(573.) BÚHEGYI TÚRA


Időpont: 2018. október 23. kedd
Táv: 4 km


Nemzeti ünnepünk volt a mai napon. Nem vettünk részt semmilyen hivatalos programon. Helyette kirándultunk egyet. Mivel nem volt hirdetve a program, nem is jelentkeztek rajtunk kívül.
A közeli Búhegy nevû helyre esett a választásom, ami Kerekegyháza északi részén, a baracsi határszélen található, száraz, homokos terület. Az élet itt mindig annyira nehéz volt, hogy ezt a nevet érdemelte ki. A névadó halom helyére több verzió is van, különbözõ térképek más-más helyre teszik. A hegyrõl kapta aztán az egész vidék a nevét, mely ma is ismert, de alig lakja valaki.
A dûlõk központi részén a régi iskola épülete áll, szépen felújítva. Lakják, ez mentette meg az enyészettõl. Itt parkoltunk és innen tettünk egy könnyû körtúrát.
Elõször a homokbányához mentünk, ami nem mai alakulat, évtizedekkel ezelõtt már bányászták a védett õsborókás buckáiból a homokot, annyira, hogy mára egy viszonylag nagy méretû katlan van csak a régi dombok helyén. Ráadásul, ha ez nem lenne elég, mindenféle tragacsok nyomai mutatják, hogy a környezetvédelemmel egyáltálán nem törõdõ erõcsávók itt kényeztetik magukat és pusztítják tovább a természet értékeit. De kit érdekel?, ugye...
A táj egyébként nagyon szép, sebei ellenére is nagyvonalúan osztogatja a szépséget a nézelõdõknek, akik errefelé se lehetnek nagyon sokan. Nem konkrétan a mai napon, bármikor.
Az õshonos borókás növénytakaróba, betelepített  fenyvesek ékelõdnek, ha úgy vesszük, ez is a környezetrombolás egyik fajtája, bár nem annyira agresszívan látványos, mint a kvadozás volt amott. De egy itteni fenyves nem a csúcsa az alföldi homoknak; kínlódik, víz nélkül alig bírja. Ezt legjobban ott lehet látni, ahol kis csemeték vannak telepítve - ma is volt ilyen rész -, a fél-egyméteres példányok is száradnak és égnek el. Nem csoda, mikor a talajban nincs víz, csak homok.
A vidék tágabb neve egyébként a kissé egzotikusan hangzó Görögök-homokja, amelynek egy szelete a Búhegy és környéke. Konkrét térképet nem sikerült beszereznem a mostani tervekrõl, de néhány éve láttam egy vázlatot, amely szerint az épülõ M8-as autópálya itt is át fog haladni, így valójában nem is lényeges, mit pusztítanak a terep-jármûvek a buckákon, mert néhány év múlva itt már egy darabon buckák se lesznek.
Az M8 egyébként egy nyugat-kelet irányú betonszörny lesz, amely kb. 30-40 méteres szélességben és kb. 70 kilométeres hosszúságban fogja ketté vágni a Felsõ-Kiskunságot. Annyira kell ide, mint amennyire agya volt azoknak, akik kitalálták. Tudom, hogy hiú ábránd, de titokban azt remélem, soha nem fog megépülni. Túl nagy sebe lesz a Két Folyó Közének. Örök és vastag, állandó gennyedzést okozó sebe.
És az egész olyan idiotizmussal jelenik meg az agit-prop médiában, ha valaki rákeres, hogy azért lesz jó, mert így a kecskemétiek egy órával hamarabb érnek le Siófokra. Ki nem sz.rja le, hogy ki mikor ér le és hova? Aki nem ér rá, ne induljon olyan messze. Képesek ilyen sz.rságok mögé elbújtatni ezt a mérhetetlen környezetrombolást? Az lenne az érdekes, mit hagyunk a Kiskunságból az utódainknak...
A pálya sok védett vidéket érint vagy vág ketté, Dunától egészen Kecskemétig és tovább, szinte minden értékes tájformát útba ejtve, ami itt és az országban is kincs. A természetvédelem biztos köhintett néhányat, de ekkora gazdasági érdekek ellen tehetetlenek, így gyakorlatilag esélytelen megvédeni ezeket az értékeket.
A túra közben ezek is a fejemben jártak, de mivel tehetetlenek vagyunk, így nem lovaltaam bele magam, igyekeztem örülni a szép õsznek és a sok természeti értéknek. Ami mások számára unalmasnak tûnik, de valójában megunhatatlan. Mint ahogy az ilyen környékbeli kiruccanásaink is fáraszthatják már a nagyérdemû kisebb érdemû részét, de õk nem tudják, mitõl döglik a légy, valószínûleg.
Akinek unalmas egy alföldi táj, pedig itt született, itt él, és folyton máshova vágyik, más országrészeket szeretne helyette, erre meg fújol!, az tényleg csak itt lakik, de nem itt él. Ez a Szülõföldje, de nem ez a hazája...
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse) és Nagy Irén (Lajosmizse).