(581.) NYÁRLŐRINCI TÖLGYES ÉS TŐSERDŐ


Időpont: 2018. decemebr 29. szombat
Útvonal: Nyárlõrinci-tölgyes, Nyárlõrinc és Tõserdõ
Táv: 5 km


A nap fõ programja eredetileg a Nyárlõrinctõl északnyugatra esõ, nem nagy területû, de alföldi viszonylatban ritka tölgyes erdõ felfedezése lett volna, mert itt még nem jártunk. Csakhogy, a kezdeti kilométerek ábrándozása után/közben heveny pufigások hallatszottak, hol távolabbról, hol egyre közelebbrõl. A zöldhasúak megint fényes nappal eregették a patronokat, mindenféle figyelmeztetõ tábla és lezárás nélkül. A pontos helyet nem tudjuk, hol történtek ezek a fantasztikus és bátor dolgok, de ha megtudtuk volna, valószínûleg komolyabbra fordult volna a helyzet. Így amit tehettünk: ordítoztunk, fütyültünk, énekeltünk, hogy egyrészt jelezzük, kirándulni jöttünk és ebbõl nem nagyon kívánunk engedni, másrészt szerettük volna a hezitáló vadakkal is érzékeltetni, jobb, ha eliszkolnak - persze nem elõlünk.
A nemvárt fordulat, mármint hogy az erdõben ilyetén cselekmények miatt nem tudtunk végigmenni a tervezett részen, útvonalon, egy bizonyos pont után - ahol már szinte tapintható volt a durranások zaja -, visszaforultunk és kimentünk a tölgyesbõl. Jövünk még, reméljük, akkor tiszta lesz a levegõ, már ha addig képes lesz az erdõ kiszellõzni...
Miután így alakultak a dolgok, azt találtuk ki, hogy a falu megtekintése után, átugrunk Tõserdõbe. Így is lett.
Az erdõszélrõl beautóztunk Nyárlõrincre, ott elõbb a középkori templomromot kerestük meg, majd a mai kaolikus templom környékén sétáltunk. A plébánia udvarán található Koháry-kert, nagyon szép téglakerítése van. Az emlékhelyet a falu egykori plébánosa, Szentjakabi Lázár atya adományából építették, és a falu egykori birtokosának, a kecskeméti földesúr, hadvezér és költõ, Koháry Istvánnak állít emléket. Koháry István. Az 1800-as évektõl folyamatosan betelepülõ Szentlõrincpusztát az õ tiszteletére nevezte el Kecskemét városa Koháryszentlõrincnek.
Nyárlõrincbe csak belekóstoltunk, nem csak a tölgyes miatt, hanem a számos, ma bele nem férõ látnivaló és érdekesség miatt is, tervezzük a visszatérést a községbe, amely, ha gondolnátok, ha nem, remek túracélpont, több túralehetõséggel is!
Tõserdõ a szomszédban van ygakorlatilag, autóval 10 perc alatt át lehet érni. Sok éve látogatjuk családdal, korábban is családdla, barátokkal, gyerekcsoportokkal. Elsõ emlékem szerint valamikor 1977-ben jártam ott elõször úgy, hogy már halványan emlékszem is rá.
Szóval, Tõserdõ és a Holt-Tisza. Megunhatatlan. Kétségtelen kicsit kopárabb, mint nyáron, viszont a szúnyog is kevesebb, ami nem baj. Sétára alkamas napsütésben ténferegtünk a parton, majd az ártéri erdõben sétáltunk, a gyerekek a játszóteret tesztelték. Végül hazaindulás elõtt még egy kávé/forrócsoki a kocsmában, amelyik télen is nyitva, sõt: étterem is mûködött benne, ha nem is a nyári kapacitással. Aki arra jár, térjen be oda is. Mint ahogy mindkét, ma felkeresett települést is csak ajánlani tudjuk mindenkinek, aki nyitott rájuk, bár tapasztalatunk szerint nem sokan látnak az ilyen kirándulásokban - gyalogtárúkban pedig kifejezetten nem! - potenciált, a maguk részérõl. De ez legyen az õ bajuk...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Jánosné (Kecskemét), Balog Szellõ (Lajosmizse) és Nagy Irén (Lajosmizse).