(550.) VII. JÉGTÖRŐ MARATON


Időpont: 2018. március 3. szombat
Útvonal: Táborfalva - Honvéd út - Jajmajor - Benei-borókás - Betyár-domb - Öreg tölgy - Katonai terület - Táborfalva
Táv: 42 km


Ezt a beszámolót bő két évvel a túra után, 2020. 05.01-én írtam...

2017-ben voltam először a Petőfi Túrakör által rendezett Jégtörő Maratonon, csupán azért, mert korábban nem is hallottam róla. Ekkor Hernádról mentünk Lajosmizsére a pusztavacsi erdőn keresztül. Nagyon tetszett, jó volt a társaság, mintha már ismertük volna egymást, úgy fogadtak, Csaba, a túravezető sok érdekességet mesélt a vidékről. Ekkor elhatároztam, hogy erre a túrára igyekszem minden évben elmenni, s ha időm engedi más Túrakörös rendezvényen is részt veszek.
Azonban a következő télre Csaba megszüntette a Túrakört. Ma már tudjuk, hogy szerencsére nem örökre! De ekkor még úgy tűnt, hogy végleg vége… Először úgy gondoltam, hogy nagy kár érte, de ennyi volt… Majd az jutott eszembe, hogy ezt a hagyományos, ezen  a vidéken egyedülálló rendezvényt nem szabad veszni hagyni. Arra gondoltam, hogy a régi tagok örülnek majd az ötletnek. Csabának sem volt ellenvetése, hogy esetleg nélküle megszervezzük.
Szóltam a régi tagoknak, mindenki lelkes volt, s elkezdtem kicsit reklámozni az ismerőseim között is, a közösségi oldalon. A túra előtt már negyven jelentkezőnél jártunk. Meg is kértem a belépési engedélyt mindenkinek, mégiscsak intenzíven használt lőtérről volt szó, el kellett kerülni a problémákat. A terv az volt, hogy az 1800-as évek óta létező „öreg lőteret” járjuk körbe, az egykori Örkénytábor megtekintésével. Az emléklap is erre utalt, amin a Jaj-major és a Madarasi tó közötti terület látható, téli díszben, valamint Kossuth-díjas költőnk, Szabó Lőrinc "Örkénytábor felé" című költeményének részlete. Mivel Szabó Lőrinc karpaszományos tizedesként itt szolgált 1940-ben.
A túra időpontja március harmadikára lett kitűzve. Nagy izgalommal vártam a reggelt. Bár az influenza már bujkált bennem, szóba sem jöhetett, hogy lemondom, lett is utána pár nap betegállomány. A túra reggelére gyönyörű hólepel borította be a tájat, minden adott volt egy hangulatos télzáró túrára. Érdekes, hogy voltak akik pont ezért mondták le a túrát… De persze olyanok is voltak akik csak egyszerűen nem jöttek el. A volt túrakörösök közül csak Dömötör Zsolti és Csonka Zoli jött el.
A rajt Táborfalván, az 5-ös főút és a Tarcsay út kereszteződésénél levő parkolóban volt. Bevártuk még a pesti és a kecskeméti buszokat, s 11-en indultunk a honvédségi bázisok irányába.
Elhaladtunk a Tarcsay úti lakótelep mellett. Itt állt régen a Csurgay major. Váradiné, született Csurgay Franciska férje halála után 1500 katasztrális hold (863 hektár) területet adott el a katonai kincstárnak lőgyakorlatok céljára 1875-ben. Ezzel hivatalosan is megkezdődött a honvédelmi igénybevétel, s kezdetét vette az infrastruktúra kiépítése. Különböző honvédségi bázisok mellett elhaladva balra tértünk a Honvéd útra. Itt megtekintettük az 1912-es ágyúcső robbanás hat, valamint a szintén ebben az évben bekövetkezett kötött pályás megfigyelő léggömb elszabadulása következtében négy halálos áldozatot követelő tragédiák emlékére állított szobrot.
