(580.) TÚRA AZ ÁGASEGYHÁZI-ERDŐBEN


Időpont: 2018. decemebr 22. szombat
Útvonal: Ágasegyházi-erdő
Táv: 5 km


Ágasegyházi-erdõ. A Fülöpházi-buckák és Ágasegyháza között elterülõ nagyobb erdõs terület, a két település határán szinte, amely turisták által teljességgel járatlan. Keresztül vezet rajta a KISKUNSÁGI PIROS jelzés, de ezen sincs nagy forgalom. Pedig érdemes lenne a gyakoribb használatra...
Itt van ez a darab gyönyörûség, amely még december második felében is mutat szépségeket, az amúgy szürkének tûnõ tájban. Csak észre kellene õket venni.
Általában is elmondható, hogy kiskunsági túráinkon soha nem találkozunk túrázókkal, itt-ott látunk csak ilyen nyomokat, és azokat is kizárólag tanösvényeken. Amúgy sehol senki.
Nem akarom századszor is azt ecsetelni, milyen sekélyes és beszûkült gondolkodásra vall, ha valaki már elvileg is kizárja ennek a szép vidéknek a megismerését, ennek a megismerésnek igényét, mert nem tartja elég érdekesnek (szokott szöveg: mi érdekes van abban, hogy mindenhol lapos és csak a szántóföldek látszanak?...). Ezt csak az gondolja így, akinek fogalma sincs arról, milyen csodákat rejt Szülõföldünk. Tudjuk be egyszerûen tudatlanságnak, tájékozatlanságnak. Ezzel pedig nem kellene dicsekedni.
Ugyanis! nem az a szégyelni való, ha valaki ismeri az Alföldet és a rangján kezeli, valósággal rajong érte, nem az a deviancia, ha nyitottak vagyunk a megismerésére vagy már ismerjük némileg, hanem az ellenkezõje. Nem nekünk kellene szégyellnünk magunkat, mert itt túrázunk, hanem azoknak kellene, akik nem hajlandóak itt egy kilométert se megtenni, réteken, erdõkben. Nem is tudják, mire mondanak nemet.
A társadalom és értékek jelenkori állapotában, nekünk kell szemlesütve programokat szerveznünk, mert nekünk van értékkultúránk, mi tudjuk, mi a szép, mi az értékes a Duna-Tisza közén?
Sokszor azt érezzük, éppen hogy megtûr minket a világhálón a világ rengeteg "jó ismerõje", mellesleg: akiknek ugyancsak ez a Szülõföldjük!, és szeretetteljes(?) szánakozással figyeli azon tevékenységünket, hogy helyettük is õrizzük a lángot. Azért, hogy legyen jövõnk ebben az országban, ezen a tájon is. Mert ha az emberek nagy többségén múlna, ezt az "unalmas, egyhangú" Kiskunságot ki is törölnék a térképrõl, és helyébe rajzolnának sokkal "érdekesebb" helyeket.
Azt kellene megérteni, hogy az ország más tájainak, más országok szép vidékeinek nem-ismerete nem végzetes mulasztás, nem múlik rajta semmi, de a Szülõföldünk nem-ismerete, ahol õseink éltek, küzdöttek, az már-már bûn. Mert ha ezt nem ismerjük és nem szeretjük, akkor az utódaink se fogják.
Nem fejtegetem ezt tovább, úgyse érti senki. De, bármennyire is úgy tûnik, hogy ez nekünk baj, valójában az érdekteleneknek az, csak még nem tudják. Nekünk annyiból rossz, hogy MI látjuk, mekkora szüksége lenne a Kiskunságnak sok száz, ezer olyan emberre, aki ismeri és kiáll érte, aki képviseli az érdekeit (mármint nem a sajátjait, mert olyanok vannak itt is bõven), aki egyszerûen: szereti és kész.
A lángot, tüzet, parazsat, illetve sokszor már csak a puszta hamut, igyekszünk õrizgetni, ameddig erõnk és lehetõségünk engedi. De nagyon nehéz, ha azt érezzük, hogy ez nem fontos az embereknek, nem érték. Mert soha egy percét, egy napját vagy egy kilométerét sem megunkért csináltuk/csináljuk. De úgyse érti ezt se senki...
Az év végén, minden külön értékelés helyett, ezt az írást szántuk állapot jelentésnek, az Úr 2018. évének december havában, Karácsony elõtt egy nappal.
Aki, valami csoda folytán, felkelne a fotelbõl, saját és Szülõföldje érdekében, és velünk mozdulna, gyalogolna, velünk szeretné megismerni a Kiskunságot, jelezze valamelyik elérhetõségünkön.
Elõírni sajnos senkinek sem tudjuk, hogy életében egyszer minden ide született és itt élõ embernek kötelessége lenne egy-két napot itt túrázni, barangolni, felfedezni, de gondolni viszont így gondoljuk.
2019-ben lesznek bõven alkalmak, érdekes túrák, sorozatok, rengeteg értékkel, kinccsel, csak neki kellene indulni. Ha érti ezt egyáltalán valaki...
Boldog karácsonyt kívánunk minden túratársunknak, olvasónknak, követõnknek és szimpatizánsunknak!

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse) és Nagy Irén (Lajosmizse).