|
A PETŐFI CSALÁD EMLÉKHELYEI MAGYARORSZÁGON
CSABDI:
A csabdi temetőben van Petőfi Sándor
első (viszonzatlan) szerelmének, a Róza-versek
ihletőjének sírhelye.
1839-ben, az akkor 16 éves Petőfi Sándor
Ostffyasszonyfán élt; jómódú rokona az elemi
iskolába készülő 5 éves gyermeke mellé fogadta
házitanítónak. Itt ismerte meg a szomszédos
településen élő Csáfordi Tóth Rózát, akibe
rögtön bele is szeretett.
Bár a lány nem viszonozta érzelmeit, az ifjú
elárasztotta szerelmes verseivel Rózát. (A
Róza-versekből csak néhány maradt fenn az utókor
számára.) A megismerkedéskor, 1839. májusában
már a következő sorokat írta a költő:
Szende szerény ibolyák völgyén füzögetve
bokrétát,
Szökdele berkének kedvesem árnyai alatt.
Jött és látta Eos bájait; irigyelve pirúla,
S a fák lombi fölé könnyeket ejtve futott.
A fiúnak és 2 barátjának (Orlay Petrics Soma és
Salkovics Károly) külön élményt jelentett a
csöngei istentiszteleten való részvétel. Talán
nem is az ige vonzotta őket, mint inkább a
szépséges Róza látása: Róza apja, mint a csöngei
gyülekezet inspektora, vasárnaponként lányával
együtt az oltár előtti első padban hallgatta az
istentiszteletet. A fiúk a karzaton, az orgona
felől a baloldali első padban ültek.
Ostffyasszonyfán a néphit Petőfi Sándor keze
nyomának tartja a padba vésett, ma is olvasható
latin nyelvű mondatot: "Spes confisa deo nungam
confusa recedit. (Az Istenbe vetett reménység
nem szégyenít meg.)
A románcnak a nyár elmúltával vége is lett, két
évvel később Csáfordi Tóth Róza férjhez ment
Csabdira Móricz Ferenc táblabíróhoz, aki úgy
kedveltette meg Rózával Csabdit, hogy ugyanolyan
kúriát épített, mint amilyenben a lány felnőtt.
Az épület még ma is áll, ebben működik az orvosi
rendelő és az óvoda.
Móriczné Tóth Róza sírját fekete márványkő jelzi
a Csabdi temetőben. Ha megkérdezünk egy Csabdi
embert, van-e híres ember eltemetve a temetőben,
gondolkodás nélkül vágja rá, hogy igen, Csáfordi
Róza, Petőfi szerelme...
Bár a hosszú történet talán inkább csöngei
nevezetességek bemutatását indokolná, én most
mégis Csabdi község temetőjébe invitállak
Titeket; keressétek fel annak a hölgynek a
síremlékét, aki 1839-ben elindította Petőfi
Sándort a szerelmi költészet útján.
JÁSZLADÁNY:
Pár hónappal az 1849. augusztus 13-iki
katasztrófa után, tél idején, Petőfiné
egy estve Bathó házához ment Jászladányra. Itt
huzamosabb ideig tartózkodott s többekkel
megismerkedett.
Ezek között voltak: Kühnel Ignác, jelenleg is
élő budapesti ügyvéd, Montpart Károly, b. Orczy
György uradalmi tisztje, Till Endre és sok
menekült.
Kühnel Ignác ott tartózkodása alatt a szolnoki
cigánybandával éjjeli zenét adott Petőfinének,
ki ezt a meglepetést igen jó néven vette.
Petőfiné, szorongatott sorsáról panaszkodván,
egy ízben kijelentette, hogy neki Emich a Petőfi
költeményei árában még 400 forinttal tartozik,
mert a költő 1600 forintot vett fel a hadseregbe
lépése előtt.
Petőfiné, hogy ez összeget felvehesse, fel akart
menni Pestre Emich-hez. Miután azonban az
útlevelek szigorú vizsgálatával a policia igen
megnehezítette az utazást, Petőfiné kérelmére
Bathó kísérte fel Pestre.
Petőfiné ez utat álnév alatt, rövidre nyírott
hajjal, férfiruhában tette meg és Pesten is ez
öltözetben ment Emich-hez, ki felismerve
azonosságát, a kérdéses összeget minden
vonakodás nélkül lefizette.
Petőfiné Pestről nemsokára visszatért
Jászladányra, de csak rövid ideig tartózkodott
ottan, mert atyja, Szendrey Ignác érte ment és
magával vitte Erdődre.
KARTAL:
1791. augusztus 15-én itt született Petrovics István,
Petőfi Sándor apja.
A Felvidékről valamikor az 1770-es évek elején települt
Aszódra Petrovics Tamás mészáros, a költő nagyapja, aki
özvegységéből 1773-ban lépett ki, miután házasságot
kötött a szintén Felföldről származó Kamhall (Salkovics)
Zsuzsannával. Aszód környéki vándorlásuk során Kartalra
is eljutottak, s 1791. augusztus 15-én ott született
nyolcadik gyermekük, Petrovics István.
Természetesen a mostani ház (minő véletlen: Petőfi utca
10.) már nem az, amiben a költő édesapja meglátta a
napvilágot. De a telek azonos, s a család emlékezete
megőrizte elődeik elmondásait, miszerint azon a telken
mindig is mészárszék, kocsma, bolt volt. (Mint
ismeretes: Petrovics Tamás Kartalon mészárszéket
bérelt.) Amikor 1965 táján lebontották a házat, még egy
laikus is meg tudta állapítani, hogy nagyon régi épület
lehetett. A toldások arra utaltak, hogy az udvari
szinttől mélyebben feküdt a belső tér, a konyha, a
szobák. Akkoriban az aszódi múzeum munkatársai is
tartottak szemlét a helyszínen, akik megbizonyosodtak
róla, hogy valóban az volt Petrovics István szülőháza.
Csakhogy addigra jócskán elbontották a falakat, így nem
látták értelmét az épület megvásárlásának. Pedig az is
felvetődöttt, hogy emléktáblát kellene elhelyezni rajta,
beszéltek egy szobor állításáról is. Valamiért azonban
egyik sem valósult meg."
|
