(572.) A LADÁNYBENEI ISKOLA TÚRÁJA A BÖRZSÖNYBEN


Időpont: 2018. október 20. szombat
Útvonal: Nagymaros - Rigó-hegy - Szent Mihály-hegy - Hegyes-tetõ - Remetekereszt-bérc - Trianon-emlékmû - Zebegény - Duna-part
Táv: 9 km


Három hét telt el a pilisi nagycsoportos túra óta, és ma megint 56 fõ jött össze a ladánybenei iskola gyermekei, szülõi és pedagógusai közül, akik ezúttal a Duna másik oldán, a Börzsönyben túráztak
Aki figyelemmel kíséri mûködésünket, látja, hogy mostanában sok a Ladánybenével kapcsolatos szervezésünk, túránk. Nem csoda egy olyan közösségben, amelyiknek igénye van arra, hogy ilyen jellegû élmények is megtörténjenek velük, és ha nem is mindig esik jól gyereknek-felnõttnek a gyaloglás a homokban vagy a mászás a hegyekben, mégis megküzdenek vele - és  gyõznek. És ez a lényeg. Hogy nem maradnak helyette otthon, nem ülnek a tévé elõtt, hanem kimozdulnak, és velünk tartanak a természetbe. A többesszám ebben az esetben azt jelenti, hogy velünk, szervezõkkel. És ez öröm.
A túra kora reggel indult, szokás szerint a busszal indulással. Fél hét után elindultunk, de nem várt bonyodalmak miatt, végül csak fél tizenegykor szálltunk ki Nagymaroson,  és kezdtük el a túrát. Addigra már a Nap is erõsebben sütött, s bár kicsit fújt a szél, hideg nem volt.
Nagymaros fõterén a termelõi piac hatalmas forgataga fogadott, amit határozott vonalvezetéssel, elkerültünk. Sok olyasmi adódott ezen a kilenc kilométeren, amibe több idõt is beleölhettünk volna, de mindenre nincs keret. Így is jelentõs volt a késésünk. A piac ettõl függetlenül érdekes látványosság, aki egyszer arra jár, feltétlenül nézze meg. Ugyanúgy, ahogy magát a városkát is, mely Duna-parti fekvésével, felette a hegyekkel, sok régi polgárházzal, szûk, kanyargós utcáival több napra való látnivalót is ad.
A települést a SÁRGA NÉGYZET jelzésen, régi borospincék és víkendházak között hagytuk el, és még az aszfaltozott részen is olyan meredek szakaszok értek minekt váratlanul, amelyeken már megkezdtük több órás szuszogásunkat. A gyerekek nem értették, hogy lehetne ezeken az utcákon téli jégbenle- illetve fel közlekedni.
A társaság többsége nem gyakorlott túrázó, így mindenki küzdött, a szint mellett, saját korlátaival is. Sorra vetettük le a pulóvereket, kabátokat, és váltottunk rövidujjú üzemmódra, és az izomzat is melegedett, így már nem fájt annyira a mászás, és kezdtük észrevenni a szépet a tájban. Elsõ ilyen pont a Gánti-emléktábla kilátóhelye volt. A színesedõ erdõvel borított hegyoldalon, szívesen sütkéreztünk, és a kilátást is szépnek találtuk, bár a Duna-völgy párájától szinte semmit nem láttunk a Prédikálószék és Dömös kettõsébõl.
Innen még egy kisebb pihentetõ szakasz következett, bár volt benne felfelé is, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy egy hegycsúcsra akartunk feljutni. Aztán a Kittenberger-út lankái után, a SÁRGA SÁV jelzés, amire közben rácsatlakoztunk, egyéles jobb kanyarral, sziklák között és igen meredeken, elindult neki a Szent Mihály-hegynek. Személy szerint nekem ez a rész volt a legszebb ma. Nagyon kemény volt, fáradt anyukáknak, kicsi gyerekeknek, de mindenki küzdött becsülettel.
Félúton, megtaláltuk az ösvény melletti Miklós Lili-pihenõt, ami az egyik Encián-emlék volt a túrán (a másik a Julianus-tporony volt).
Az Encián Turista Egyesület nagyjából a két világháború között mûködõ, már saját korában is legendás csapat volt, amely több hegységünkben járt be és jelölt ki nagyon szép nyomvonalú turistautakat, épített kilátókat, pihenõket, foglalt be forrásokat. Akit bõvebben érdekel a tevékenységük, keressen rá a neten. Érdemes.
A lényeg az volt, amikor végre felértünk a kissé nyomasztó, szeles, sziklákkal borított csúcsra, amelyet a középkorban - a szemközti Pilis szakrális-királyi középontjához képest - Mihály arkangyal és a túlvilág birodalmának tartottak, szóval a csúcs után végre, a nap folyamán elõször, ereszkedni kezdtünk. Ami még a felfelénél is nehezebb, de aki eddig reménytelennek érezte a helyzetét, most kicsit fellélegezhetett.
A hegyrõl az azonos nevû nyeregbe gyalogoltunk, majd újabb, bár nem olyan hosszú és nem is annyira kemény mászással, gyorsan az Ürmös-réten voltunk, ahonnan már látszott a Hegyes-tetõ és tetején a Julianus kilátó. Mai túránk olyan pontja, ahonnan lényegében már csak lefelé és szintben kellett folytatni. Ez a többségnek megnyugvást jelentett.
