|
(024.) NÉGYNAPOS CSERHÁTI KÉKTÚRA 4. -
CSERHÁTSURÁNY - HOLLÓKŐ TÚRA
Időpont:
2007. augusztus 8. szerda
Útvonal:
Cserhátsurány - Nógrádsipek - Hollókõ
Táv: 21 km
Az esti történések miatt is, meg mert
sebeinkhez és fáradtságunkhoz mérten nehéz
nap várt ránk, öt órakor már el is hagytuk a
falut, a terem kulcsát az egyik szomszéd
postaládájába dobtuk.
Gyönyörû, párás reggellel köszöntött a nap,
miközben folyamatosan emelkedtünk a nem túl
meredek úton felfelé. Rövid pihenõ - még hat
óra sem volt -, és már kelet felé
fordultunk, hogy mihamarabb elérjük
Nógrádsipeket. Mindenkinek fájt már
valamije. Nekem a talpamon voltak tíz centis
hólyagok, Ircsinek a térde fájt, Gabika
napok óta küzdött a sarokfájással. Nem túl
rózsás kilátások. Aztán Ircsi és Csilla
annyira elõrement, hogy eltévesztettek egy
elágazást és nem jobbra fordultak, hanem
balra. Itt keresték a kék jeleket, de
majdnem két kilométeren keresztül nem
lelték. Ekkor visszafordultak, és csaknem
háromnegyed óra múlva értek minket utol,
akik persze a jó úton mentünk,
Nógrádsipeken. A Kemény Huszár kocsmánál már
Ircsi a sírás szélén volt a térde miatt.
Tudtam, hogy nem megyünk tovább - mármint
Mátraverebélyig -, ahogy terveztük, hanem
jó, ha Hollókõig elvánszorgunk valahogy.
És ez a pontos kifejezés: vánszorgás. Alig
fogyott el az út, négy napunk legunalmasabb,
legszürkébb szakasza. Amikor végre
megpillantottuk Hollókõ várát, még akkor is
két nagy emelkedõn kellett átküzdeni
magunkat, ami az állapotunkat és a 38 fokot
figyelembe véve, továbbá, hogy két órája nem
volt vizünk, nem kis teljesítmény. Egyetlen
pozitívuma az volt, hogy legyõztük magunkat,
a fájdalmakat, a szédülést, a szomjazást.
Megérdemeltük a mosdást, ivást az elsõ
hollókõi nyomós kútnál. Szerettük volna a
túrazáró pecsétet is megszerezni, de a Szabó
kocsmát zárva találtuk. Sebaj: a szomszédos
kávézóban a pultos kislány készségesen
nyomott egyet a füzeteinkbe.
Kettõ óra után indult a busz Budapestre, ami
ugyan közvetlen járatnak számított, vagyis
nem kellett átszállnunk, mégis szinte az
összes kelet-cserháti falut végigjártuk.
Másfél óra múlva értünk ki az autópályára,
ahonnan már aztán megállás nélkül nyomultunk
a Népligetig. Onnan rövid várakozás után
hazabuszoztunk.
Nem bántuk, hogy vége, nem bántuk, hogy haza
kell menni. Ez is ritka egy túra végén. De
ennek most, itt így kellett történnie...
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Kocsis Gabriella, Kovács Csilla, Kovács
Edit és Nagy Irén.
Hajnali indulás
Reggel 6 óra után
Kultúr-táj
Nógrádsipek
Kemény Huszár büfé
Kényeztetés
Ez tényleg kemény!
Sipek szélén
Visszanézve
A vár
Beértünk Hollókõre
Befejeztük!
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
