FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(052.) TÚRA


Idõpont: 2008. június 8. vasárnap
Útvonal:
Piliscsaba - Kõris-völgy - Nagy-Szénás - Remete-szurdok - Hûvösvölgy
Táv: 22 km



Nehéz mivel motiválni egy társaságot, ha korán kell kelniük, kint esik az esõ, huszonkét kilométer vár rájuk, ráadásul feszített tempóban, mert idõre jön értünk a busz. Nem is mondtam nekik semmit, csak hogy megyünk és kész - és ez utólag be is jött, bár akkor nem voltam valami népszerû...
Annyit tököltünk Piliscsabán, mivel egy élelmiszer üzlet se volt még nyitva, hogy a hat órás indulásból - alapos, eresz alatti lángosozás, teázás és bolti vásárlás után - csak fél nyolcas lett. Máris veszítettünk másfél órát, és csak egy kilométerrel csökkent a teljesítendõ táv. Alig több, mint hat óránk maradt - pihenõkkel együtt -, hogy átérjünk Hûvösvölgybe. Teljesen kilátástalannak látszott, én magam se adtam volna érte sokat, hogy sikerül. 
Úgyhogy elindultunk, és csak mentünk, mentünk. Óránként öt-tíz perc pihenõ, aztán ismét egy óra megállás nélkül. Rejtõ Jenõ légiós regényei kezdtek felrémleni, az imádott õrmesterrel, csak itt most én voltam az az õrmester. Az analógia annyiban jó, hogy nem engedtem a szigorból. A Kõris-völgy zöldben virított, a páratartalom az arcunkon csapódott ki, de ötven percenként megtettünk négy kilométert. A Bükkös-árok csodaszép szurdokszerû völgy-csavar volt.
Ezután rövidítettünk, mert a kék kereszten és a piroson emelkedtünk a Nagy-Szénásra, ahol már nem esett az esõ. Ott hosszabb, húsz perces pihenõ, gyönyörködés a lenyûgözõ panorámában, és némi kevergés után Nagykovácsiban voltunk. Már semmi más nem lebegett a szemünk elõtt, csak hogy a buszon pihenhetünk.
A Muflon itatóban ettünk-ittunk (én zsíros kenyeret), pecsételtünk, aztán gyors menet a Remete-szurdok fölé. "Túrazáró" csoportkép, ízületeket kikezdõ ereszkedõ a patakvölgybe - és ami a vártnál jellegtelenebbre sikerült -, és Máriaremete házai között betonoztunk. Itt se az adózó, bérbõl élõ emberek építettek maguknak kutyaólat... 
Náncsi néni kifõzdéjét kihagytuk, hamar a hûvösvölgyi Nagy-rétre értünk. ezt csak oldalról érintettük, majd gyors iramban a gyermekvasút büféjénél fejeztük a két napos vándorlást. Lacikáék még elvitték a füzeteket egy pecsételésre, aztán némi üdítõzés-jégkrémezés után fel a buszra - sofõr Vámos Laci volt -, és hazafelé vettük az irányt.
Voltak, akik aludtak, voltak, akik merengtek. Én utóbbit tettem. Hihetetlenül fárasztó, embert próbáló (vízhólyagok, szétszakadt, átázott cipõk, sáros, átázott ruhák, szomjúság, végkimerülés) esõs-sáros két napon voltunk túl. Mindenki maximálisra vizsgázott, mind kondicionálisan, mind emberileg.  Negyvenkét kilométer két nap alatt, két délelõtt áztató esõben, elázva, elgyötörten, nem semmi. Aki nem volt ott, fogalma sincs a dologról. 
De a legnagyobb öröm a számomra az volt, hogy a gyerekek megérezték a kéktúrázás hangulatát, megértették, miben más egy ilyen túra, mint egy szokásos, nagy létszámú. A csapat itt összerázódik, kisegíti egyik ember a másikat. Összekovácsolódunk, felejthetetlen élményekhez jutunk. És ez megfizethetetlen, pótolhatatlan, kihagyhatatlan. Remélem, sok ilyenben lesz még részünk, és mindenki másnak is, aki elég nyitott lesz ilyen jellegû kalandokban részt venni...

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Gazsik András, Hriazik Attila, Hriazik Evelin,  Kovács Csilla, Nagy Irén, Pálmai Norman, Révbéri Zsolt, Sárközi Ervin, Tóth István, Török Mária és Zsikla László.
 

 

Eresz alatti reggeli

 

Kerítésmászás

 

Kõris-völgyben

 

Júdásfül gomba

 

Zöldben

 

Mászás a Nagy-Szénásra

 

Nagy-szénási turistaház helye

 

Virág, méhecskével

 

Nagy-Szénáson

 

Lacika

 

Kemény!

 

Jani

 

Remete-szurdok fölött

 

Máriaremetei kacattár

 

Hûvösvölgyi rét

 

Megcsináltuk!

 

A Kéktúra emlékére

 

K. O.

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz