|
(001.)
KÉTNAPOS BÖRZSÖNYI KÉKTÚRA 1. -
KISINÓC - NAGYMAROS TÚRA
Időpont:
2007. március 15. csütörtök
Útvonal:
Kisinóci turistaház - Kóspallag - Törökmezõ
- Julianus-kilátó - Nagymaros vm.
Táv: 18 km
Március 15-én, csütörtökön reggel
elindultunk elsõ önszervezõdõ túránkra.
Nagyon jó idõt jósolt a meteorológia, úgy
15-18 fokot. Hajrá!
Reggel 4-kor csörgött a vekker, háromnegyed
5-re jött Dezsi. Addigra nagy nehezen
összekészültünk Ircsikével. Indulás Editért,
és kerek 5-kor startolás Verõcére. Útközben
semmi forgalom, Pesten se sok, hamar
odaértünk. Elõször megkerestük a
Csattogó-völgyet, a gyermektábort, ahol a
szállást foglaltuk, hogy a napi túra után
tudjuk, hova kell mennünk. Aztán irány
Kismarosra, és rögtön egy kávé a kisvasút
kezdeténél álló fabódéban. Ezután
lesétáltunk - a 8.40-es kóspallagi buszig
hátralévõ kis idõre - a Duna-partra. A víz
nyugodt volt, szép kilátással a túlparti
Nagy-Villámra és a visegrádi Fellegvárra.
Aztán szaporán fel a buszhoz és nyomás
Kóspallagra (buszjegy: 218 Ft).
Szép úton haladtunk, a jó idõre való
tekintettel zsúfolásig telt buszon. Egészen
Kisinócig suhantunk, és a leszállás után
beütöttük a turistaházban elsõ kéktúra
pecsétünket (Edit és Dezsi nem nyomott, mert
õket nem hozza lázba egy ilyen jelvényszerzõ
mozgalom). Indulás 9.15-kor. Kóspallag után
elértük az elsõ erdõs részt, elkészítettük a
túraindító képet. Aztán a nagy bájolgásban
elnéztük az utat, de 1 km után a térkép
alapján belõttem, így már ismét a kéken
haladtunk. A Békás-réten a híres magányos fa
mellett vitt az utunk, majd erdõszélen,
balra vadkerítés. Mindenhol ló nyomok
látszódtak a lábunk alatt. Aztán olyan
emelkedõbe keveredtünk, amit csak néhány
pihenõvel tudtunk teljesíteni, ráadásul még
két kerítéslétrán is át kellett másznunk.
Hamarosan megérkeztünk a Törökmezõi
turistaház alatt elterülõ kis halastóhoz,
aminek a partján, ülve egy tag pecázott.
Mellette piros Skoda, utánfutóval. Ez hogy
került ide? A házig hátralévõ párszáz métert
nem a kéken jártuk le, hanem a sokat sejtetõ
Fehér-forrás-csoport irányába, a zöldön. De
a meredek kaptatón és a száraz patakmedren
kívül nem jutottunk más élményhez. A
turistaház elõtti réten több tucat autó,
száz ember bográcsozott, piknikezett,
gyerekek rohangáltak. Mindegy, azért egy
teát kiérdemeltünk. Ja, és pecsételtünk egy
másodikat.
Továbbindultunk a Köves-mezõ és a
Hegyes-tetõ felé. Betonúton mentünk, a
párhuzamosan futó kék ellenére, mert az
olyan sáros volt, hogy nem lehet rajta
biztonságosan haladni. A levegõ elérte a
napi maximumot, úgyhogy izzadtunk
becsülettel. Nemsokára a Köves-mezõn lévõ
parkoló szélén gyönyörködtünk a szép
kilátásban, amely megmutatta nekünk a
Naszályt, Visegrádot, Nagymarost. A betonút
elfogyott, fokozatosan emelkedõ szekérúton
mentünk egyre feljebb és feljebb. Szuszogós
egy út volt. A szemben, és így természetesen
lefelé jövõ emberek arcán olyanféle
szánalmat láttam, különösen a Világos-tér
után, hogy rossz sejtésem támadt. Nem
tévedtem. A Hegyes-tetõ tényleg hegyes,
kifejezetten kúp alakú, és sosem akarja
megmutatni a búbját. Edit és Dezsi hamarabb
felértek, mi pedig csak egy szerpentinben
folytatódó szekérúton kerülve értünk föl,
utánuk jó negyed órával. Kis erõgyûjtés után
felkapaszkodtunk az enciánok által épített
Julianus-kilátó tetejére. Olyan körpanoráma
tárult elénk a ragyogó napfényes idõben,
hogy nem igen lehet szavakkal visszaadni.
Nem is próbálom. Aki szépet akar látni, az
menjen el, és nézze meg.
Ezután ereszkedni kezdett az út, hogy egy
nagyjából 4 km-es szakasz után beérjen
Nagymarosra, a Duna szintjére. De nem ment
ilyen könnyen. Magában egy ereszkedõ
útszakasz még nem sétagalopp, ez különösen
nem. A Szent Mihály-hegy nyerge után olyan
zergeösvényen mentünk, hogy a bokáinkat és
térdeinket tropára zúzta. Sántán, bénán
bandukoltunk az amúgy felejthetetlenül
gyönyörû Templom-völgyben, míg valahogy
beértünk Nagymaros szélsõ házaihoz. Innen
könnyebb lemenetben a templomig szinte egy
helyben totyogva, fél óra alatt értünk. Egy
kis sörözés a vasúti megálló alatti téren,
ugyancsak nem drágán, és jegyváltás
Kismarosra. És persze a túrazáró vasúti
pecsét. A vonaton meg se próbáltunk leülni.
Nem is volt hely, meg amúgy is csak egy
megállót mentünk. Kismarosról kocsival
nyomás a szállásra.
Tusolás után rántott szelet rizzsel,
uborkával (950 Ft). Annyi vizet ittam, hogy
majd szét pukkadtam, mégsem kellett éjszaka
vécére mennem. Legalább maradt idõ alvásra.
Ircsike bokái duplára dagadtak, az én térdem
is fájt, Edit és Dezsi jól tartotta magát. A
másnapra tervezett túrát némi telefonos
segítségkérés után átvariáltuk egy Nógrád -
Magyarkút túrára. De addigra olyan állapotba
kerültünk, hogy 8-kor már aludtunk.
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Kovács Edit, Nagy Irén és Steiner Dezsõ.
Kismarosi Duna-part
Kitelepítési emlékmû
Kóspallag szélén
Békás-rét
Haladunk
Török-mezõi tó
Martilapu
Romantika
Törökmezõi turistaház
Visszatekintés
Zöld hunyor
Julianus-kilátóban
A kilátás
Nagymaros fölött
A faluban
Szép ereszalja
Csattogó-völgyi tábor
Szállásunkon
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
