FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(087.)
PMP MOZGALOM / RÁCKEVE - DÖMSÖD TÚRA  


Idõpont: 2008. december 6. szombat
Útvonal:
Ráckeve HÉV-állomás - Szerb templom - Duna-part - Dömsöd
Táv: 20 km



Ilyen hányatott túránk még nem volt. Egész héten a Mátrába készültünk, de péntekre ellehetetlenült a terv megvalósítása, úgyhogy le kellett fújnom az egészet. Ez már magában kiborító dolog, ráadásul sérelmeket okoz minden oldalról. 
Borika és Berta Jani forszírozta, ha már terveztük, legalább kis csoportban, autóval menjünk el valamerre, és túrázzunk egy keveset. Nem túl bonyolult taktikát választottam: a jövõ heti és e heti túrákat megcseréltem, így Mikulás túrára Ráckevére mentünk, Luca túrára pedig majd újra megpróbáljuk a Mátrát összehozni. 
Szóval, fél nyolckor elindultunk két autóval, tízen Kiskunlacházára. Fél kilenckor ott is voltunk, de a busz nem onnan indult, ahonnan mondták, így lemaradtunk róla. Maradt az "Y" terv, kocsival mentünk át a négy kilométerre lévõ Ráckevére, és a vasútállomásnál hagytuk õket. Egyelõre nem akartunk azon agyalni, hogy hogy jövünk vissza értük, szimplán csak szerettünk volna túrázni egy jót. 
Az idõ váratlanul enyhe volt, nem fagyott, köd sem zavart, a Nap is itt-ott kidugta a lábát a felhõk paplanja alól. A Savoyai-kastélynál kezdtünk, mivel egy hete az azonos nevû teljesítménytúrán nem sokat gyönyörködhettünk benne az esõ miatt. Séta a Duna-parton, majd elvezettem a társaságot Magyarország egyik legkülönlegesebb és legszebb, mégis alig ismert mûemlékéhez: a szerb templomhoz. Ami itt várt ránk, az maga volt a csoda. Ötszáz éves templomban csaknem háromszáz éves freskók, mennyezettõl a padlóig,  mellé ikonosztáz, ugyancsak a tizennyolcadik századból. Fényképezni sajnos nem lehetett - volna, de mi azért észrevétlen csináltunk egy-két hosszú exponálási idejû képet, amik közül nekem csak egy sikerült valamennyire, Hriának több, mert õ telefonnal követte el. Elõtört belõlünk a dokumentalista. A templom nagy élmény volt, egyszer mindenkinek látni kellene!
A templomlátogatás után átkeltünk a hídon, majd jobbra fordultunk, és  a Ráckevei-Duna partján kanyargott velünk az aszfalt, egészen tizenhárom kilométeren keresztül. Utunkat végig nyaralók, stégek kísérték, a Nap eddigre már annyira melegen sütött, hogy egy póló is elég lett volna. Azt már nem is mondom, hogy erre a napra sem ilyen idõt jósoltak... 
Végig azon gondolkoztam, és mások is, hogy lehetne ide lejönni egy hétre a jövõ nyáron, honnan kellene ingatlant szerezni, aminek az udvarán sátorozhatnánk a gyerekekkel. Nem jöttünk rá a megoldásra, de van még egy jó fél évünk. Dömsödre három óra alatt értünk át, ismét lementünk a Petõfi-fához, azok kedvéért elsõsorban, akik a múltkor nem voltak velünk, aztán szintén miattuk, meg hát pecsételni is kellett, szóval meglátogattuk a Petõfi-házat is. A gondnok hölgy, Fehér Lászlóné nagyon készségesen kinyitotta, és arra a kérdésre is megoldást adott, nem tudna-e valakit, aki engem és Janit, a két sofõrt átvinne az autókért Ráckevére. Nem tud senkit, de õ szívesen átvisz. Így is lett, ezzel nagyon sokat segített nekünk, és ezúton is köszönjük szívességét!  Janival visszatértünk a többiekért Dömsödre, akik egy kocsmában melegedtek, kávéztak, miközben esni kezdett. Rövid idõre csatlakoztunk hozzájuk, majd három óra után kevéssel, végig szakadó esõben hazaautóztunk Lajosmizsére. Köszönöm ennek a kilenc embernek, hogy kitartottak a Mikulás napi túra mellett, pedig nem sok minden szólt mellette.                   
Én ma - valahol félúton Ráckeve és Dömsöd között -, a Duna-parton elértem az 1000 kilométeres összteljesítményt. Ezzel egyelõre egyedül állok a Csapat tagjai között, de remélem, sokan követnek majd, sõt felül is múlnak! Ezt a teljesítményt nem tartom a saját érdememnek. Közös, szimbolikus állomásnak tartom, amelyet jó emberekkel, szép helyeken, embert próbáló körülmények között KÖZÖSEN értünk el. A Járóföld Egész Csapata büszke lehet magára!
Köszönöm mindenkinek, aki társam volt az elmúlt 20 hónap 84 túráján, akik nélkül  nem tudtam volna elérni, amit elértem, akik nélkül terveim csak feljegyzések és gyûrött papírok maradtak volna, akik nélkül az Egyesület sem körvonalazódna, Csapatunk sem volna, közös élményeink sem lennének, nem tennénk az egészségünkért és egymásért sem.
Sok ilyen évet, sokszor ennyi túrát és élményt kívánok a jövõben is: MINDANNYIUNKNAK !

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta János, Hriazik Attila, Kun Ádám, Kun Vivien, Lancsa Józsefné Erzsike, Nagy Irén, Sárközi Ervin, Szuhányi Zoltán, Török Mária és Varga Istvánné Borika.
 

 

Savoyai-kastély Ráckevén

 

Szerb templom

 

Belsõ

 

Az Idõ õrei

 

Régi sírkõ

 

Hídon

 

A város látképe

 

Piros, a vezetõnk

 

Téli fülőke

 

Betonon

 

Ráckevei-Duna

 

Nádkéve, Ádámmal

 

Sólyom-szigeti leágazás

 

Kishajó

 

Hiúság

 

Petõfi és családja

 

Petõfi Múzeum

 

Szoborban

 

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz