(070.) MÁLYVÁD 20 TELJESÍTMÉNYTÚRA


Idõpont: 2008. augusztus 24. vasárnap
Útvonal: Városerdő - Sitka - Mályvádi-erdő - Városerdő - Gyula
Táv: 20 km


Tulajdonképpen az én mániákusságomnak köszönhetõ, hogy hat embert rávettem arra, hogy keljen fel hajnalok hajnalán, autózzon majd 400, gyalogoljon egy teljesen ismeretlen, sáros, jelzések nélküli, határ menti terepen 20 kilométert.
Igazából azért erõltettem az egészet, mert azt akartam, hogy megismerjük a Körösök Völgye Turista Egyesület személyeit, törekvéseit, nem utolsó sorban megtegyük a teljesítménytúrák világába elsõ, palack nélküli mélytengeri merülésünket.
Minden számításom bejött, a túra nagy élmény volt, azóta is emlegetjük, sõt: az év egyik kedvenc túrája lett. Futólag megismertük a csabai srácokat, akiket eddig csak az interneten keresztül szemléltünk. És jó érzés volt, hogy szintidõn belül beértünk, hogy ünnepélyesen megkaptuk elsõ jelvényeinket, annak ellenére, hogy eltévedtünk, csupa sarak lettünk, és már tulajdonképpen feladtuk.
De Vidovenyecz Zsolti lelket öntött belénk telefonon, és bevágtattunk a célba. Szarvas Matyival sajnos nem találkoztunk, pedig jó lett volna, de majd talán máskor. 
Nézzék el nekünk sutaságunkat, de mi ma nem a teljesítményért, de még csak nem is a túráért jöttünk valójában, hanem Példaképeinket akartuk élőben is látni...
Mindent köszönünk!
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Nagy Irén, Terékné Makai Ilona, Török Mária és Varga Istvánné Borika.
 

U.i. 2019-ből.: A Körösök Völgye Turista Egyesület a Túrakör indulására, értékrendjére, túrázási attitűdjére nagyon nagy hatással volt. Nyilván, sosrsszerű, hogy belekezdtünk, és talán akkor is csináltuk volna, ha nem ismerjük az ő munkásságukat. Mégis, azt kell mondom, hála az égnek, hogy ismertük. Értékrendünk hasonló, alföldiek vagyunk, mi is, ők is, pedagógus (Matyi) kezdte gyerekekkel, csakúgy mint mi, mi is mindig korán reggel kezdtük a többnapos túrákat, hogy hamar - dél körül - vége legyen, délután lehessen pihenni, ilyesmi. És még folytathatnám. Nagyon sokszor az ő példájuk adott erőt a folytatáshoz.
Mi nem jutottunk addig, mint ők, szinte semeddig, mert ha tudtunk is néha egy-két lépést haladni előre, mindig kénytelenek voltunk hónapokra leállni, időnként új emberekkel, újra megpróbálni, mert a támogatás hiánya, és a rengeteg kudarc, ami ezzel jár, bizony kicsinálja az embert. A Csabaiak nálunk keményebbek, profibbak, összeszedettebbek és sosem adnák fel. Valószínűleg azért is, mert inkább sportemberek, mint mezei túrázók. És ugyan szerencse is kellett ahhoz, hogy így alakuljon az elmúlt 30 évük, de nagyobb részt az emberi minőségek és a kiskamasz gyerekek sikeres közösséggé formálása lehetett a kulcs (nekünk ez se sikerült). És persze egy Szarvas Matyi - akitől én mint vezető fényévekre voltam és maradtam -, és olyan, ma már negyvenes, családos emberek, mint Zsolti és a többiek.
És aztán egyik sikerükből következett a másik, így építkeztek szépen, türelmesen, megosztva a munkát, kezdetben több felé, ma már talán ők is kevesebben küzdenek a tennivalókkal. Nálunk ez 12 évig egyszemélyes vállalkozás maradt, és mint ilyen, folyamatosan a döglődés fázisában...
Minden elsimerés és hála megilleti a KVTE Fiait és Lányait a részünkről! Tulajdonképpen ismeretlenül is, hiszen nem mondhatni, hogy ismerjük őket, mégis nagyon büszkék vagyunk rájuk és sok erőt kívánunk nekik a következő 30 évre!