|
(020.) TÁBORFALVA - HERNÁD TÚRA
Időpont:
2007. július 26. csütörtök
Útvonal: Táborfalva vá. - Táborfalva -
Pusztavacsi-erdő - Pusztavacs - Rákóczitelep
- Hernád
Táv: 20 km
Régen
szerettünk volna már egy kétnapos túrát
szervezni, de nem volt hova, és nem volt
mikor. A nyár folyamán aztán végre lehetõség
nyílt a megvalósításra. Kapóra jött, hogy
Márkóék, vagyis Anitáék meghívtak magukhoz
Dabasra, egy ott alvós bulira.
De elõtte le kellett gyalogolnunk az elsõ
napra tervezett 21 km-t. Ez így nem tûnik
soknak, de figyelembe véve az idõjárást....
Árnyékban 34 fok, de az út 80 százalékát
tûzõ napon, tíz centis homokban tettük meg.
A gyerekek becsületére legyen mondva, szavuk
sem volt.
De hogy is volt pontosan? Táborfalváig
vonatoztunk, és onnan indultunk a falun
áthaladva a Pusztavacsi-erdõbe. A májusi
túráról néhányunknak ismerõs volt a táj.
Mint akkor, most is elég hamar Pusztavacsra
értünk. Itt a kocsmában ismét hûsöltünk,
aztán ebédnek valót vásároltunk, némi hideg
üdítõvel kiegészítve, és máris az ország
valódi közepén pihentünk.
Innen jó másfél órás lötyögés után - viszont
nem sok kedvvel - vágtunk neki a
Rákóczitelepen átvivõ, Hernádra tartó
sivatagi menetnek. Forró aszfalton, forró
homokban, víz nélkül. Még szerencse, hogy
Rákóczitelepen egy muksó kiszólt, nem
vagyunk-e szomjasak. Hát nem tagadtuk. Erre
hozzánk vágott egy rekesz nem túl hideg
ásványvizet, de hogy milyen jól esett!
Kiérve a dûlõútra, már látszott az autópálya
erdõsávja. Azt is belõttük, merre lehetne
átmenni rajta. Két lehetõség mutatta magát.
Az egyik szerint kerültünk volna, a másik
viszonylag röviden haladt volna a hernádi
vasútállomásra. Természetesen, a nehezebbet
választottuk. Na nem önszántunkból, hanem
mert Misike, Márkó öccse szemrebbenés nélkül
azt lódította, hogy õ ismeri a terepet.
Ismerte is, csak nem ezt. Így aztán végül
elgyötörten értünk át a távolabbi
felüljárón, és a vasútállomástól messze már
teljesítettük a napi tervezett távot. Nem
maradt más, mint telefon Anitáéknak, Edének,
és jöttek értünk. Tizenvalahányunkat
préseltek be egy kisebb személyautóba és egy
mikro-furgonba. Ráadásul át kellett
hajtanunk egy rendõri ellenõrzõ ponton, amit
sikeresen letudtunk.
Dabas-Gyónon, a tanyán pedig tárkonyos
ragulevessel, hideg üdítõvel, sörrel,
dinnyével vártak minket. Nagy fürdést
rendeztünk a kerti slagnál, aztán alvás,
foci. Este visszajött Ede, hogy elkezdje
fõzni a lecsót. Annyira megadta a módját,
hogy éjfélkor vette le a bográcsot a tûzrõl.
Fõtt vagy négy órát. És nem volt benne se
tojás, se rizs. Csak ami kell. Fõzés közben
sörözés, és utána is. Alvás szabad ég alatt,
kiterített fóliákon. Idén már másodszor.
Másnap senkinek sem volt kedve gyalogolni,
úgyhogy nagy alvás, nagy reggeli,
beszélgetés, kártyázás, pancsolás. Még ebéd
is volt, ami reggelrõl maradt. Jócskán a
délutánban jártunk, amikor kigyalogoltunk a
gyóni vasúti megállóhoz, és hazasuhantunk.
Köszönjük mindenkinek ezt az élményt, a
teljes ellátást, és mindent!
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Fehér Márk, Fehér Mihály, Hasan Florin,
Hriazik Adrienn, Hriazik Anett, Hriazik Attila, Kovács
Csilla, Martinovics Norbert, Nagy Irén, Sárközi Ervin és
Tóth István.
Táborfalva szentegyháza
Norbi
Gandalfok
Florin
Pusztavacsi templomnál
Rákóczitelepi kápolna
Útszéli kereszt Hernád határában
Densz!
Ede és frenetikus lecsója
Ervin
Tündérkert
Parasztstrand
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
