(564.) DOBOGÓKÕ - PILISSZENTLÉLEK TÚRA


Időpont: 2018. szeptember 8. szombat
Útvonal: Dobogókõ - Jász-hegy - Tost-sziklák - Szakó-nyereg - Hoffmann-kút - Szentléleki pálos kolostorrom - Pilisszentlélek
Táv: 8 km


Van olyan az életbgen, amikor valami nem sikerül elsõre, sõt tizedikre sem. Ez a túra sem jött össze három másik idõpontban, csak ma, negyedszerre. Korában mások is jöttek volna, sajnáljuk, hogy õk végül nem túráztak velünk Pilisszentléleken, de lesz még nap. Túranap is...
A jelentkezõk száma erre a programra megugrott, ami egyértelmûen három dolognak köszönhetõ: az elsõ, hogy õsz lett, és az emberekben ilyenkor felerõsödik a túravágy, másodszor, hogy hegyekbe mentünk, amire könnyebben mozdulnak meg az emberek, végül Pilisszentlélek, a Mis kis falunk címû falusi mosószappan-oper is vonzotta a kicsiket és nagyokat. Végül úgy, hogy nem mindenki jött el, aki elõzetesen jelezte, egy kutyával együtt összesen húszan vágtunk neki a Pilisnek.
Reggel nyolc elõtt értünk Pilisszentlélekre. A társaság Teca kocsmáját akarta, ami egyébként egy kis kocsma, egyszerû berendezéssel, és már évtizedek óta ugyanazzal a tulajdonossal, egy idõsebb szlovák úrral és feleségével. Itt ittuk meg a szokásos reggeli kávénkat, egyebek.
A 8.40-kor induló busszal felmentünk Dobogókõre. A túra helyszíne, a jó túraidõ, a kifejezetten gyerekes családoknak is hirdetett program miatt, a táv nem volt hosszú, a terep nem volt nehéz és mászni se kellett, csak ereszkedni. Így a kilátóponton megtekintettük a csodás panorámát, majd a Jász-hegyen elindultunk lassan, lefelé.
Az erdõ nagyon szép volt. Hatalmas, sima törzsû bükkök között haladtunk, enyhe lejtéssel. A kicsik miatt tempónk nem volt nagyon erõs, de ezen senki sem problémázott. A Tost-szikláknál pihentünk egyet (nagyon szép hely!), majd csináltunk egy heveny csoportképet. A hatalmas nevetés azért nem mûvi a felvételen, mert az idõzítõre állított gépet otthagyva, éppen már amikor ráértem a képre, Gombóc a villogó masina láttán odament és belenézett az objektívbe. Ezen annyira nevettünk, hogy a sors ezt a pillanatot gondolta megörökítésre a legméltóbbnak (én éppen a lábam elé néztem, rosszkor, mert sikerült egy kõ szélére állnom).
A sziklák alatt pár perc volt a Szakó-nyereg, Dobogókõ északi oldalának fontos turistaút-csomópontja. Az eddigi PIROS SÁVRÓL balra tértünk, és egy enyhébb szakaszon folytattuk utunkat a ZÖLD KERESZTEN a Hoffmann-kút, -vadászház felé. Eredetileg a forrásnál lévõ pihenõnél terveztem a szalonnasütést, de nem volt igazán alkalmas hely a tûzrakásra, így a vadászház gyors megtekintése után, utolsó erõinket összekoncentrálva, nekivágtunk az utolsó két és fél kilométernek.
Aszfalton gyalogoltunk, ami nem ideális, most mégis jól jött. A csetlõ-botló porontyok itt egy kicsit lazábban szaladgáltak, mint a sáros, keskeny ösvényen. És életkorukhoz, a hirtelen támadt nagy meleghez és a fáradtsági állapotukhoz képest elég egyenletesen bírták, helyenként még énekeltek is (kicsit nehezítette a dolgot, hogy egy percenként bringások jöttek velünk szemben, valami verseny volt, õk is kiabáltak, hogy vigyázzunk, mi is jeleztük a hátrébb haladóknak, úgyhogy ez a folytonos kiabálás kicsit visszhang-kánonszerûen hatott az amúgy csendre vágyó erdõben).
A kolostorrom a falu közvetlen szélén van, mikor odaértünk, már csak egy utolsó kilométer maradt a célig. De mielõt visszértünk volna a kocsmához, lehevertünk a gyepre, persze árnyékot keresve, és csak szuszogtunk. Aztán hamar fát gyûjtöttünk, és a kissé vizes alapanyagból tüzet raktunk. Amikor már parázs is volt, nekiálltunk szalonnát, kolbászt, virslit sütni. Ez egy jó órán át tartott. Közben a gyerekek rohangáltak, játszottak. Mikor már minden ehetõt megettünk, rájötünk, hogy nagyon sok lesz az az egy kilométer gyalog. Aztán mégis erõt vettünk magunkon, és bementünk a faluba. A gyerekek még midig saját lábon nyomták, így 8 kilométerrel zárták õk is a mai napot, ami a legkisebb, 3-4 évesektõl kifejezetten szép teljesítmény.
Teca kocsmájánál annyi katasztrófaturista volt már, hogy egy tût se lehetett leejteni. Szelfiztek a kocsma táblája alatt, egyéb, a filmbõl kultikusnak gondolt helyszínt felkerestek; motorosok, gyalogosok hömpölyögtek a szûk utcán. Majdnem fesztiválhangulat volt, csak nem volt mûsor...
Mi inkább, még hogy áldozzunk a kultúra oltárán is, megnéztük a nyitva lévõ szlovák falumúzeumot, aminek gazdag anyaga mindenkinek ajánlható látványosság, és akkor is itt lesz, amikor a filmsorozat már nem...
Összegezve a mai napot: nagyon szép helyeken, igazi túraidõben, vegyes életkorú, mégis összetartó túracsapat jött össze, egy fárasztó, de sok élményt adó túrára. 
Mindenkinek köszönjük a részvételt, és jó pihenést kívánunk!
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Gombóc kutya (Kecskemét), Hasan Florin (Lajosmizse), Hasan Flóra (Lajosmizse), Kollár Ernõ (Lajosmizse), Kövér KInga (Lajosmizse), Makai Mandula (Lajosmizse), Makai Milos (Lajosmizse), Makai Péter (Lajosmizse), Makai Sztella (Lajosmizse), Makainé Kispál Anna (Lajosmizse), Nádasdi Anna (Kecskemét), Nádasdi János (Kecskemét), Nádasdi Nikolett (Kecskemét), Nagy Irén (Lajosmizse), Popovics Zsuzsanna (Kecskemét), Szabolcsi Judit (Kecskemét) és Tóth Imre (Kecskemét).