(555.) HELYISMERETI TÚRA LADÁNYBENÉN


Időpont: 2018. június 28. csütörtök
Útvonal: Kunbaracsi út - Barcsay-kúria - Nagy-Széktó - Ladánybenei templomrom - Templom-dûlõ - Ladánybene
Táv: 7 km


IAnélkül, hogy túlértékelném a túra jelentõségét, mégis a túra jelentõségérõl szeretnék néhány gondolatot leírni.
Sokan valószínûleg furcsálják, hogy egyáltalán minek neki indulni például Ladánybene határának, amikor ott nincs semmi, és ezt a semmit is már unásig ismeri mindenki (??).
Hogy mi van egy településen, pontosabban: ki mit tart szépnek, mit értéknek és mit ismer, nem ismer - ebben vannak árnyalatok...
Az biztos, hogy a mai túrán résztvevõ gyerekek, egy-két kivételtõl eltekintve, nem jártak még a Baracsi dûlõk és a Nagy-Széktó környékén. Nem is titkolt célunk volt ezzel a túrával, ennek a hiányosságnak a felszámolása, és némi helyismereti tényanyag átadása az utánunk következõ nemzedéknek. És mondhatom, a gyerekek nagyon jól vették a leckét, mert kíváncsiak voltak, nyitottak, igenis észrevették a szépséget a tájban - mint ahogy a gyûjtött termések, vadvirágok, állati részek, kövek darabszáma és gazdagsága ezt jól mutatja! -, és folyamatosan ilyeneket ismételgettek hangosan: "De jó itt lenni, erre még sosem jártam." vagy "De szép itt, nem is gondoltam, hogy ilyen csodálatos a természet!" vagy "Mennyi csoda van itt!". Vagyis a gyermekek lelke, szeme és szíve még tiszta a világ szépségeinek befogadására, még elég nyitottak ahhoz, hogy befogadjanak úgy ismereteket, hogy nem is veszik észre, hogy befogadták. Felnõtteket megszégyenítõ módon nyitottak...
Ha tovább akarnám fokozni, egy-egy ilyen alkalommal a felnõttek, gyerekek között járva-kelve, saját tudásuk átadása közben folyamatosan elképednek. Nem elsõsorban a falu határának szépségein, hanem a gyerekeken. Ahogy folyamatosan beszélünk hozzájuk, magyarázunk, azt hisszük, tanítjuk õket, közben meg õk tanítanak minket: alázatra, érdekek nélküli emberi kapcsolatokra, nyitottságra és a szép és jó megtapasztalásának fontosságára.
Szóval, mire letudtuk a 7 kilométeres távot, ami csaknem 5 órás program volt, mindennel együtt, azon tûnõdtem magamban, akkor most kinek volt ez a túra nagyobb élmény? A gyerkeknek, akik felszabadultan szaladgáltak, gyûjtögettek tücsköt-bogarat, nevetgéltek, ettek-itak, másztak ahova lehetett - vagy azoknak a felnõtteknek, akik észrevették a bennük lezajló folyamatokat, vagyis magát a csodát.
Sokszor leírtam már, hogy túrázni bárhol, bámely évszakban lehet, ez igaz a mai napra is. Akár Ladánybenén is. Nemcsak egyszer, akárhányszor.
Nem kell messzire menni, nem kell egzotikus országokba utazni, mert az igazi csoda soha nem a külvilágban van, hanem ha van, akkor bennünk. És mindegy, hogy ezt õszintén érdeklõdõ felnõttek vagy még õszintébb gyerekek között éli meg az ember, a lényeg, hogy ha például ez a mai túra nem lett volna, valami fontos maradt volna ki az életünkbõl.
És szorozza meg mindenki ezt a mai napot százzal, ezt a gyereklétszámot ezerrel, ezt a sok élményt és értéket tízezerrel, és gondolkodjon el rajta, mi is a lényeg az életben? És hogy mindenki ezt a lényeget keresi és hajszolja-e, vagy teljesen tévutakon kóborol...
Fontos feladatunk, szülõknek, pedagógusoknak, felnõtteknek, hogy tisztában legyünk ezekkel az összefüggésekkel, mert miénk a jövõ generációk alakításának felelõssége. Ha mi nem tartunk valamit szépnek, akkor õk sem fogják. Ha mi nem hiszünk, õk sem fognak. Ha mi nem védjük az értékeket, õk se fogják - és ha mi feladjuk....
Minden felnõtt a gyerekekkel együtt, ennek a fontos és megtisztelõ feladatnak a részese. Egy ilyen kis közösségben, mint Ladánybene, ezt a többség tudja is. De tennünk kell azért, hogy MINDENKI tisztában legyen vele. Mert a múlt ismerete és a jelen alakítása alapja a jövõnknek. Nem a miénknek, öregekének, hanem annak a csillogó szemû, eleven és kíváncsi seregnek, mely ma is és mindig várja a tapasztalatunkat, támogatásunkat, dícsérõ szavainkat. És erre sem csak a többségnek van szüksége, hanem MINDENKINEK...

Köszönjük a mai napot minden segítõnknek, résztvevõnknek!

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Bákonyi Tifani (Ladánybene), Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Bánszki Zoé (Ladánybene), Buti Zsófia (Ladánybene), Csizmadia Pálné (Ladánybene), Dorogi Kornél (Ladánybene), Dorogi Lili (Ladánybene), Ferenczi Henriatta (Kecskemét), Hájas Bence (Ladánybene), Halápi Péter (Ladánybene), Hardi Laura (Ladánybene), Juhász Milán (Ladánybene), Jurászik Hanna (Ladánybene), Kislõrinc Adrián (Ladánybene), Kislõrinc Evelin (Ladánybene), Lányi Attila (Ladánybene), Mátyás Ferenc (Ladánybene), Mátyás Katalin (Ladánybene), Mohl Izabella (Ladánybene), Nagy Irén (Lajosmizse), Pintér Izabella (Ladánybene), Sipos Adrienn (Ladánybene), Sipos Luca (Ladánybene), Sipos Zsuzsanna (Ladánybene), Terjék Bea (Ladánybene), Palakovics Csaba (Ladánybene), Vas Tas (Ladánybene) és Viczkó Eszter (Ladánybene).