rég besötétedett volna.
Így a kínálkozó kék kereszt
jelzésen leereszkedtünk Nagymarosra. Persze
ez nem ment ilyen könnyen, mert úgy húsz
centis, teljesen fölázott vörös agyagon
kellett lecsúszkálnunk, mégis megcsináltuk.
Sajnáltam, hogy a Dunakanyar és Visegrád
szinte egyáltalán nem volt felismerhetõ, de
mint Rockenbauer Pál mondja legendás
filmjében: " a turista tudja, hogy rossz idõ
ugyan van, na de csúnya?" Ez sovány
vigasznak bizonyult, és a gyerekeknek annyi
legalább kijárt, hogy - csuromvizesen ugyan,
de - lemenjünk a Dunához és dobálhassanak
egy kicsit.
Csaknem sötétben, levetett cipõkkel és
összecsavart vizes ruhánkkal szállhattunk
csak fel a buszra, amelyen aztán hazáig
szépen megszáradtunk.
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri
Kati, Bokor Adrienn, Bokorné Lévai Gabriella, Fehér
Márk, Fehér Mihály, Gazdag Viktória, Hriazik Anett,
Hriazik Attila, Ilonka Marina, Kisjuhász Gellért,
Kislõrincz Györgyné Edit, Koller Alexa, Koller Kristóf,
Kovács Attiláné Ica, Kovács Csilla, Kovács Dóra, Kovács
Edit, Kovács Natália, Kovács Szabrina, Kõvári Márk,
Menyik Balázs, Nagy Irén, Nyilas Luca, Pálmai Norman,
Rácz Ádám, Radics Mária, Révbéri Zsolt, Salamon Cintia,
Sárközi Ervin, Soltész Ildikó, Soltész Zoltánné, Somodi
Lilla, Staar Andor, Szõrös Anna, Szõrös Istvánné
Cecília, Telek János, Telek Jánosné Etelka, Telek
Nándor, Tóth István, Tóth Tímea, Török Mária, Varga
Lehel, Varga Luca, Vargáné Rátz Veronika, Veszelszki
Dóra, Veszelszki Márk és Veszelszki Sándor.
Kisinóci turistaház
Elsõ KÉK pecsétjeink
Gusztáv, a ponty
Támaszkeresõk
Jég
Esõben nagyok
Összehúzódva
Török-mezõi halastó
Még mindig ázunk
Jancsika
Jégen, esõben
Zúzmó
Jelzések mentén
Jaajjj!
Kerítésmászás
Életérzés
Nagymarosra ereszkedünk
Szemben Visegrád
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
