(568.) CSOBÁNKA - PILISBOROSJENŐ TÚRA


Időpont: 2018. szeptember 29. szombat
Útvonal: Csobánka - Oszoly - Csúcs-hegy - Mackó-barlang - Kevély-nyereg - Nagy-Kevély - Kevély-nyereg - Egri vár - Teve-szikla - Pilisborosjenõ
Táv: 8 km


Iskolai kirándulás, gyerekekkel, szülõkkel, pedagógusokkal, a természetjárás egyik legösszetettebb fajtája. Különbözõ korú emberek és mindenkinek ugyanazt kell teljesítenie. Bár a távot nem terveztem hosszúra, könnyûnek se lehet nevezni, mert az 500 méter szint, amit felfelé megtettünk, nem könnyû. De annak már semmi értelme nem lett volna, hogy keveset is gyalogolunk és alibizünk is. Így másztunk. Nem is keveset, de sok pihenõvel, megállóval, nem õrült tempóban, sikerült. És így azoknak is tudtunk sikerélményt, látnivalót adni, akik egy rohanósabb tempóhoz nem tudtak volna csatlakozni. Ez az igazi értelme az ennyire heterogén összetételû társasággal túrázásnak. Hogy mindenkinek adtunk valamit, amit tulajdonképpen mindenki magának köszönhet, mert õ küzdött meg érte - önmagával.
A túra 9 óra körül indult Csobánkáról, és egybõl az Oszoly nem túl erõs, de éhgyomorra mégis jelentõs kaptatója következett. Az elsõ kilométeren még a társaság több része, más-más ritmusban haladt, aztán a csiszolódás fázisa következett: 2 kilométer után már egy tempóban gyalogoltunk tovább.
Az Oszolyról elmondhatatlanul szép a kilátás, nemcsak az alatta, a katlanban elterülõ Csobánkára, hanem a távolabbi hegyek felé is, melyek között a Dobogókõ tömbje uralta a láthatárt.
A sziklákon kis idõt töltöttünk, majd visszaereszkedtünk a nyeregbe, és a SÁRGA SÁVON  folytattuk a Csúcs-hegy felé.
A Csúcs-hegy tetején és oldalában rengeteg a kõ. Olyan kõtengerszerû hatása van, ahogy járkál az ember a szûk ösvényen és arra figyel, ki ne menjen a bokája. A hivatalos irodalom(?) szerint ezek itt mind régi kõbányák nyomai, és nem állítom, hogy nincs itt felhagyott bánya, de az is jól látszik, hogy ez a rengeteg kõ, szétszórva, valamikori építmények/erõdítések maradéka.
A hegy túloldalára átérve már nem is fáztunk, a kedvünk is alakulgatott. Sokéves tapasztalat alapján mondhatom, minden túrának van pszichológiája és íve is. És a legtöbbször ugyanaz. Mégpedig: az elsõ kilométer, fõleg ha mászni is kell, gyötrelmes, magunkban-anyázós. Jönnek a belsõ hangok, miért nem maradtam inkább otthon, soha nem jövök többet, stb.. Ezután az ember belemelegszik - ez általában néhány kilométert vagy 1 órát szokott igénybe venni -, aztán jön az utazós rész, amikor az ember mentális és fizikai állapota eléri az "utazósebességet" és az optimális "hõmérsékletet."
A túrán vannak katarzisok és holtpontok, a végére kezd mindig alászállni az erõ és hangulat - és teljesen mindegy, hogy 10 vagy 50 km-es egy túra, az utolsó 1-2 km mindig megint gyötrelmesen lassú lesz. Ekkorra az ember már fejben teljesítettnek érzi a küldetést, csak még fizikai valójában nem zárta le, így vánszorgássá alakulhat a legszebb túra befejezése is.
Aztán amikor beér, vagyis valójában összeér a test- és a lélek, akkor lenyugszik, szusszan egyet-kettõt, és még azt keresgéli, mibe lehetne belekapaszkodni, milyen kis apró érdekesség adódna, ami elodázhatná a végsõ befejezés kimondását, ami miatt még kicsit lehetne maradni és ne kellene hazamenni. Ez nem feltétlenül látnivaló, sokszor inkább valami kocsma, kávé, sütemény, napozás, hasonlók.
