(556.) TŐSERDŐ ÉS A KONTYVIRÁG TANÖSVÉNY


Időpont: 2018. július 6. péntek
Útvonal: Tőserdő és Kontyvirág tanösvény
Táv: 4 km


A mai napon a lajosmizsei iskola nyári táborosaival kirándultunk Lakitelek-Tõserdõn. Hajdani régi táborok emlékei szabadultak fel bennünk adrenalin gyanánt. A fárasztó, de rengeteg élményt adó és felejthetetlenre sikerült táborok hangulata. Ez most persze más volt, mert napközis tábor, nem ottalvós, de amit egy napba bele lehetett tenni, azt igyekeztek a pedagógusok a gyerekeknek megadni.
Délelõtt sétáltunk egy nagyot a Kontyvirág tanösvényen. Gondot jelentett, hogy a fülledt, nyomott idõ, illetve a friss permetezés eredményeképpen, a szúnyogok elviselhetetlenné tették az erdõben haladást, nemhogy még meg-megálljunk és nézelõdjünk, magyarázzunk.
A kölkök egy részének fizikailag is fájdalmat okozott a vészívók elviselése (legtöbben olyan, több centi átmérõjû, vörös foltokat gyûjtöttek be, amiket még az esemény után napokig kúrálni kellett a szülõknek...). Ez persze korántsem a mi hibánk volt, elõre nem is tervezhetõ az ilyen; egyrészt az idõjárás, másrészt a vegyszeres mérgezés adta össze. Éppen mi jártunk ezen a napon arra, így mi kaptunk belõle, mások helyett.
A túra, persze, még ilyen körülmények között is jó hangulatú volt, de már senki sem bánta, hogy kiértünk a vízparti nagy rétre, és fellélegezhettünk a rovarok régen tapasztalt nyomása alól.
A réten aztán vad evés-ivás, játék ezerrel. A gyerekek kúsztak-másztak, táncoltak, énekeltek a színpadon, ami a közelgõ fesztiválra készülve már feliratozva is volt, közben, kisebb turnusokban, a Holt-Tiszán is fordult velük a kolléga csónakkal.
Addig-addig ment az önfeledt "nyaralás", míg már délután lett, és bármilyen fájdalmas is volt, búcsút kellett vennünk a helytõl. Ez sosem szívderítõ része egy ilyen jól sikerült programnak, ma se volt az...
A gyerekek között erõsen hátrányos helyzetû tanulók is voltak, akik becsülettel végigdolgozták a tanévet, lelkiismeretes és gyerekszeretõ pedagógusaik körében, segítségével, és minden problémájuk ellenére mosolygósan és igazi csapatként mûködtek a természetben is. Nem kellett senkire rászólni, senki sem lépte át a szóban persze alaposan megfogalmazott, mégis szabad szemmel láthatatlan határokat. Ez bármilyen összetéteû gyerekseregnek becsületére válna - nekik különösen!
Élmény volt a mai nap látni ezeket a lurkókat, és csakúgy mint egy héttel korábban a benei iskolások kapcsán éreztem, itt is arra jutottam, érdemes a sok szeretetet és munkát beletenni a kistelepülési közösségekbe, gyermekeikbe is, származástól, társadalmi helyzettõl függõen, mert ha nem is egyik napról a másikra, de megvan az eredménye.
Kár, hogy az országos tendencia nem az ilyen kis mûhelyek megerõsítése, hanem épp az ellehetetlenítése, szétverése, de amíg lehet, csinálni kell tovább. Minden településen, ahol még van iskola. Mert minden egyes gyermek élete és életesélye fontos. Ha másoknak nem, akkor legalább azoknak, akik ilyen kis településeken élnek, vállalnak gyereket, tanulnak vagy tanítanak...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Baranyi Roland (Lajosmizse), Baski Boglárka (Lajosmizse), Benedek Dóra (Lajosmizse), Brindza Lara (Lajosmizse), Csorba Natália (Lajosmizse), Hupka Flóra (Lajosmizse), Kovács Emília (Lajosmizse), Lakatos Henrietta (lajosmizse), Lakatos Kevin (Lajosmizse), Lunka Attila (Lajosmizse), Lutz László (Lajosmizse), Nagy Irén (Lajosmizse), Patai Csaba (Lajosmizse), Patai Melinda (Lajosmizse), Patai Rozália (Lajosmizse), Patai Vivien (Lajosmizse), Rádi Rebeka (Lajosmizse), Sebestyén Milán (Lajosmizse), Szilaj Kata (Lajosmizse), Tóth Gábor (Lajosmizse), Tóth Jázmin (Lajosmizse), Tóth Vivien (Lajosmizse), Veszelszki Erzsébet (Lajosmizse) és Virág Virág (Lajosmizse).