(571.) FELSŐLAJOSI ISKOLÁSOKKAL A MIZSEI ÓRIÁSNÁL


Időpont: 2018. október 11. csütörtök
Útvonal: Pusztatemplom - Mizsei Óriás - Jézus-fa - Pusztatemplom
Táv: 6 km


Talán már unják az olvasók, hogy megint helyismereti túra, de ez jött a sorban. Ezúttal a felsõlajosi iskola 2. osztályának vezettem túrát, kívánságuk szerint a Mizsében, az ott általunk 2011-ben alapított és felfestett Mizsei Óriás túraúton. Mivel a résztvevõk viszonylag kicsik voltak, így nem a teljes 10 km-es távot választottuk, csak a felénél valamivel többet: a Pusztatemplomtól a Mizsei Óriásig, majd vissza a kiindulási helyre. Nem akarok a túraút történetiségével és külön a látnivalóival foglalkozni, akit érdekel, keressen rá, de annyit azért megismételnék, hogy elég sok érdekesség látható rajta, és érdemes végigjárni.
A felsõlajosi gyerekek nagyon motiváltak voltak, alig várták a túrakezdést, majd a gyalogláskor végig érdeklõdõk és felszabadultak voltak. Vagyis igazi gyerekek.
A tájban azonban még nálunk is erõsebb erõ hatott: az õsz és színei. A képek megint nem adják vissza, amit láttunk, szinte vakítottak a falevelek az ágakon, a földön. Az öreg fák lenyûgözõek voltak, és sikerült némi ismeretet is átadni a kicsiknek a terület történelmérõl, a természet értékeirõl.
A Pusztatemplom és a középkori Mizse falu történetét meséltem el kezdésnek, aztán nekivágtunk a túrának. Az útbaesõ keresztekrõl is elmondtam, amit tudtam, majd a növényekkel való ismertetés következett. Kóstoltunk galagonyát is. A mai gyermekeknek sajnos, sok minden ismeretlen egy ilyen tanyasi-erdõszéli környezetbõl, de nyitottak a megismerésre, így nincs gond - csak legyenek, akik megtanítják õket ezekre.
A Mizsei Óriás és a mellette száradó Jézus-fa, a Sáfrán-földdel, annak eredeti homokgyepével, a település legszebb, és nem mellesleg egyetlen, eredeti állapotában megõrzõdött természeti területe.
Annyira elbûvölte a gyerekeket a táj szépsége, hogy alig akartak tovább menni, és az elején még kínlódva gyalogoló néhányak is sajnálták, hogy vége lett. Hiába, meg lehet érezni néhány óra alatt is a természetjárás ízét. A gond csak az szokott lenni, ha nincs folytatás, vagyis ráerõsítés, és nem tud beépülni az emberek életébe a rendszeres gyakorlása. De lesz még idejük mûvelni ezt a mûfajt, elõttük a jövõ...
Köszönöm a szervezõknek, Katinak és Anikónak a lehetõséget. Amíg érdeklõdõ gyerekek vannak, addig a szép jövõre sem veszett el minden remény...
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Farkas Botond (Felsõlajos), Farkas Hanna (Felsõlajos), Fehér Ernõ (Felsõlajos), Fehér Martin (Felsõlajos), Fehér Milán (Felsõlajos), Ferenczyné Bíró Katalin (Lajosmizse), Gémesi Gréta (Felsõlajos), Godó Anna (Felsõlajos), Hanák Vanda (Felsõlajos), Kóré Dániel (Felsõlajos), Kokovai Mihály (Felsõlajos), Kovács-Nagy Milán (Felsõlajos), Kukucska Pál (Felsõlajos), Kun Balázs (Felsõlajos), Makainé Antal Anikó (Lajosmizse), Molnár Jázmin (Felsõlajos), Nagy Levente (Felsõlajos) és Széplaki Márk (Felsõlajos).