Ma is hasonló íven haladtunk. A végén már minden negatív érzés, fáradtság elszállt, maradt az öröm, hogy megcsináltuk, hogy szép volt, hogy milyen jó volt a társaság és a gyerekek is voltaképpen milyen aranyosak voltak, nem is rohantak elõre, ha úgy vesszük, nem hangoskodtak és szótfogadtak. Vagyis minden megszépül. És ez nem önámítás, hanem a fölösleges sallangok lehántása, a lényeg kiemelése. A lényeg ma is az volt, hogy jó volt és kerek, akármennyire is elfáradtunk. Hiszen nem is lehetne kerek, ha nem mászunk és nem szuszogunk annyit. Remélem, van még olyan olvasó, aki tudja követni a gondolatmenetet...
Visszaugorva a túra menetére, a Csúcs-hegy után a Mackó-barlanghoz vezetõ meredekre készítettem lelkileg a társaságot. Nem tudom, mennyire sikerült, de a valódi élmény, amikor szembesültünk az elõttünk emelkedõ, majdnem függõleges, gyökérbe kapaszkodós, avartól csúszós résszel, minden képzeletünket felülmúlta. Rövid, de nem könnyû szakasz volt ez, ám ezt is megoldottuk. Aztán, amikor a barlang szája elõtt álldogáltunk, már senkit sem érdekelt az ide vezetõ út, annak örültünk, hogy milyen érdekes helyre értünk. Az egész túra ilyen nehézség-szépség hullámvasutazás volt.
A barlangnál is eltöltöttünk egy kis idõt, majd az eddigi jelzésen folytatva, enyhe emelkedõ úton a Kevély-nyereg felé vettük az irányt. Ez szinte egy pihentetõ út volt. Észre sem vettük és máris egy nyüzsgõ, napsütéses, bár kisség gazos és szemetes tisztáson voltunk, ahol rajtunk kívül is  vagy százan voltak, pihentek, eszegettek. A Kevély-nyeregben. Cserkészek is voltak - akikkel még találkoztunk az "Egri várnál" is - és mindenféle furcsa ruhákban túráztak, mintha farsang lett volna...
Ez volt a negyedik emelkedõs része a túrának, és már csak egy várt a társaságra: a Nagy-Kevély meghódítása. Némi pihenõt engedélyezve, aki akart feljött, aki nem vállalta, az megvárt minket. Néhány kivétellel mindenki a csúcstámadást választotta. A felfelé út egyre meredekebb és sziklásabb volt, a gyerekekkel megint nehezen tartottuk a tempót, de amikor kezdett kinyílni a hegy oldalából a táj, végül a csúcson az egész Budai-hegység, Pilis-tetõ, Gete megmutatta magát, és még Budapest is látszott a Dunával, hidakkal, Gellért-heggyel, akkor már a szavak is elfogytak belõlünk. Egyszerûen csak leültünk a fûre és bámészkodtunk. Fáradtak is voltunk már, és olyan szép idõ volt, erõs napsütéssel, hogy a fenének se volt kedve feállni és tovább menni. Nem is kapkodtuk el a visszaereszkedést a nyeregbe, és az idõtényezõt szinte véglegesen kiiktatva, már nem törõdtünk azzal, hány óra, csak élveztük, amit az erdõ és a hegyek nyújtottak nekünk.
A nyeregbe 2 órakor, nagyon fáradtan értünk, itt újabb rövid eszegetés, iszogatás, aztán összepakoltunk és elindultk a Redlinger Adolf úton az Egri vár irányába. Az útközben látható sziklák, kõfalak szépségébõl egy keveset talán érzékeltetnek a képek, de valójukban százszor szebbek.