A kilátóból már kicsivel több látszott a tájból, de a pára még mindig erõs volt, így a szemközti Visegrád és a Fellegvár is nagyrészt csak kontúrjaiban volt felismerhetõ.
A torony alatt bõ félórás, megérdemelt pihenõt tartottunk, ettünk, ittunk, beszélgettünk, pihegtünk. Itt is és az egész túra során, rengeteg túrázóval, családokkal, csoportokkal találkoztunk, nem gyõztünk nekik - természetbarát szokás szerint - ismeretlenül is, köszönni.
Aztán, mire nagy nehezen kihámoztuk a mi gyerekeinket a többi közül, nekivágtunk a Világos-térig tartó, cseppet sem könnyû lefelé-menetnek. A napfényes kis tisztáson átkelve, a SÁRGA SÁV lekanyarodott balra, és utunk utolsó szakaszaként, elindult velünk Zebegény felé.
A Remetekereszt-bércre még volt egy kis fel, aztán már, egyre meredekebben, közelítettünk vissza a Duna-szintje felé.
Fáradtunk, nincs mit szépíteni. Nem volt éppen könnyû a túra elsõ szakasza, de becsülettel helytálltunk. És bár végig tudtam, mennyire van még Zebegény széle, kissé úgy tûnt, hogy sose érünk oda. És nemcsak nekem...
Aztán egyszercsak, mégis megtörtént a csoda, amelyben már csak kevesen bíztak: Zebegénybe értünk. Pontosabban a felette lévõ Kálvária-hegyre, rajta a kápolnával, és az országban egyedüállóan szép és szomorkás hangulatú Trianon-emlékmûhöz. Nehéz lenne róla beszélni, mert annyira megérinti az embert, talán a képek visszaadnak belõle valamit, de ezt tényleg  személyesen kellene megnézni mindenkinek.
Itt készült a mai nap 56 fõs csoportképe, méltóbb helyet nem is találhattunk volna. Ekkor már olyan minden mindegy állapotban voltunk; majd csak vége lesz a túrának, mert már alig vonszoltuk magunkat, viszont elõre sajnáltuk, hogy hamarosan vége...
A faluban egy kis kocsmai kávézás, boltozás következett, mindenki lazított, ahogy tudott. Végül lementünk a Duna-partra, a mai program zárásaként. A gyerekek dobálták a köveket, a felnõttek leültek, nézerlõdtek, beszélgettek
Háromnegyed ötkor, elindultunk haza, és a Pestig, majd azon kitartó nagy forgalmat megnyerve, nyolc óra után néhány perccel, koromsötétben érkeztünk vissza Ladánybenére.
Dicséret illet mindenkit, aki végigcsinálta a mai napot, fõleg és elsõsorban a gyerekeket, akiknek ez a 14 órás program tulajdonképpen három iskolai napjukkal ért fel. Dicséret illeti az anyukákat, apukákat, akik magukat is legyõzve, még gyerekeikre is oda tudtak figyelni, bátorították és terelték õket.
Köszönöm mindenkinek a mai napot, a szervezõknek, túrázóknak. Öröm volt együtt lenni ezzel a társasággal is.
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balázs Laura (Ladánybene), Balog Csaba (Lajosmizse), Bánszki Bernadett (Ladánybene), Bánszki Gyula (Ladánybene), Baranyi Ádám (Ladánybene), Berenténé Gönczi Ilona (Ladánybene), Béresné Csépe Zsuzsanna (Ladánybene), Bodonyi-Kovács Nikolett (Ladánybene), Csizmadia Pál (Ladánybene), Csizmadia Pálné (Ladánybene), Debreczeni Andrea (Ladánybene), Dorogi Kornél (Ladánybene), Dorogi Lili (Ladánybene), Fejes-Tóth Julianna (Ladánybene), Ferenczi Henrietta (Kecskemét), Ferenczi Péter (Ladánybene), Franyó Károly (Ladánybene), Franyó Rómeó (Ladánybene), Gajdácsi Gergõ (Ladánybene), Gajdácsi László (Ladánybene), Gajdácsiné Drabant Gabriella (Ladánybene), Guttyán Ágnes  (Ladánybene), Gyõri Ervin (Ladánybene), Hájas Bence (Ladánybene), Hájas Gyula (Ladánybene), Hardi Laura (Ladánybene), Herczeg Patrícia (Kunbaracs), Jakobicz Alexandra (Ladánybene), Kislõrinc Adrián (Ladánybene), Kislõrinc Evelin (Ladánybene), Kislõrinc Roland (Ladánybene), Kocsis Gábor (Kecskemét), Králik Krisztina (Ladánybene), Nagy Irén (Lajosmizse), Nagy Leona (Kunbaracs), O. Molnár Dominik (Ladánybene), O. Molnár Lilla (Ladánybene), Pákozdi Krisztián (Ladánybene), Pákozdi Vanda (Ladánybene), Palakovics Csaba (Ladánybene), Palakovics Zsanett (Ladánybene), Pintér Izabella (Ladánybene), Sipos Antal (Ladánybene), Sipos Barbara (Ladánybene), Sipos Magdolna (Ladánybene), Sipos Péter (Ladánybene), Sipos Róbert (Ladánybene), Somlai Martin (Ladánybene), Szagri Ildikó (Ladánybene), Tomics Marina (Ladánybene), Tóth Ádám (Kecskemét), Tóthné Hajdú Anett (Kecskemét), Vekerdi Tímea (Ladánybene) és Vincze Tamás (Ladánybene).