|
(015.) III. TŐSERDEI TÜSKEVÁR TÁBOR
Időpont:
2007. július 5-14.
Harmadik tõserdei táborunkra megint többen
jelentkeztek, mint amennyien végül eljöttek.
Ez mindig így van. De az utolsó napokban
olyan pofátlanul sokan "mondták" vissza,
hogy majdnem lemondtuk az egészet. Mindegy,
az számított, aki eljött, és nem az, aki
nem. Végül is tizennyolc gyerek és Ircsivel
ketten vágtunk neki a nyolc napra tervezett
õrületnek. Öcsém és egy-két szülõ ezúttal is
segített a cipekedésben, hogy mindenünk
meglegyen, ami kellhet.
Csütörtökön reggel érkeztünk vonattal,
busszal, autóval, és hamar felhúztuk a
tábort. Tesó paprikás krumplit fõzött
nekünk, Ircsike ubisalijával hamar el is
fogyott. Az idõjárás az orkánerejû széllel
és az alig húsz fokos hõmérséklettel nem
volt éppen ideális a strandoláshoz, mégis a
fürdõ mellett döntöttünk. Részint, mert egy
éve erre várt mindenki, részint, mert egy
gyereknek nem létezik olyan idõ, ami
megakadályozhatná a pancsolást.
A következõ napokban sokat ettünk,
fürödtünk, sétáltunk, és még túráztunk is. A
szokásos volt, mondhatnám. Mindenki jól is
érezte magát. De annyi volt az arcoskodás, a
flegma viselkedés, hogy folytonos
beavatkozásra volt szükség a részünkrõl.
Egyik-másik gyereknek próbáltunk a lelkére
hatni, nem mindig sok sikerrel. Még a
hazautazás gondolata is felmerült, mert
három kivétellel mindenkin végigsöpört a
váltóláz agyra hidegleléssel támadó
változata. Aztán hegyi beszéd, katarzis,
sírás, és a tábor hátralévõ részében minden
olajozottan, nagy érzelemhullámzások
közepette zajlott. Ez egy ilyen műfaj...
Vasárnap meglátogatott minket Csilla, Roli
és Ildike családja, és lejött az én családom
is. Húsos káposztát fõztünk nekik, majd
közös strandolás következett. Hoztak
palacsintát, piskótát, dinnyét, sört,
szotyit, üdítõt. A sorsa? Hát
beteljesedett... Volt még sok kajálás,
horgászat, csónakázás, tanösvény bejárás,
túra Tiszaalpárra - és sok minden más is.
Tábor talán jövõre is lesz. Mindenki számára
nyitottak a kapuk. Szeretném, ha jövőre is
mindenki azért jönne, mert szeret a másikkal
lenni, kíváncsi a másikra. És akkor minden
megint tökéletes lesz.
Mert a világ beteg. És pont az a legfõbb
baja, hogy a legtöbb ember csak magáért
létezik, ezáltal eltapos, ellehetetlenít
másokat. Egy ember így nem lehet boldog.
Gazdag és a maga ura lehet, de a magány a
szívben semmilyen pénzzel nem orvosolható.
Csak a nagylelkûség és az önzetlenség ûzheti
el, tehet valakit boldoggá...
Minden rokonom!
Sántaőz
Együtt táborozott:
Balog Csaba, Farkas Tibor, Fehér Márk, Fekete Balázs,
Hasan Florin, Hriazik Adrienn, Hriazik Anett, Hriazik
Attila, Kovács Csilla, L. Kovács Norbert, Loboda Tímea,
Mészáros Roland, Nagy Irén, Rabb László, Sárközi Ervin,
Soltész Ildikó, Sutus Mónika, Szajbert József, Telek
János és Zsikla László.
Szemben a széllel
Tesó paprikás krumplija
Elsõ ebédünk
Trombitás Frédik
Amerikai foci
A Holt-Tisza
Elvonult a vihar
Este van
Kukták
Szülõk látogatóban
Kisdedóvó
Vízben a csapat
Strand-röplabda
Lacika fürdik
Hria
Florin elsõ hala
Blanka fõz
Tanösvényen
Iszapbirkózás
Mutatvány
Nyári délután
Reggel
Csónakázás
Strand a végére is
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