Leérve a ZÖLD SÁVON kanyartunk egyet, majd visszafordultunk a lankás dombok felé, és egy jelzetlen, de szinte tömegek által járt úton kitérõt tettünk az Egri csillagok címû 1968-as film díszletéhez, egy ideiglenesre tervezett vármaketthez, amely 50 éve áll és igazi turistalátványosság lett.
A "várnál" olyan meleg volt, mintha nem is lett volna fagy a héten, az emberek napoztak, a nyeregbõl ismerõs cserkészek métáztak, innen se volt nagyon kedvünk folytatni a gyaloglást, pedig egy idõ után muszáj volt továbbmenni.
A társaság kissé csalódottan konstatálta, hogy ugyan a falu már látszik, mégsincs vége a látnivalók sorának, mert hátra volt még a Teve-szikla és környékének rengeteg szép homokkõ alakzata, sziklafala, fenyõi, egyszóval egy nagyon érdekes hangulatú, sokadik szép hely. Ezt is megnéztük, aztán begyalogltunk Pilisborosjenõre, már bõven 4 óra után, majdnem összecsuklottunk.
A falu szélén állt egy büfés bódé, itt még a társaság egyik fele enni-inni kezdett, aztán cukrászdáztunk, és pár perccel már elmúlt 5 óra, amikor végre elindultunk haza. Hét órakor pedig, rendes sötétben, Ladánybenén voltunk.
Nagyon szép nap volt, és minden fáradtság és adódó nehézség ellenére, élményekkel és jókedvvel teli. Mindenkinek köszönjük a részvételt, egymás segítését, a kóstolókat és a jó társaságot. Sok ilyen napot kívánok még a ladánybenei iskolának és a település egész közösségének.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Bánszki Bernadett (Ladánybene), Bánszki Gyula (Ladánybene), Bánszki Marianna (Ladánybene), Bánszki Rolf (Ladánybene), Bánszki Zoé (Ladánybene), Baranyi Ádám (Ladánybene), Berenténé Gönczi Ilona (Ladánybene), Bódogh Alexandra (Ladánybene), Buti György (Ladánybene), Buti Zsófia (Ladánybene), Csávás Luca (Ladánybene), Csizmadia Pál (Ladánybene), Csizmadia Pálné (Ladánybene), Dorogi József (Ladánybene), Doroginé Kutasi Krisztina (Ladánybene), Dorogi Kornél (Ladánybene), Dorogi Lili (Ladánybene), Ferenczi Henrietta (Kecskemét), Gajdácsi Gergö (Ladánybene), Gajdácsi László (Ladánybene), Gajdácsiné Drabant Gabriella (Ladánybene), Halápi Péter (Ladánybene), Halápi Róbert (Ladánybene), Hájas Bence (Ladánybene), Hardi Laura (Ladánybene), Hardiné Halmavánszki Klára (Ladánybene), Horváth Zsuzsanna (Ladánybene), Hürkecz Zsolt (Ladánybene), Józsa Sándorné (Dabas), Juhász Milán (Ladánybene), Juhász Norbert (Ladánybene), Juhász Tibor 1 (Ladánybene), Juhász Tibor 2 (Ladánybene),  Juhászné Hajzer Krisztina (Ladánybene), Kucsera Sándor (Ladánybene), Lányi László (Ladánybene), Pákozdi Vanda (ladánybene), Sági Norberta (Kecskemét), Sipos Adrienn (Ladánybene), Sipos István (Ladánybene), Sipos Janka (Ladánybene), Sipos Luca (Ladánybene), Sipos Zsuzsanna (Ladánybene), Siposné Hajzer Zsuzsanna (Ladánybene), Palakovics Csaba 1 (Ladánybene), Palakovics Csaba 2 (Ladánybene), Palakovics Zsanett (Ladánybene), Palakovicsné Menczel Judti (Ladánybene), Sós Andrea (Ladánybene), Sponga Bettina (Kerekegyháza), Szagri Ildikó (Ladánybene), Trucza Martin (Ladánybene), Trucza Marcell (Ladánybene), Trucza Zsolt (Ladánybene) és Vollmer Flórián (Kecskemét).