|
(031.)
LADÁNYBENE - KUNBARACS TÚRA
Időpont:
2007. november 24. szombat
Útvonal:
Ladánybene - Kunbaracs - Kunbaracsi kastély
- Baracsi-erdõ - Kunadacsi út
Táv: 15 km
A túra nem volt elõzetesen valami népszerû.
Mármint a gondolat, dûlõutakon gyalogolni,
tulajdonképpen alig a szomszédban. Aztán
azoknak, akik eljöttek, máig emlegetett
emlék lett.
Átbuszoztunk Ladánybenére, majd a kocsmában
kipihentük a negyed órás utazás fáradalmait.
Persze inkább a reggel szükséges
koffeinadagokat vitte be, aki igényelte. A
gyerekek üdítõztek és reggeliztek. Némi
késlekedés után aztán nekivágtunk a nem túl
változatos hat kilométeres betonútnak, amely
Kunbaracs szélére vitt minket. Közben a
gyerekek buckákon rohangáltak, kardoztak.
Finom volt a kökény és a csipkebogyó, ezért
elég jelentõs mennyiségben kóstolgattuk.
Végül is nem nagyon foglalkoztunk azzal,
hogy betonon megyünk. Tizenegy óra után
valamivel értünk át Kunbaracsra, és egybõl a
kastély gondnokát hívtam, hogy itt volnánk.
Mondta, hogy fáradjunk be.
A kaputól egy valamikor szebb idõket megért
vadnarancs bokorsor szegélyezte utunkat a
kastélyig. A fiatal gondnok szívélyesen
fogadott minket, és elmondta, hogy az épület
úgy egyébként nem látogatható, de mivel
gyerekekkel jöttünk, és a felesége is
pedagógus, ezért nem utasított el minket.
Nem, hanem inkább azonnal beinvitált a jó
kétszáz éves falak közé. Hát, volt pénze
annak, aki megcsináltatta! És még az ízlése
sem osztályon aluli.
Az elsõ szinten egy valamikori istállóból
kialakított "lovagterem" található,
amelyikbe akkora kandalló van beépítve, hogy
egy egész ökröt is meg lehetne benne sütni. A
falfestés mai, de ízléses, a bútorok
historizáló stílusban lettek megcsinálva.
Innen az emeletre mentünk, ahol faburkolat,
hatalmas tükrök és egy biliárdterem is
megfigyelhetõ. Még fentebb, már a
padlástérben, személyes lakosztályi részek
fürdõszobákkal, hálókkal, így ide nem
mehettünk be. De a kastély így is felülmúlta
elképzeléseinket. Gyors csoportkép az
udvaron, aztán érzékeny búcsú, és indulás a
hátralévõ tíz kilométer leküzdésére.
Az út hátra lévõ szakasza szép széles
homokúton, allés-erdõs részen vezetett.
Többször megálltunk, pihegtünk,
ettünk-ittunk, élveztük a szép és enyhe, de
napsütés nélküli november végi idõt. Aztán
egy tanyát értünk, ahol sok, kövér tehén
legelt, és még pacikat is lehetett
simogatni, a gyerekek nem kis örömére. Majd
egy valódi erdõs szakasz nyûgözött le
hatalmas nyárfáival, akácaival.
Aztán nemsokára ráfordultunk a kunadacsi
betonútra vivõ, utolsó dûlõre. Már
alkonyodni kezdett, gyerekek és felnõttek
egyaránt elkészültek az erejükkel. Rövid
várakozás a buszra, aztán egy fél óra
elteltével máris Lajosmizsén találtuk
magunkat. Szép túra volt, mindenki jól
érezte magát, a kastély pedig egyszerûen
csodás.
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Banka Nándor, Berta Bálint, Bertáné Kéri
Kati, Herczeg Dalma, Kelemenné Barta Ágnes, Kisjuhász
Gellért, Kovács Csilla, Kovács Dóra, Nagy Irén, Rácz
Ádám, Rácz Laura, Révbéri Zsolt, Soltész Ildikó, Staar
Andor, Telek Milán, Tóth Attila, Tóth István, Török
Mária, Varga Lehel, Varga Zsombor és Vargáné Rátz
Veronika.
Ladánybenén
Széktói iskola múzeum
Esõ
Zsombi
Verával
Ági és a lányok
Vaddohány
Kunbaracs szélén
Helységnévtábla alatt
Vörös kastély
A "lovagterem"
Középkori templomdísz
Park-maradék
Vízáteresz
Rókalukak
Romos tanya
Ló simogató
Ülõmunka
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
