BORJÁD

Petőfi sárszentlőrinci iskolaévei alatt barátja volt a közeli Borjád egyik nemes urának fia, Sass István. A későbbi orvos 1845 nyarán hívta meg a költőt borjádi házukba. A kúria már elbontásra került, de az udvarán még megvan a méhes. A Sass család nem volt különösebben gazdag: egy házhely a Sió mentén, némi szőlő, szántó és erdő tartozott a népes család birtokába. Nádfedeles, tornácos kúriájuk helyett a XX. század elején új épületet emeletek. A méhes téglalap alaprajzú, nádtetős ház, egyik hosszanti oldalán háromnegyed részben nyitott, ahol több sorban sorakoztak a méhkasok. Bejárata a nyugati oldalon van, a másik végében egy ablakos kicsi szoba bújik meg. A Petőfi Emlékméhes-kiállítás a Költő borjádi tartózkodásait idézi föl.

Borjádon írta Petőfi A költő és a szőlővessző című versét 1845-ben:
 

Semmi vágyam, semmi kedvem
A borostyánkoszorúhoz!
Magyarország szép leányi,
Szőlővessző-koszorúval
Koszorúzzatok meg engem,
Mert a szőlővessző és a
Költő sorsa oly hasonló.
Költő és a szőlővessző
A világnak adja lelkét*.
Szőlővessző lelke a bor,
A költőnek lelke a dal.
Lelkünket ha általadtuk
Borban, dalban a világnak:
Elhervadunk, elenyészünk.
 

*A kiemelt rész a szobor talapzatán is olvasható.

Cím: Kölesd-Borjád, Petőfi utca 36.

Az Emlékméhes bejárata.

A méhes épülete.

Koszorúk.

Petőfi-szobor az idézettel.

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.