Tovább haladtunk a Honvéd úton, közben a régi, patinás épületeket csodáltuk. Kiérve a házak közül jobbra az egykori falkaház épületét pillantottuk meg. Itt tartották a kopókat, a lovas kiképzés részét képző őszi falkavadászatokhoz. Az épület ma az Örkény-Tábor Vadásztársaság vadászháza. Itt várt minket Papp Ferenc vadászmester, aki a befűtött vadászházat megmutatta az érdeklődőknek, meg lehetett pihenni, mosdót használni, valamint az udvaron a Stipa Egyesület által berendezett lovaskocsi kiállítást is meg lehetett tekinteni.
A melegedés után tovább folytattuk utunkat Jajmajor felé. Ezt elhagyva a Madarasi-tó kiszáradt medre következett, ahol Magyarországon egyedüli esetként leírták egykor a kékcsőrű réce fészkelését.
Ezután, a havas időben kimondottan vadregényes, helyi védettséget élvező Benei borókás következett. Itt megmásztuk a „szánkózó dombot” is, majd kis tekergés következett a sűrű borókásban. Rátértünk a Betyárdombi tanösvényre, ahol pont a névadó Betyár-dombon nagy meglepetésünkre találkoztunk a Túrakör vezetőjével, Balog Csabával, amint a családjával élvezték a természetet, a gyerkőcök továbbá a domb adta szánkózási lehetőségeket. Rövid beszélgetés után indultunk tovább.
A Fenyves lőszerraktárnál visszaértünk a Tarcsay útra, ahol a rövid távot választóktól (apu, a párja és Gaál Peti) elköszöntünk, de előtte még csináltunk egy csoportképet. Innen sorompón átkelve beléptünk az éles lőtérre. A lányok megölelték az „Öreg tölgyet”. Majd a pusztai őstölgyes megkerülésével a „hadi útra” tértünk, ami a lőtér leginkább használt fő útvonala. Ezen sétáltunk a „lő-dombig”. Ezt megmászva gyönyörködtünk a kilátásban, majd kis kerülővel elértük a Tatárszentgyörgyöt Örkénnyel összekötő műutat.
Itt aztán a társaság nagy része a közepes hosszúságú útvonalat (kb 26 km) választva a műúton begyalogolt Örkénybe. Hárman maradtunk: Dömötör Zsolti, Csonka Zoli és én. A műúton átkelve rövidesen felkapaszkodtunk a Győrfi-dombra. Majd a hármashatár (Dabas, Örkény, Tatárszentgyörgy) kövének megkeresése következett. Tovább haladva a régi lőtérhatáron, elértük az egykori Peszérre vezető út maradványait. Az út már nem létezik, de az akkor még pusztaságon áthaladó út széleire, szélfogónak ültetett évszázados fekete fenyők még igen.
Ezt követően fordultunk délnek, s már Táborfalva felé vettük az irányt. Újra kereszteztük a Tatárszentgyörgy-Örkény műutat, s az út melletti figyelő toronyban megtartottuk a túra utolsó pihenőjét. Ritka borókásban folytattuk tovább. Az erdő szélén, a mai Örkény-Táborfalva határon régi, 1880-as évekbeli határköveket (egykori Örkény-Essői határ?) találtunk. Majd elértünk egy volt szovjet emlékművet. Eredetileg igazi „szocreál” stílusú építmény, egy beton oszlopból állt, mellette egy beton fallal, amin Örkény felirat szerepelt cirill betűkkel, de már romos állapotban volt 2008 elején is, amikor először voltam itt (2020 áprilisában azonban valakik teljesen lerombolták, nem értem miért…).
A lőtérből kilépve a Gulya-réten haladtunk tovább, és érkeztünk vissza a falvai lakótelephez a célba, éppen sötétedésre.
 

Kovács Gábor

Ezen a napon együtt túrázott: Berhidi Ádám (Budapest), Csonka Zoltán (Dabas), Dömötör Zsolt (Kecskemét), Gaál Péter Tamás (Kerepes), Károlyi Anett (Örkény), ifj. Kovács Gábor (Dabas), id. Kovács Gábor (Inárcs), Kovácsné Babinszki Gabriella (Szolnok), Ulicska-Kovács Renáta (Dabas), Szalkai Gábor (Budapest), Takács Éva Fruzsina (Örkény).