|
(044.) KÉTNAPOS KARANCSI TÚRA 2. - TÚRA A KARANCSRA
Időpont: 2008. április 13. vasárnap
Útvonal:
Somoskõújfalu - Karancs - Kápolna-hegy -
Somoskõújfalu
Táv: 9 km
A második napra, vasárnap lévén, már nem
terveztem nagy túrát, csupán a Karancs
megmászását. Ez a szintvonalak sûrûségét
figyelembe véve a térképen, azért mégse tûnt
nagyon könnyû atrakciónak. Nem is lett az.
Kényelmes, de korai ébresztõ, reggeli az
udvaron, a világot jelentõ deszkákról, aztán
a kocsmai kávézás következett.
Összecuccolás, pakolás az autóba, hogy ha
visszaérünk a gyaloglásból, egybõl
indulhassunk.
A Karancsra felvezetõ utat még csak
megtaláltuk valahogy, de a helyenként kemény
kaptatókat nehezen dolgoztuk föl. Ahogy
emelkedtünk és szállt föl a pára, úgy
láttunk egyre többet a környékbõl, így újra
találkoztunk a tegnapi két várrom
látképével. A gyerekeknek nagy élményt
jelentett, hogy az ösvény jó darabon a
szlovák-magyar határ piros-fehér kövei
között haladt, így egyik lábukkal itt
voltak, a másikkal már külföldön. Sõt, egész
nyugodtan át is mentek, de mivel ott is
ugyanaz az erdõ folytatódott, nem volt benne
semmi érdekes.
A Karancs csúcsa alatt enyhült a meredek,
aztán közvetlen a kilátóhoz vezetõ út pedig
szinte függõleges fallal állt elénk. Azért
csak leküzdöttük. Annyira kivette az erõnket
a mászás, hogy nem is mindenki jött fel az
egyébként pazar kilátást adó acél kilátóba.
A közeli adótorony tetején web kamera
mûködött, így - elõzetes telefonos értesítés
után - tudtunk integetni az otthoniaknak.
A csúcsról egy nem túl nehéz, javarész
enyhén lejtõs ösvényen átsétáltunk a térkép
alapján látnivalónak ígérkezõ
Kápolna-hegyre. Ami ott fogadott bennünket,
az maga volt a béke, nyugalom, a szeretet.
Egy félig nyitott kápolna, szentéllyel,
oltárral, szobrokkal, mindez lezáratlanul. A
hegytetõ szélén valamikori földvár sánca, a
tisztáson padok, a padokon mi ültünk,
átszellemülve, élvezve a napsütést és a
csendet. Ide mindenkinek egyszer el kellene
jönni!
A túrából már csak annyi volt hátra, hogy
visszamegyünk a faluba, ez gyorsan,
könnyedén sikerült is. Mégsem voltunk
boldogok, mert ez a két nap olyan
élményekkel, látnivalókkal gazdagította az
életünket, amik miatt csak fájó szívvel
tudtuk magunk mögött hagyni a karancsi
tájat, a somoskõi embereket.
Hazafelé még megálltunk a tari sztúpánál,
mint kötelezõ kultúrprogram. Annak ellenére,
hogy ez is szent hely, buddhista templom,
minden, mégis eléggé bazár és üzlet szaga
volt az egésznek. Azért szép volt, de
lelkiekben már hazavágytunk, dolgozott
bennünk, hogy másnap munka, iskola. Kezdõdik
a szokásos õrület, ami közben az ember már
erõsen várja a következõ túrát.
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Bujdosó
Boglárka, Duduj Zsolt, Hriazik Attila, Hriazik Evelin,
Hupka Sándor, Kocsis Gabriella, Kovács Edit, Kovács
Natália, L. Kovács Melinda, Nagy Irén, Nyilas Luca,
Pálmai Norman, Révbéri Zsolt, Sárközi Ervin, Szörényi
Anna, Szörényi Gabi, Telek János, Telek Nándor, Tóth
Diána, Török Mária, Treiber Szabolcs, Vargáné Rátz
Veronika, Varga Lehel és Zsikla László.
Hajnali mélykóma
Reggeli az iskolaudvaron
Kúper-teszt a főutcán
H
Szlovák határkő
EGY ország határán
Határtalanul
Karancsi csúcsra járás
A kilátó
Pihenünk
Úton a Kápolna-hegyre
Kereszt az erdõben
Kápolna-hegyen
Napfürdő
Nyitott szentély/oltár
Megállónk Tarnál
Egy másfajta szentély
Üdv.
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
