FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(011.)
TÚRA A TATÁRSZENTGYÖRGYI KILÁTÓHOZ


Időpont: 2007. június 9. szombat
Útvonal:
Lajosmizse - Ladánybenei rom - Templomdûlõ - Tatárszentgyörgyi kilátó - Megyehatár - Madaras-tó - Felsõlajos
Táv: 25 km


Harminc fok fölötti meleg és 23 km várt ránk az elõzetes tervek szerint. Ráadásul egyedül vezettem a csapatot, mert Ircsi és Edit nem ért rá. A srácok nem hitték el, hogy van szívem ilyen melegben ennyit gyalogoltatni õket. Amikor elindultunk a ladánybenei betonúton, mindig azt lesték, melyik buszmegállónál fogunk buszra szállni. Aztán amikor majdnem 3 km után letértünk a dûlõútra, csalódottan vették tudomásul, hogy szokásom ellenére most nem vicceltem. Mondtam nekik, hogy ilyesmivel nem szoktam.
Az viszont igaz, hogy csakhamar borzasztóan meleg lett, és a gyerekek az átlagosnál gyakrabban kérdezgették, mikor állunk meg pihenni, és hol fogunk delelni. Kiábrándító válaszom: delelni sehol, és pihenni is csak 8, majd pedig 15 kilométernél. Ennek megfelelõen a ladánybenei templomromnál tartottunk egy húsz perces árnyékszünetet. Itt már komoly gondként jelentkezett, hogy a vizünk fogytán, és ami maradt, az is ihatatlanul meleg volt. Ráadásul nem érintettünk a túra során egyetlen települést sem. Így az utunkba akadó tanyákon próbáltunk frissítéshez jutni.
Csaknem 10 km-t vándoroltunk, mire az elsõ tanyánál ivóvizet szereztünk. Innen véget érni nem akaró, tûzõ napon, arasznyi homokban vezetõ kilométerek vártak ránk. Alig akart elkövetkezni a megyehatár, ahonnan már jól látszott a tatárszentgyörgyi geodéziai torony. A környék legmagasabb pontján 1979-ben geodéták építették a harminc méter magas betonkolosszust. A létrák kiszedve - ki szedte ki õket? -, ezért még egy csodás körpanorámával sem jutalmazhattuk magunkat. A gyerekek mérgelõdtek, hogy miért nem mondtam nekik, hogy nem tudunk felmenni. Azért, mert akkor nem jöttetek volna el ilyen messzire - válaszoltam.
Vizünk elfogyott, úgyhogy dél elmúltával szinte támolyogtunk a szaharai körülmények között. Egy óra vánszorgás után egy szép tanyához értünk. A kapu nyitva, sehol senki. Szólítgattuk õket, de nem volt válasz. Fogtuk magunkat, és az udvaron tekergõ slagnál megmosakodtunk, pukkadásig ittuk magunkat, majd feltöltöttük palackjainkat, és - jól érezhetõen - máris frissebben meneteltünk elõre, Felsõlajos és a beígért marhapörkölt, hideg üdítõ irányába.
A terep ismerõs volt, hiszen a Pest és Bács-Kiskun megyét, tehát Táborfalvát és Ladánybenét elválasztó dûlõn jártunk. Ott, ahol a ladánybenei túránkon tavasszal. A Jajmajor szélén túljutva a táborfalvai gyakorlótér tankjárta dombjain hullámvasutaztunk, aztán a "Száraz tónak még szárazabb partján", vagyis a térképeken jelölt Madarasi-tó évek óta száraz medrét érintve Felsõlajos széléhez jutottunk.
Uzsiék és Berciék tanyája mellet mentünk el - utóbbit enni is elhívtuk, ha már nem gyalogolt velünk -, és hamar a falu fõutcáján találtuk magunkat. Már csak 1 km! Az út végén kocsma! De oda nem mentünk be, mert Gulyásék, akik szíves vendéglátóink voltak, házukhoz irányítottak minket. A tervezett idõpontban, 15.00-kor fejeztük be a túrát.
Összességében: figyelembe véve az árnyékban mért 32 fokot, ami a napon volt vagy 40, aztán hogy 20 km-t árnyék nélkül, süllyedõs homokban, és a pihenõket leszámítva kevesebb, mint hat óra alatt, ilyen körülmények között 25 km-t tettünk meg, ez nemzetközi szintû teljesítmény. Idén a leghosszabb, legembertpróbálóbb és a legnagyobb erõkifejtést igénylõ túránkon voltunk túl. Mindenkinek gratulálok!
Gulyáséknál a pörkölt finom volt, köszönet érte Józsinak, Ákos apukájának. Az üdítõ és a sör hideg: köszi, Márti! Köszönettel tartozunk még Rózsikának és Marikának, Roland és Laci anyukájának, amiért támogatták társaságunkat az uzsonna megszervezésének segítésével. A nap folyamán - túrán és faluban - emberileg olyan maximálisra vizsgáztak gyerekek és szülõk, hogy tanítani kellene!

És mindenkinek mindent köszönünk!

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Farkas Tibor, Gulyás Ákos, Hriazik Anett, Hriazik Attila, Kovács Csilla, Mészáros Roland, Rabb László, Soltész Ildikó, Sutus Mónika és Zsikla László.
 

 

Erre együnk!

 

Erdõ nélkül

 

Ladánybenei templomdombon

 

Kilátás

 

Infó

 

Barátsággal

 

Homokút

 

Iskola-dûlõi kereszt

 

Talpalatnyi árnyék

 

Hernyó

 

Erdõ-hegy oldalában

 

A kilátó alatt

 

Megyehatár

 

Haladás

 

Hárman

 

Katonai területen

 

Felhõ

 

Kérges út

 

Mászás

 

Márti

 

Ebéd elõtt

 

Marhapörkölt

 

Ircsike

 

Erre igyunk!

 

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz