|
(051.) KÉTNAPOS PILISI KÉKTÚRA 1. / DOROG - PILISCSABA
TÚRA
Idõpont:
2008. június . szombat
Útvonal:
Dorog - Kesztölc - Klastrompuszta -
Piliscsév - Piliscsaba
Táv: 20 km
Az elsõ tulajdonképpen teljes kéktúrás
szakaszainkat tudjuk magunk mögött ezen a
hétvégén. A börzsönyi a rossz idõ miatt
csonkább lett a kívántnál, a Mátrában pedig
már idõhiány miatt kellett kihagynunk a
szakaszunk utolsó részét, a kékestetõi
kaptatót. Szóval ezt tekinthetjük a Kéktúra
igazi kezdetének, ami várakozáson felül
emlékezetesre és élményekben gazdagra
sikerült...
A lajosmizsei vasútállomáson hajnali fél
háromkor volt a gyülekezõ. Tizennégyen
tudtunk vagy akartunk erre a hétvégére
elszabadulni, és nekivágni eddigi legnagyobb
kalandunknak. A szülõk, kísérõk "alig"
néztek bennünket hülyének az idõpont miatt,
de lassan hozzá kell szokniuk, mert nem az
elsõ és nem is az utolsó ilyen start ez a
részünkrõl.
A vonatozás álmosító volt, kint sötét,
minden, úgyhogy többen alvással kezdték a
napot. A többiek ettek, kártyáztak. Pesten
hamar átkavarodtunk, de Pilisvörösvár és
Piliscsaba között vonatpótló buszra kellett
szállnunk. Nem baj, ébresztõnek jó volt.
Dorogon a vasútállomáson borult, szemerkélõs
idõ fogadott, pecsételtünk, és a gyors
csoportkép után nyomban indultunk.
Szerettünk volna egy kocsmában átvészelni a
reggeli esõt, de csak nehezen találtunk
reggel hat után nyitva lévõt. Persze azért
mégis lett, jót kávéztunk, ilyesmi. De
továbbra is esõben folytattuk az utunkat a
Nyársas nevû, egyébként akáccal borított
kiemelkedésen.
Kesztölc szélét egy langyos részen értük el,
az esõ is abbahagyta, és újult erõvel
vágtunk neki a Kétágú-hegy oldalának.
Csodás, hegyi jellegû rét, kivillanó fehér
sziklák a lábunknál, ködben úszó, nem túl
magas hegycsúcsok Szlovákiára emlékeztettek,
pedig még az ötszáz métert sem érték el.
Erõs ereszkedõ a klastrompusztai
aszfaltútig, ahol váratlanul jégkrémes
autóba botlottunk, és egy tizenötös csomagot
rögtön vettünk is, néhány perc múlva pedig
már a pálcikákat gyûjtögettük a szatyorba.
Klastrompusztára egy véget érni nem akaró
vánszorgás után értünk, ráadásul kocsmát sem
találtunk, ami jelentõsen lohasztott amúgy
sem erõs kedvünkön. Pecsételés után
nekivágtunk hát a piliscsévi szekérútnak.
Nem volt különösebben érdekes, de rengeteg
szamócát találtunk, tömtük is magunkba.
Piliscsévre hamar átértünk, de kocsmát ott
is csak sokára leltünk, amikor végre mégis,
akkor jó hosszan élveztük a
kényeztetését.
Semmi kedvünk se volt, de azért mentünk
tovább, mivel a szakasz még nem ért véget,
és nincs fáradtság, nincs nyûglõdés, nincs
semmi, csak mihamarabb elérni Piliscsabát.
Ez is meglett, és a vasútállomás elõtt
ejtõztünk egy utolsót - miután persze
pecsétet raktunk a nap végére -, és
elindultunk a szerencsére nem túl messze
lévõ matracszállásunkra, a középiskolai
kollégiumba.
Odaérve ismét esni kezdett (és másnap
délelõttig abba se hagyta). Tisztálkodás,
pihenés, vacsorára finom sült csirkecomb
rizzsel, aztán eszeveszett játék, rancsúr,
egészen lefekvésig. A kölkök néhányan még
pampogtak, hogy lemaradnak a cseh és
portugál meccsekrõl, és mivel a tévét se
sikerült Hriának beállítani, bele kellett
törõdni ebbe e ténybe.
Janiékkal még elmentünk betenni egy vacsora
utáni pizzát, egy közeli helyre, mire
visszaértünk, a buli - Bálintka püfölése - a
tetõfokára hágott. Kilenckor takarodót
csináltam, mert másnap reggel ötkor kelnünk
kellett.
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Gazsik András,
Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Kovács Csilla, Nagy
Irén, Pálmai Norman, Révbéri Zsolt, Sárközi Ervin, Tóth
István, Török Mária és Zsikla László.
Vonaton
Dorogon
Esõben indulunk
Na, most merre?
Kétágú-hegy egyik fele
Norman
Felhõ a hegyen
Klastrompuszta
Ősi érzések
A
kolostorrom
Pecsételünk
Menni kéne...
Feszület
Gyökerek
Piliscsév
Piliscsaba vasútállomás
Estiség
Buli van...
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
